Tegnap nagy nap volt kis családunk életében, kicsiny leánykám immáron Isten gyermeke lett.
Az eseményre lakóhelyünk templomában került sor. A pap, aki a keresztelőt tartotta, ugyanaz a pap volt, aki annak idején összeadott minket, és keresztelte meg később Niki lányomat is.
A Szentmise 9-kor kezdődött, amelyet Noika még viszonylag nyugodtan tűrt, kb. a mise felénél azonban be kellett vinnem a sekrestyébe, mert ugye a 11 hónaposok nem maradnak egy helyben. Ott mászkált, lépegetett kedvére némi sikongatással egybekötve, ismerkedett a többi résztvevővel, pápázott, huncutkodott, aki szóba elegyedett vele.
Mikor aztán a mise véget ért, következett a szertartás, melyen Noémin kívül még négy kis lurkó vett részt.
A mi lányunk azt kell mondjam jól tűrte a megpróbáltatásokat, csak a végén szakadt el a cérna, mikor felkenték a keresztet a homlokára vízzel egybekötve. El is fáradt szegénykém rendesen, otthon aztán 2 óra hosszát aludt.
Az eseményt egy ünnepi ebéddel koronáztuk meg a szüleim otthonában a szűkebb család részvételével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése