Szeptember

Régen, mielőtt nem születettek meg a lányaim, a szeptember anyukám szülinapját, és  a névnapomat jelentette. Most már plusz két eseményt jelent ez a hónap az életemben. A Nikoletta név szeptember 10-én van, Noémi születése napja pedig 27-e. Tehát nálunk a szeptember, névnap és szülinap dömping. Tavaly október 7-ére voltam kiírva, de azon drukkoltam, hogy szeptemberben szülessen meg a lányom.

Régen azt gondoltam, hogy a szeptember az egy csúnya, rossz hónap, iskolakezdés tanárként, vége a szabadságomnak. Elmúlt a nyár, a meleg, az örömök, a nyaralások stb.

Mégis van ennek a hónapnak vmi varázsa szerintem, vmi újnak a kezdése, eljövetele, amely magába rejti a régit, a nyarat, a meleget, és az újat, a frisset. A levegő is ilyenkor  már nem olyan fülledt, hanem friss. A fák is levetik a régi gúnyájukat. Illetve  szeptemberben a  nyár még,  a tél meg már benne van, csodás ez a kettősség, a természettel karöltve.

Sajnos nem vagyok költő, nem tudom ezt olyan szépen kifejezni, inkább álljon itt kedvenc költőm kedvenc verse. Gyönyörű, szívfacsaró sorok ezek, mindig meghatódom rajta. Ha nekem  írta volna Petőfi...

PETŐFI SÁNDOR: SZEPTEMBER VÉGÉN

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.


Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?


Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!