NIKOLETTA 4 ÉVES: VISSZAEMLÉKEZÉSEK : 2. RÉSZ: SZÜLÉS

Elérkezett 2006 november 17-e péntek. Éjjel megint jóslófájásaim voltak, és ez reggel is folytatódott. Mikor a Női Klinikára érkeztem már rendesen elkezdtem parázni a szüléstől, hogy mi vár rám, de valahogy rossz lett volna baba nélkül hazamenni, mindenképpen bent akartam maradni. 

Csöngettem hát Andreáért a szülésznőmért, aki szerencsére bent volt akkor. Mondta még várnom kell, mert nincs üres vizsgálóágy. Leültünk tehát várakozni a csomagjaimmal, enni nem nagyon bírtam, mert nagyon szorongtam, meg fájt továbbra is a hasam. Pisti ott maradt velem, de nem sok öröme volt benne, mert veszekedtem vele, hogy csináljon már valamit, hogy bejussak a szülőszobára, mert már nagyon untam a várakozást. Ő inkább elment ennivalóért a büfébe, jól tette, hogy nem a sárkány feleségével maradt.

Végre 10 órakor kinyílt az ajtó és bemehettem, Pisti kint maradt. Bent már ismerős volt minden, mert már egy hónapja körülnéztem. Átöltöztem, felfeküdtem egy ágyra és feltették rám a CTG-és tappancsokat, plusz csavargatni kellett a mellbimbómat meghatározott idő szerint szünetekkel. Ahogy ott szórakoztam, be-betévedt egy-egy orvostanhallgató srác és megkérdezte bent lehet-e a szülésnél, mondtam nem.

Már egy másfél órája feküdtem, mikor végre jött egy nővérke és megnézte a papírt, elégedetten rázta a fejét és közölte, hogy a baba jól reagált a stimulációra, hívja az orvosomat. A professzor úr fél óra múlva meg is érkezett. Megvizsgált, mondta  a hallgatóság nagy elképedésére, hogy 5 centire ki vagyok már nyílva. Ennek örömére burkot is repesztett. Az óra12 órát mutatott.

Kérdezte a doki felvették-e már az adataimat. Mondtam még nem, erre gyorsan adminisztráltunk, vérnyomás, lázmérés miegymás. Adtak egy kúpot, amivel a WC-re járkáltam. Közben megérkezett Pisti is beöltözve egy fosszöld műtősruhába, nagyon mulatságosan hatott.

Fogtam a kezét és elkezdtem járkálni a folyosón, úgy könnyebb volt. Néha bementem a szobába rátámaszkodtam a nagy labdára, a bordásfalra, közben alkalmaztam a jógalégzéseket, amiket a terhestornán elsajátítottam. Andi időnként megnézte a fájáserősségeket, a baba szívhangját. Az orvosom is megvizsgált, minden rendben volt, szépen tágultam, megdicsért, hogy jól állok a fájdalomhoz. Megfogadtam, hogy én nem jajgatok, az csak viszi az energiát.

Körülbelül 7-8 centire lehettem már kinyílva, mikor leálltak a fájások. Az orvosom tanakodott, mert nem jó, ha ugye szárazon van a baba sokáig. 6 óra volt ekkor és már megszültem volna szerinte mert nagyon klappolt minden. Amikor megint megvizsgált rájöttünk, hogy a kisasszony nagyon jönni akar, de nem jól fordult be a szülőcsatornába. Ezért az orvosom, úgy döntött oxitocinos infúziót kapok, ami megindítja a fájásokat megint, plusz forgatott az ágyon, és közben benyúlt, hogy a babát is megigazítsa. Na ekkor már semmilyen légzés nem segített. A fájdalmak elemi erővel gyűrtek le. Haza akartam menni. Egy kéjgázos megoldást ajánlottak, szippantgattam is bőszen, de nem tetszett, mert olyan hülyén éreztem tőle magam, össze-vissza beszéltem, hallucináltam, az sem tudtam hol vagyok. Mondtam, vigyék innen, inkább éljem meg a fájdalmakat, így legalább tudom hol vagyok.

Már 7 óra fél 8 lehetett mikor éreztem, hogy nyomnom kell. Mondta az orvos, hogy a fájdalom csúcsán kell, de össze-vissza nyomogattam, a baba nem akart előre jutni. Ekkor rám szólt, (nem durván, csak már nagyon szét voltam esve a fájdalomtól) hogyha nem szedem össze magam császármetszés lehet a vége, amit ő nem szeretne, mert inkább kivárna, a babának amúgy is még jó a szívhangja.
Ez a beszéd hatott, mert a következő nyomáskor éreztem, hogy jön a lány, pont akkor, mikor apuka kiment egy pillanatra szusszanni. Kiabáltak is neki, hogy jöjjön, mert lemarad a nagy eseményről.
Nem kellett sok nyomás és 2006 november 17-én 20 óra 15-perkor 3280 grammal és 48 centivel göndör , fekete hajzattal megérkezett LAKATOS NIKOLETTA ZOÉ.