Mini Noémi

Tegnap elvittem kisebbik lánykámat doktornéninkhez, mert az én 10 hónaposom nem az a zabagép, és kis túlzással sem lehet pufóknak nevezni, egy vékony, karcsú csecsemő, de vannak azért hurkái. Eleve kicsi feje van, ehhez egy arányos teste, de azért doktornénink állandóan aggódik, hogy keveset nyom, centire még hozza a formáját, ezért azzal nem piszkál. Szóval elvittem tegnap, mert egy hónapja is 7 kiló volt.
Most védőnénik azért megdicsért, hogy felszedett úgy 30 dekát, mondtam ,hogy tömöm, ahogy bírom, de néha kergetnem kell az étekkel, mert elmászik gyorsan előlem.

Mondtam doktornéninek, hogy nagyon izgága, és hogy szopik még, a tápszert viszont ki nem állhatja, hiába teszem kakaóba, bármibe. Mondta, hogy az baj, ezért felírt egy dobozzal, hátha az ételébe csempészem nem szimatolja ki. Elküldött minket hasi ultrahangra is. Mindegy ő a szakember, elvisszük majd.

Különben mozgásfejlődésben nagyon ügyes, gondolom, mert nem kövér baba. Iszonyú izgága. 7 hónaposan mászott, 8 hónaposan ült, 9 hónaposan felállt, most meg guggolásból feláll és megtartja magát, úgyhogy nem támaszkodik, mindig csak ámulok-bámulok milyen ügyes. Nemsokára elindul a 70 centijével. 6 foga van.

Persze jóban vagyunk, tegeződünk doktornénivel. Értem, hogy aggódik, hogy a percenilje, vagy mije kicsi, de ahogy az asszisztens nő mondta rám kell nézni, nem egy NDK úszónő alkat vagyok.
Végül odaböktem, hogy nekem nem tetszenek a kövér, pufók kisbabák, pláne a lányok, azok a nagy fejű, kövér csecsemők, amelyiknek nagyobb a feje ,mint nekem. Erre csak nézett és inkább rátért Noémi szép kék szemének ecsetelésére, ezzel lezárva a súlya körüli vitát.
Íme Noémi: