NIKOLETTA 4 ÉVES: VISSZAEMLÉKEZÉSEK: 3. RÉSZ: 4 ÉV NIKIVEL

Huss ilyen gyorsan eltelt a 4 év!

Persze az elején csigalassúsággal telt az idő, és itt főleg a csecsemőkorára gondolok.

Nem volt egyszerű amikor magamra maradtam vele itthon. 3 hétig segítettek a baba körül, aztán januártól megkezdődött az anyává válás rögös útja.

Bevallom szülés utáni depresszióm volt, ezt sokat titkolják, szégyellik, én nem. Tudni kell rólam, hogy én elég aggódós, izgulós emberke vagyok, mindenen szorongok, mindent jól akarok csinálni, tipikus bak. Emellett hiper-szuper érzékeny, filozofikus alkat.

Érzelmi hullámvasúton ültem, ingadozott a kedvem, a hangulatom.  Mindig amikor ránéztem a kis újszülött lányomra elsírtam magam, hol a végtelen szeretet miatt, amit éreztem iránta, hol pedig a felelősség nagy súlya miatt. Nem értettem, hogyan élhettem eddig nélküle, olyan mintha mindig is rá vágytam volna.

Amikor egyet köhintett, tüsszögött, vagy csak csuklott már rémeket láttam, már orvosért kiáltottam. Azért is sírtam, hogyha ránéztem olyan törékeny volt, mindig aggódtam, hogy összetöröm, leesik, baja lesz. Mindig azt mondtam magamban, bárcsak már nagyobb lenne. Főleg mikor Pisti a kezébe fogta gyakran rászóltam, vigyázzon rá, olyan picurka. Ő sokat segített ilyenkor a férfiak racionális felfogásával. Azt mondta, ne izguljak. ameddig ő nem izgul.

Rossz volt a bezártság érzés ami ezzel jár, ez szinte sokként ért engem. Hirtelen a két munkahelyen dolgozó nőből otthon ülő anyuka lett.

Nem lehetett a szoptatás miatt elmennem sokáig sehova. 

Tudom, jó dolog így etetni a gyerekeket, de én már vártam mikor lesz vége, kiváltképp azért, mert nem indult zökkenőmentesen a dolog. Amikor hazajöttem a negyedik napon vele, még nem volt tejem. A  következő reggel hatalmasra duzzadtak a  melleim, mint a kő olyanok  lettek, a nyirokcsomóim a hónaljamnál megduzzadtak. Niki meg nem tudta megszívni azokat, hogy elinduljon a tej. Már nagyon fájtak. Masszíroztam, borogattam, mindent csináltam velük, de csak nem akart elindulni a tej. Aztán felhívtam a szülésznőmet és mondta menjünk vissza a gyerekágyas osztályra. Ott egy idősebb nővérke nekiesett a melleimnek és másfél órán keresztül kézzel masszírozta, nyomkodta, sajtolta ki belőle a tejcsit, úgy hogy egy dunsztos üvegnyi lett a végeredmény. Közben csillagokat láttam, nem elég a szülés még ez is...

Ezek után már szerencsére nem volt gond, tudott belőle enni a kisasszony, de annyira nem szerette. Ő maga választotta le magát aztán a 7. hónapban, nem bántam, mert sokszor csinált olyat, hogy elfordította róla fejét, egyszer evett, egyszer nem.

Mozgás fejlődésben teljesen átlagos volt. 6 hónaposan forgott. A 8. -ban ült stabilan. A 10-ben felállt, aztán mászott egy keveset, majd 13 hónaposan járt.

Súlyban is hozta a kötelezőt. Jó étvágya volt, a hozzátáplálás is zökkenőmentes volt. A sütőtök püré volt a kedvence. 9 és fél kiló lett egy éves korára.

Sokat aludt, még másfél évesen is képes volt 20 órákat durmolni. Délután is gond nélkül elaludt és 3 órákat lenyomott egyhuzamban. Éjjel is 12 órákat lehúzott  Ezt a jó tulajdonságát máig megtartotta. Külön szobába van születése óta. Én 5 hónapig aludtam vele, aztán átjöttem. Addig cumizott éjjel, mert nem adtam neki tejet, aztán váltott hüvelykujjra, amit most is szívesen szopogat. A cumis korszakában éjjel ha kiesett a szájából az eszköz, akkor felébredt és csak akkor aludt vissza, ha betettem a szájába. Fárasztó időszak volt.

Utáltam visszagondolva a mélybabakocsis korszakot, mikor naponta kétszer altatni kellett benne. Sétálni vele órákon keresztül míg aludt, főleg télen a hidegben. Mondjuk 2006-2007 tele nagyon enyhe volt. Ki tudtam borulni, ha felébresztették, vagy nem aludt, olyankor az egész nap átrendeződött. Aztán mikor 8 hónapos lett, már váltottam sport babakocsira, annál is inkább, mert már az előzőben felállt, forgolódott, játszott. Könnyebb volt bemenni vele akárhova.
A beszédfejlődése viszont bámulatra méltó volt. Egy éves korától fogva be nem áll  szája. Csak úgy pörgette az r betűket, csodájára jártak.
Betegség 6 hetesen érte el először, pont december 28-án a szülinapomon. (jó kis ajándék mondhatom) Nagyon megijedtem, mert el kezdett szörcsögni, úgy vette a levegőt, mint az a bizonyos Sötét Nagyúr. Fölemeltem az fejrészét alvásnál, és barátságot kötöttünk az orrszívós porszívóval, ez az amore azóta is tart sajnos. Egyszer hányt is másfél éves korában mikor a éppen a Balatonon voltunk a barátnőmékkel. Nem tartott sokáig a vakáció, mindössze egy napig. Az óvoda beköszönésével aztán betegségek sorozata érte el. Köhögés  fulladással egybekötve éjjel is, orrfolyás és egyéb nyalánkságok.
Tulajdonképpen a dac korszak beköszöntéig az égvilágon semmi gond nem volt vele. Evett, aludt, hisztis sem volt túlzottan. Kis testvért is ezért szerettem volna hamar. Én mamabarát kislánynak neveztem.
A dackorszak, na nézzük. Mikor Noncsival már a 8. hónapban voltam elkezdett az én angyali lányom ördöggé válni. 360 fokos fordulatot vett a viselkedése. Nyáron szobatiszta lett és visszaesett teljesen. Ott pisilt, kakált ahol rájött, közben nevetett. A boltban és bárhol a földrevágta magát és üvöltött, nem akart felkelni, úgy kellett felrángatni, vagy felvenni. Éjjel is kijött többször hozzánk, nehezen nyugodott meg.  Altatni kellett, amit soha nem tettünk. Komoly dilemma elé állított minket. Még Jenő bácsinak is írtam elkeseredésemben. Plusz az óvodába való beszoktatás is elkezdődött. Nem volt egyszerű időszak
Érzelmileg úgy érzem eltávolodtunk egymástól a baba miatt is.
Szerencsére mikor megérkezett a húga már nem volt annyira vészes a helyzet, betöltötte a 3. évet, egyre okosabbá kezdett válni. Testvérféltékenység sem volt annyira súlyos. Természetesen voltak föllökések, taszítások, sírások-rívások, játékbirtoklások, ami belefér. Most már óvja, védi őt, taníthatja a maga 4 éves módján. Játékokat adogat neki, elmagyarázza mi micsoda. Noncsi is nagyon szereti, reggel az első útja hozzá vezet, szeret hozzábújni, az ölébe ülni, szóval szívet melengető érzés őket így látni. Az oviban is büszkén mutogatja ahogyan ő becézi, a kis szőke babát.

Súlya: 16 kiló (olyan sportos testalkatú, formás)
Magassága: 105 cm (lesz vagy 180 centi)
Lábméret: 26-os  (Jó nagy)
Kedvenc foglalatosság: Rajzolás  (nagyon tud, már jobban, mint én az biztos), babázás, mese nézés
Kedvenc kaja: pizza, tészta, és krupli minden mennyiségben
Ital: almalé
Ami a legszebb rajta: a szemei (alig van ember, aki meg nem jegyzi azokat a nagy kék csodákat, én csak lepkeszemeknek nevezem)
Amit utál: az öltözködés
Legfőbb tulajdonsága. rendkívül nyitott, könnyen barátkozós (vajon ki ilyen?), jószívű, elemző-filozofikus
Mit is írjak még, így is elég hosszúra sikeredett

Hú ennyi, azt hiszem.  A többi  Niki dolog Niki címszó alatt megnézhető a blogomban.