Régen és most

Tegnap elgondolkoztam arról, hogy az ember majd 30 éves korára teljesen más ember lesz, mint korábban volt. A pszichológusok azt állítják, hogy 30 évesen általában már kiforrott személyiségünk lesz, hát nem tudom...
Én biztos megváltoztam bizonyos dolgokban.

Régen: Zavart, ha BÁRKI kritizált, bántott.
Most: Megnézem, kimondja a kritikát, ha az az ember barát, családtag, elgondolkozok rajta, ellenkező esetben nem érdekel, sőt megmondom a magamét, magyarán a saját háza táján söprögessen.

Régen: Mivel az a "szívemen a szám" típus vagyok, sok embert megbántottam, úgymond égetett a nyelvem.
Most: Jobban vigyázok erre, de még nem tökéletes sajnos.

Régen: Fejjel mentem a falnak, egészen vakmerő dolgokat produkáltam ( pl. sípályán kifejezetten nyaktörő mutatványokat csináltam, kosármeccsen kamikaze módjára játszottam, aminek gyakran sebészeti látogatás lett az eredménye)
Most: Biztos a két gyerek miatt, már nem teszem, bár még teljesen szerintem sosem leszek az a hal típus.

Régen: Mindenkit visszahívtam, ha nem fogadott hívásom volt
Most: Hívjon ő, ha nagyon akar még egyszer, vagy többször, míg el nem ér.

Régen: Nem szóltam volna be ennyit a szomszédoknak, ha zavarták volna a nyugalmamat
Most: Ki nem hagynám, így csend és nyugalom van (sajnos vki csak a feljelentésből ért).

Régen: Ha vhol nem éreztem jól magam, fogat összeszorítva, de ott maradtam a helyszínen.
Most: Könnyebben lelépek, ha megtehetem.

Régen: Ha volt súlyfeleslegem, főleg mivel körte típus vagyok, altájékon, takargattam magam
Most: Nem érdekel, nem takarom el magamat, akinek nem tetszik ne nézzen rám.

Régen: Ha gyerekekről, állatokról néztem filmet: Nem mindig sírtam.
Most: Mindig minden film után, még a moziban is.

Régen: Jobban rejtegettem az érzéseimet.
Most: Most sokkal jobban kimutatom. Lehet, hogy az olasz hatás érződik?

Régen: Ha láttam, hogy bántanak gyerekeket, állatokat: Nem szóltam, mondván az ő dolguk, nem szólok bele.
Most: Szólok, persze a nagydarab férjem testőrségében bízva.

Régen: Idegesített, ha kisgyerekek sírtak, üvöltöttek, hangoskodtak a közelemben, mondtam magamban: Miért nem tudják őket kordában tartani a szüleik, hallatlan"!!!
Most: Tökéletesen megértem őket, mert nekem is van két hisztigépem!

Régen: Nem érdekeltek a kencék, mondván minek az nekem, fiatal vagyok még!
Most: Szerencsére van Avon és Oriflame tanácsadó a családban, így olyan vagyok mint egy kozmetika.

Régen: Sokkal tovább aludtam (persze nem munkanap).
Most: Legalább a gyerekek miatt megpróbálok korábban kelni, de nem mindig sikerül.

Régen: Nem törődtem annyira azzal, mit teszek a tányéromra.
Most: Egészségtelen ételekből csak alkalmanként kerül a tányéromra.

Régen: Nem törődtem azzal mit teszek.
Most: A gyerekek jó példamutatása érdekében, igenis érdekel.

Régen: A középpontban szerettem lenni mindenáron ( mentségemre bak jegyű vagyok).
Most: Nem mindenáron.

Régen: Ki voltam akadva, ha férjem és Nikolkám széthagyott pár dolgot a házban, azonnal robbantam.
Most: Általában elszámolok 10-ig, aztán higgadtan megkérem őket a rendrakásra.

Régen: Hüledeztem, ha öregebb nőt merészen láttam öltözködni, akár akkor is, ha jó teste volt.
Most: Elismeréssel nézem, milyen jól néz ki és nem zavar, ha megmutatja magát.

Régen: Azt hittem a férfiak, CSAK a sovány, úgynevezett botsáska típusú nőket szeretik( elnézést a kifejezésért, a Nők Lapja újságírójától hallottam)
Most. A terhesség áldott hatása miatt megnőtt mellem miatt tudom, hogy a pasik igenis mellmániások és nagy részük igenis odavan a formás popsiért.

Régen: Azt hittem a ruha mindent tud takarni.
Most: Gondolom azért, mert uszodában dolgozom heti 3-szor, már nem gondolom...

És még sorolhatnám...Pszt! Felébredtek a csajok...