| Sajnos sokan meghaltak a családomban. A nagyszüleim közül már csak az anyai nagymamám él, aki 87 éves. A legszomorúbb az, hogy sokan nem látták már azt sem mikor férjhez mentem, és a lányaimat. Tudom, hogy örültek volna a boldogságomnak. Még annyi mindent szerettem volna velük megélni!
DRÁGA MAMI, TATUS, TATA, ESZTI NÉNI ,RÓZSI NÉNI, IGNÁC BÁCSI, GIZI NÉNI, SANYI BÁCSI ÉS MINDENKI NAGYON HIÁNYOZTOK!!!
HALOTTAK NAPJÁN
Gyújts gyertyát
hogy ne féljek,
hogy sötétben is
lássam a fényt,
gyújts gyertyát
lángja égig érjen,
hogy hazaérjek
mielőtt örökre
elvesznék.
Gyújts gyertyát
és imádkozz értem,
hogy megtaláljam
a helyes irányt
gyújts gyertyát,
hogy megkönnyítsd
szenvedésem,
gyújts gyertyát
és emlékezz rám.
|
| MEZEI MÁRIA | | | |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| | | |
EMLÉKEZZÜNK
Mindazokért, akik valaha velünk voltak,
Mécseseket, gyertyákat gyújtunk ma.
Emlékezünk a régi, szép időkre,
Az együtt töltött boldog esztendőkre.
Eszünkbe jut, mi szép volt rég,
Felszínre tör a sok emlék.
Emlékek szárnyán a múltba röppenünk,
Ahogy a gyertyát gyújtja remegő kezünk.
Könny csordul ki szemünkből,
A bánat most a felszínre tör.
Elgondolkodunk a sors akaratán:
Vajon másképp is lehetett volna tán?
Mi lett volna, ha nem ő megy el előbb?
Mennyivel lett volna elviselhetőbb?
Most értünk sírna valaki,
Az ő bánatát lehetne hallani.
De ezeken ne is töprengjünk,
Inkább csendben emlékezzünk. |
| ALBERT VERONIKA |
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése