Nagyon szeretek kosárlabdázni. Még 8-9 éves koromban kezdtem ezt a sportot általános iskola második osztályában. Aztán 17 éves koromig versenyszerűen űztem. sajnos a versenysporttal járó lelki nyomás miatt nem folytattam később komolyan, csak a főiskolai és egyetemi csapatban voltam benne. Most meg hetente egyszer péntekenként összejövök játszani fiúkkal-lányokkal és élvezem a baráti játékot. Olyankor elfelejtem a napi gondokat és csak játszom felhőtlenül.
Néha azért hiányzik a meccsek miatt érzett adrenalin, az a semmihez sem hasonlítható érzés, amit csak az érez, aki játszott valaha vmilyen meccset. Ilyenkor visszasírom azokat az éveket, mikor az általános és a középiskola ünnepelt játékosa voltam, és az egész iskola szurkolt nekünk.
Az biztos, hogy megismertetem a lányaimat ezzel a csodás sporttal. Ahogy tette ezt annak idején édesapám, aki eme jeles sport jeles képviselője volt és még mai napig is az, mint játékvezető ellenőr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése