Éttermi kaland

Szóval ugye Édesapám 65. szülinapja volt szombaton. Meghívta a szűkebb családot egy szegedi puccos étterembe ( Alabárdos). Tehát ott voltunk mi négyen meg bátyámék ketten.. 

Noémi alvása után felkerekedtünk készítve gyomrunkat a finomabbnál finomabb ételekre. Régen részesültünk már ebbéli kulináris örömökben.

Illuzioim nem voltak arról, hogy Noémi lányom a maga éppen 14 hónapjával hogyan fogja végigülni az étkezést. Pontosan úgy zajlottak az események ahogy gondoltam.

Mikor beléptünk az étterembe, már oda volt készítve neki egy etetőszék. Túl sokan nem voltak a helyiségben, mert mint mondtam nem egy olcsó hely. Ahogy Pisti kihámozta a ruhák rengetegéből a kisasszonyt, már uzsgyi ment is körülnézni, úgy kellett utána loholni. A helyzet ismerős volt, mert már egy lánykával végigjátszottunk ugyanezt. 

Noncsika felfedezte az összes zeget-zugot, ismerkedett, kvaterkált a vendégekkel, köztük örömömre olaszokkal is. Nagyon kedvesek voltak vele. Közben nekünk kopogott a szemünk az éhségtől. Rendeltünk, beletettem a kis csaj a börtönébe, hogy megetessem. Felkészült anyaként hoztam mindent neki otthonról. Benyomott gyorsan egy fél üvegnyi étket és ment tovább. Niki szerencsére már jobban megült a fenekén, csak szintúgy éhes volt és ismételgette ,mint egy papagáj. Egy 4 évesnek persze nem lehet türelmet  kívánni.

Aztán együtt szaladgáltak.

Már éppen lefordultunk a székről és Noémivel kapcsolatban a tűréshatáron voltunk, sehogyan sem akart leülni, mikor hozták a kaját. Megmondom őszintén nem sokat tudtam enni belőle, mert hol az egyik, hol a másik lány ült az ölemben és jóízűen lakmározott a tányéromból, mert a szomszéd főztje azért jobb. Talán ezért vagyok olyan szilfid, mióta két gyerekem van. Nem is értem, hogy lehetnek kövérek a kisgyerekes anyukák, fel nem foghatom. Itthon is mire reggelizek, már ebédelhetnék.

Végül is a lényeg, hogy ők jóllakottan távoztak, és hogy jó  volt egy kicsit máshogyan enni.

A tanulság persze az, hogy még sokára lesz, hogy szépen kulturáltan, egy helyben ülve, sírás, szaladgálás, ordítás nélkül végig tudjuk enni az ételeinket egy étteremben, vagy bárhol....