Nos van a családunknak egy négylábú tagja is, Max a rövid szőrű magyar vizsla. Októberben bizony 7 éves lesz. Neme: fiú
Még 7 hónapos korában hoztuk el Pestről, ingyen, mert a régi gazdájának kisfia allergiás lett a kutyaszőrére. Interneten találtam rá, hosszas keresés, telefonálgatás után, míg végre egy apró hirdetésnél rá nem leltem. Közben azt mondogattam: Vizslát, vizslát akarok!
Direkt ilyen fajtát szerettem volna, mert a fő kívánalom az volt hogy mozgékony, futáshoz való kutyatársat szeretnék, hát ez 100 százalékig bejött, úgyhogy merem e fajtát ajánlani magányos futók mellé. Bizony sokat loholok vele, ha az idő engedi. Futunk a szántóföldek mentén, és nevetek rajta, ahogy önfeledten, füleit lobogtatva kergeti ki a nyulakat, őzeket, fácánkakasokat a bokorból.
Nagyon mulatságos tud lenni, ahogy a kajla füleit hátrahúzza és figyel minden neszt és zajt. Ahogy üldözi a dongókat, lepkéket és mindent ami repül, olyankor mérgesen ugat.
A nagy mesehőshöz méltón, ő is a macskák réme, mert nincs nyávogó elvtárs ki megússza ha netán elkapja mad max a grabancát, persze még nem ölt meg egyet sem, de lerángatni már lerángatta őket a kerítésről, mert a balga macskák azt hiszik, ááá ez lassú, úgy se kap el minket, aztán meg fújnak, hátat gőrbítenek és iszkolnak tova a büszke eb elöl.
Egyszer történt a fordítottja, azt hittük mutáns macskával van dolgunk. Történt egyszer, hogy sétáltatás közben egy növendék cicát kergetett a mi sárgánk, de hirtelen előugrott a bokrokból a kiszemelt egyik szülője, gondolom a szülőanyja és megtámadta, azaz rávetette szabályosan magát maxünkre, úgy kellett kimenekíteni karmai közül a megszeppent négylábút. Hihetetlen volt, alig akarta elengedi kedvencünket.
Kutyusunknak emellett érmet adnék tűrőképességből, mert határtalanul engedi magát nyúzni, különböző testrészeit rángatni, kinyomni, meglocsolni. Hátán lovagolni, vízzel leönteni, ágakkal, homokkal megetetni és más szadikat, melyeket EGYELŐRE ( mert van egy kicsi is, aki tanuló időszakában van) a nagyobbik lányomtól elszenved.
Állítom neki lelke van, sír ha távol vagyunk, és nem foglalkozunk vele egész nap. Úgy tud nézni, szinte megszólal. Pacsit is és tud pitizni is.
Örülök neki hogy családunk része!
3 megjegyzés:
Jaj, mi hatalmas vizsla rajongók vagyunk!!! Imádjuk a vizsiket. Remélem, nekünk is lesz egy mihamarabb! :-))
Ami lemaradt: Szép kutya! A fotókon ugye nem 7 éves? Nekem olyan fiatalnak tűnik. Na nem mintha most öreg lenne, mert persze nem. :-)))
Hát igen azok a képek nem mostaniak, de nem sokat változott sem kívül sem belül. Ezeknek a vizsláknak gyermeki lelke van, vhogy nem öregszenek!
Megjegyzés küldése