Pistivel egy szegedi kis klubban, az egyetem mellett ismerkedtünk meg. Egy közös ismerősünk szólt mindkettőnknek, hogy elmennek oda egy társasággal, mesélt egymásnak rólunk, mondta menjünk el mi is és ismerkedjünk meg, hátha lesz vmi a dologból, hát lett... két lányka.
A találkozás 2003 október 31- én volt, az eljegyzés, ami a lányos apától való engedélyt jelentette, ebéddel 2004 február 15-én történt meg. Ezután az esküvővel sem vártunk sokáig.
A templomban vagy 100 vendég előtt megható szertartást celebrált a pap, egy énekesnő elénekelte az Ave Máriát, mire többen elkezdtek sírni. A pap, aki összeadott bennünket, keresztelte meg Nikit és fogja szeptemberben Noémit.
A templom után a polgári szertartás következett, amely szép volt, de közel sem olyan megható, mint a templomi.
A lakodalomban pontosan 88 vendég volt, az ő elmondásuk szerint jól mulattak.
Nászúton Tunéziában voltunk, jól sikerült, a tenger az gyönyörű és tiszta.
Mit is mondjak, szerencsés vagyok, mert megtaláltam a másik felem, nélküle már nem az lennék, aki vagyok, csiszoljuk egymást mint két gyémánt. Megéltünk jót és rosszat.
A lényeg, hogy van két csodálatos gyermekünk, és ez örökké összeköt bennünket, a többi nem számít.
2004. 08. 21.
és a" gyümölcsök"
4 megjegyzés:
Így van, a többi nem számít...GRATULÁLOK még egyszer:))))))
Odianya, köszike!:)))
Gratulálok, boldog évfordulót!
Köszike!
Megjegyzés küldése