2010. augusztus 25., szerda

Niki és a cica


Niki lányom mostanában szereti a macskákat, nem kicsit, hanem rajongással.



Van egy szomszédasszony-barátnő, Magdi, akivel kölcsönösen összejárunk. Van egy 2 éves Rékája és egy 5 és fél éves Richárdja.  Szóval mint az orgonasípok követik egymást a gyerekeink.

Na de térjünk vissza a cicákra és Nikire. Na mármost Magdiéknak van egy kismacskája. Egyszer átmentünk játszani hozzájuk, bár ne tettük volna, mert amint meglátta a cicát (kb. 3 hónapos), elsőszülöttöm azóta nem tud kikerülni a cicák bűvköréből.

Ennek az lehet az oka, hogy élete 3 és fél éve alatt nem került még ilyen közel ehhez az állatfajtához. Nekünk, meg a mamáéknak nincs, de a még a közeli ismerősöknek sem. Az, hogy az utcán a felnőtt macskákat látta eddig, az nem jelent semmit, mert azok ugye általában gyorsan tovaszaladnak, vagy mi nem engedtük, hogy megsimogassa azokat,  mert ki tudja milyen betegséget hordozhatnak. Szóval macskaismerete eleddig a nullával volt egyenlő.

Azóta mindig megkér, hogy menjünk át Magdiékhoz cicázni. Már nem is a gyerekekkel játszik, hanem a kis szerencsétlen nyúzza. Muszáj mindig ott lenni, hogy megtanulja, hogy kell simogatni, szeretgetni normálisan, hogy a cicának ne fájjon, vagy nehogy megkarmolja. Meg kell ezt is neki tanulnia ugyanúgy, mint sok mást.

Olyan aranyos arcot vág mikor kezébe foghatja a cicát, olyan mintha erősen koncentrálna, összeszokta szorítani olyankor a száját és szinte reszketve szorítgatja. Lelkesen kergeti az udvaron. Ha bebújt vhová, akkor lázasan keresi, ha kimegy az utcára aggódik, nehogy vmi baja legyen. Hangosan nevet mikor a macska csinál vmi vicceset! Persze veszekszik, ha el akarják azt választani tőle. Nem akar csak nagy sírások-rívások közepette hazajönni. Azóta más szelíd cicákkal az utcán játszani akar.

Amikor így macskázik, mi jól szórakozunk rajta, mert egyszerűen imádni való olyankor. Olyan gyermeki őszinteséggel tudja szeretni azt a kisállatot, az újdonság varázsa tükröződik a bájos  kis arcán. A nagy kék szemei csak úgy csillognak.
Ilyenkor de jó lenne gyereknek lenni és így örülni, mint ez a kicsi lány!!!
Óóó hogy tudják mások bántani az állatokat!!!

6 megjegyzés:

Hajni írta...

Akkor itt az ideje ,hogy beszerezzetek,egy aranyos kis házikedvencet! ;)

Boca írta...

Már van egy Max-Frakkunk, aki "imádja" a macskákat, így összeférhetetlenségre hivatkozva nem lehet!

Hajni írta...

Óh,tényleg de béna vagyok,hát még bejegyzés is van róla képekkel!Max a macskák réme! :)
Akkor marad a szomszéd cicus!

Boca írta...

Igen. Később az udvarra, nem a házban lehet róla szó!

odianya írta...

Igen, a cicáknak van valami kisugárzása, általában szeretik őket a törpék...Csipet is...bár mióta a szomszéd macskájáról (akit tiszta szívből utálunk) azt meséltük neki, hogy ha rossz lesz, akkor elviszi a joghurtját, azóta hatalmas taglejtésekkel és beleéléssel mondja, hogy "menj el makacska, büdös makacskája"...hát, igen neki még makacska a macska...a büdös jelző pedig a nagyijától jött:)))De a többi cica kivételt képez...ő is áhitattal rohangál utánuk:)

Boca írta...

Makacska, ez aranyos!
Nálunk is vannak azért a kertbe átjáró nem szeretek macskák!