Vasárnap reggel végre valahára 69.1 volt a testsúlyom, amint a digitális mérlegre ráálltam. Nagyon örültem neki, mert nagyon nem koplalhatok a szoptatás miatt, és már hosszú hónapok óta 7-esel kezdődő számokat láttam azon a fránya mérlegen. Különben is néha azt érzem, hogy a digitális mérlegek direkt többet mutatnak, azért hogy bosszantsanak biztos.
A szülés előtti 64 kilóhoz még dolgoznom kell, ami heti három mozgást és édesség-fehér liszt-5 után nem evést von maga után. Persze 176 centihez ez nem rossz már, meg én izmos vagyok, szóval tényleg már csak 5 kiló mondjuk. Amikor Niki után 62 voltam már mondták elég akkor ebből.
Nekem a meghízásban az a legrosszabb, hogy nem tudom felvenni a ruháimat. Lecserélni meg nincs pénzem, marad pár gönc amit váltogatok. Jó persze 10 hónapja szültem, de az az igazság, hogy majdnem 25 kilót híztam, nem kellett volna ennyit. Még jó, hogy szülés után nem kell dolgoznom 2 évig, így van időm visszaalakulni, mégis azért az is motivál, hogy a szakmám miatt példát kell mutatni, mert mégis egy fitt- vékony testnevelő az etalon, nem a petyhüdt, én ezzel így vagyok mindenben. Például, ha látom, hogy a fodrász akihez először megyek, antimodern, mamás, nincs fizuja, akkor általában nem sok jóra számítok és ez utólag be is igazolódik.
3 megjegyzés:
Ez nem is apró öröm, hanem hatalmas siker, ne viccelj:) Ügyes vagy:))
És szép lett a blog:)))
Köszi, de tényleg nagyon lassan jönnek le a kilók.
A blog meg neked köszönhető!
Gratula, ügyes vagy! :-)
Megjegyzés küldése