Nikit elvittük a szüleimhez, aztán irány a szegedi szülészeti klinika. Amikor a kapu felé tartottunk pont szembetalálkoztunk a fogadott orvosommal, amint kilép rajta. Mivel őt még nem riasztottam, kérdezte is, mi járatban vagyunk. Elmondtam az éjszakai kanossza járásomat, erre ő visszafordult és felmentünk az előkészítőbe, hogy megvizsgál. A sejtésem beigazolódott, mert már 4 ujjnyira ki voltam tágulva. Örültem, hogy nem kell hazamennem... Zoli szólt a férjemnek is, aki kint várakozott, hogy nemsokára meglesz a baba.
Felhozattam Pistivel a csomagomat, ő beöltözött a zöld ruhájába és várt, eközben nekem felvették az adataimat, aztán járkáltam, kaptam kúpot, a fájások közben elmúltak.
Egy fél óra múlva 5 centis tágulásnál burkot repesztettek és elkezdődött a keményebb része a dolgoknak. Fél 10 volt ekkor.
Én kint járkáltam a folyosón, mert feküdni nem szeretek, alkalmaztam a jógalégzéseket, amelyeket a terhestornán megtanultam, és melyek az első szülésemnél is segítettek. Nemsokára beköltöztünk a szülőszobába is. Jöttek-jöttek a fájások, de nem voltak vészesek, még viccelődtem is Pistivel, meg Andival. Mikor aztán 7-re kitágultam, leálltak a fájások, és a doki mondta, hogy segítsünk rá egy kicsit oxitocinos injekcióval, vagy mellbimbó stimulálással. Én az utóbbit választottam, mert az előbbit volt szerencsém az első szülésnél megismerni és soha többet.
Szóval bőszen stimuláltam figyelve az órát, nehogy túlzásba vigyem.
Kis idő múlva Andi mondta, menjek ki a tusolóba Pistivel és fürödjek, és stimuláljak. A tusolóban már csillagokat láttam, ki akartam ugrani az ablakon, haza menni stb. Aki szült már tudja miről beszélek. Eltelhetett már egy félóra és Pisti mondja, hogy nem kéne bemenni, mert fél, hogy nem érünk vissza mire a tolófájások jönnek. Rábólintottam, rátámaszkodtam és bementünk a szobába. Szülésznőm evett éppen, Zoli sehol.
Nem sokat támaszkodtam az ágyra mikor éreztem, hogy elemi erővel jönni akar a lányom. Kiabáltam, hogy Pisti hívja Andit, mert nem bírom visszatartani már, nyomnom kell. Andi, mint egy eszelős befutott, aztán felgyorsultak az események.
Felpattantam az ágyra, közben beért mindenki: Orvos, még két szülésznő, csecsemős stb. Feltették a lábamat és egyik oldalról Zoli, másik oldalról Andi adták az instrukciókat, hogy nyomjak, nehogy megsérüljek. Először még az adrenalintól nem tudtam odafigyelni, de aztán összeszedtem az önuralmamat, kitisztult az agyam és koncentráltam mint még soha. És...
...2009 SZEPTEMBER HÓNAPJÁNAK 27. NAPJÁN 13 ÓRA 05 PERCKOR 2780 GRAMMAL ÉS 46 CENTIVEL MEGSZÜLETETT LAKATOS NOÉMI ESZTER....
Összességében szép szülésem volt. Természetes, gyors és intenzív. Mindenkinek ilyet kívánok. 3 és fél óra.
6 megjegyzés:
Annyira jó volt olvasni a szülésről szóló bejegyzésedet!!! Fájdalmasan gyönyörű emlék- nem igaz?! Nagyon hálás vagyok a Sorsnak, hogy életet adhattam! /Csak néha piszkosul fáradt vagyok...:)/
Köszönöm, hogy olvasod a blogomat!
Köszi, hogy kommenteltél! persze, hogy olvaslak, jóban voltunk, meg érdekel, te voltál a padtársam nemde:)))
Valamiért nem enged felvenni a rendszer a követők listájára...folyamatosan próbálkozom azért, és szeretettel olvaslak.Szép napokat, éveket, évtizedeket- jó egészséget kívánok az Egész Családodnak!
Ha van időd- olvasd már el a kommentet a
http://fatloss.nlcafe.blog.hu
blogomban! Nekem nagyon rosszul esett. Tudod, vagyunk egy páran, akik teszünk az ellen, hogy ne legyünk "tespedt anyukák"...ezért is alakult meg a topic és a blog is...És akkor valaki ismeretlenül nekiáll bírálgatni, és azt írja, hogy "táblázatszerkeztés helyett futhatnék...stb."- pedig, ha vette volna a fáradtságot- és értőn elolvas, tudhatná, hogy a táblázatot Kameo szerkeszti meg nekem....
Óóó, Drágám:) Megkönnyeztem, pedig már hányszor végigbeszéltük...de mégis olyan szép volt:)))
Pussz:)))
Odianya drága vhogy ez a szülésemre annyira jó visszaemlékezni!
Hidd, el, megértem...én is így vagyok vele:))))
Megjegyzés küldése