...Nikinek ezen a borongós reggelen az óvoda. Most jöttem haza nemrég. Szegénykét úgy sajnáltam, egész nyáron mondta, hogy nem akar menni. Ha meglátta az utcán az óvónéniket, elbújt a hátam mögé, ha csak megemlítettem vmivel kapcsolatban az óvoda szót, akkor kérdezte, hogy ugye nem megyünk.
Megint kiscsoportos lett, mert év vesztes és ismételni kell kétszer vmelyik csoportot, meg csak gyakorlatilag 5 hónapig volt óvodás inkább 4, ha a sok betegeskedést nézzük. Most új csoportot kap, más óvónénikkel, dadusokkal. Szerencsére szeretik, mert aranyos, közvetlen kislány. Csak a javára vált a közösség, a foglalkozások.
Ma reggel nem sírt, kérdezgetett inkább. Rossz volt korán kelnie, mert 9-ig alszik, ha hagyjuk, ma pedig fél 8-kor keltettem fel, holnap elég 8-kor is, mert fél 9-ig kell odaérnünk, és 500 méterre van az óvoda.Csak mikor bementünk egy kisfiú nekiment szaladgálás közben, akkor elpityeredett, de Zsuzsi óvónéni mondta, hogy segítsen neki vigasztalni a kisgyerekeket, mert ők most kezdik az óvodát, és hiányzik az anyukájuk, erre már mosolygott, ugyanis imádja terelgetni a nála kisebbeket. Mikor bement a csoportba és beleült Rózsa dadus ölébe, láttam jó kezekben van, pakolgattam, majd eljöttem, ebédre után hazajön úgyis.
Szerintem ha értemegyek már felszabadult lesz és be nem áll majd a szája.
Ja és nagyon szépen felújítottak az ovinkat, öröm bemenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése