2010. szeptember 29., szerda

NOÉMI 1. ÉVES: MEGEMLÉKEZÉSEK : 2. RÉSZ: SZÜLÉS

Nikit elvittük a szüleimhez, aztán irány a szegedi szülészeti klinika. Amikor a kapu felé tartottunk pont szembetalálkoztunk a fogadott orvosommal, amint kilép rajta. Mivel őt még nem riasztottam, kérdezte is, mi járatban vagyunk. Elmondtam az éjszakai kanossza járásomat, erre ő visszafordult és felmentünk az előkészítőbe, hogy megvizsgál. A sejtésem beigazolódott, mert már 4 ujjnyira ki voltam tágulva. Örültem, hogy nem kell hazamennem... Zoli szólt a férjemnek is, aki kint várakozott, hogy nemsokára meglesz a baba. 
Felhozattam Pistivel a csomagomat, ő beöltözött a zöld ruhájába és várt, eközben nekem felvették az adataimat, aztán járkáltam, kaptam kúpot, a fájások közben elmúltak.
Egy fél óra múlva 5 centis tágulásnál burkot repesztettek és elkezdődött a keményebb része a dolgoknak. Fél 10 volt ekkor.
Én kint járkáltam a folyosón, mert feküdni nem szeretek, alkalmaztam a jógalégzéseket, amelyeket a terhestornán megtanultam, és melyek az első szülésemnél is segítettek. Nemsokára beköltöztünk a szülőszobába is. Jöttek-jöttek a fájások, de nem voltak vészesek, még viccelődtem is Pistivel, meg Andival. Mikor aztán 7-re kitágultam, leálltak a fájások, és a doki mondta, hogy segítsünk rá egy kicsit oxitocinos injekcióval, vagy mellbimbó stimulálással. Én az utóbbit választottam, mert az előbbit volt szerencsém az első szülésnél megismerni és soha többet. 
Szóval bőszen stimuláltam figyelve az órát, nehogy túlzásba vigyem. 
 Kis idő múlva Andi mondta, menjek ki a tusolóba Pistivel és fürödjek, és stimuláljak. A tusolóban már csillagokat láttam, ki akartam ugrani az ablakon, haza menni stb. Aki szült már tudja miről beszélek. Eltelhetett már egy félóra és Pisti mondja, hogy nem kéne bemenni, mert fél, hogy nem érünk vissza mire a tolófájások jönnek. Rábólintottam, rátámaszkodtam és bementünk a szobába. Szülésznőm evett éppen, Zoli sehol.
Nem sokat támaszkodtam az ágyra mikor éreztem, hogy elemi erővel jönni akar a lányom. Kiabáltam, hogy Pisti hívja Andit, mert nem bírom visszatartani már, nyomnom kell. Andi, mint  egy eszelős befutott, aztán felgyorsultak az események.
Felpattantam az ágyra, közben beért mindenki: Orvos, még két szülésznő, csecsemős stb. Feltették a lábamat és egyik oldalról Zoli, másik oldalról Andi adták az instrukciókat, hogy nyomjak, nehogy megsérüljek. Először még az adrenalintól nem tudtam odafigyelni, de aztán összeszedtem az önuralmamat, kitisztult az agyam és koncentráltam mint még soha. És...
...2009 SZEPTEMBER HÓNAPJÁNAK 27. NAPJÁN 13 ÓRA 05 PERCKOR 2780 GRAMMAL ÉS 46 CENTIVEL MEGSZÜLETETT  LAKATOS NOÉMI ESZTER....
Összességében szép szülésem volt. Természetes, gyors és intenzív. Mindenkinek ilyet kívánok. 3 és fél óra.

2010. szeptember 28., kedd

NOÉMI 1 ÉVES: MEGEMLÉKEZÉSEK: 1. RÉSZ: TERHESSÉG

2008 október tájékán elhatároztuk, hogy szeretnénk Nikolettánknak kis tesót. Eleve úgy gondoltuk, hogy hamar jöjjön, mert 30 éves koromig szerettem volna szülni két gyereket, meg együtt nőjenek fel, olyan 3-4 évet tartottunk ideálisnak a két csemete között. 2 év nekem túl necces lett volna, meg 4 évet egyhuzamban képtelen lettem volna otthon maradni. Jobb volt ez  így, hogy visszamentem egy évet tanítani. Addig Nikike anyukámmal volt.
Reméltem gyorsan összejön a baba, erre jó esély volt, mert Niki már a második hónapban megfogant. Aztán december elején nem jött meg az én svájci órához hasonlóan pontos menzeszem, így kezdtem már belelovalni magamat, hogy Karácsonykor jó hírrel szolgálhatok a családnak. Bár ne tettem volna, mert sajnos 5 nap után beköszöntött. Nagyon csalódott voltam, tudni kell rólam, hogy eszméletlen türelmetlen ember vagyok, meg ha nagyon akarok valamit szász százalékig kitartok a dolognál. Szóval itattam az egereket rendesen.
 Hála a Jó Istennek nem sokáig ittak az egerek, mert január végén, pontosan 25-én pozitív terhességi teszttel büszkélkedhettem. Akkor már 10 napja nem jött meg. Mivel nem voltam benne biztos a szalagavató bálon még jót mulattam, táncoltam, gondoltam is hátha abba a szexi estélyibe, amit viselek egy darabig úgysem férek majd bele.
 Az elején titkoltam a dolgot, csak a közvetlen családtagok tudták, a munkahelyemen a 10. hét környékén szóltam, lévén tesit is tanítottam és nem akartam, hogy azt higgyék nem akarom bemutatni a gyakorlatokat.
Az első harmad nagyon nehéz volt, nagyon éhes voltam mindig, és ha nem ettem, akkor fájt a gyomrom, és fémes ízt éreztem a számban. Émelyegtem, a szagokat nem bírtam, főleg mikor a dolgozóban a WC-re mentem, gázálarcot kellett volna hordani.  Sokat aludtam, mindig fáradt voltam. Folyamatosan görcsölt a hasam, a gyomrom, ha ettem valamit, később a belgyógyászaton ki is vizsgáltak, volt hasi ultrahang, vér és vizeletminta vétel. Nem találtak semmit. Aztán egyik napról a másikra eltűntek a tünetek és jobban lettem.
 Ugyanahhoz az orvoshoz mentem, akinél Nikit szültem, a szülésznőt is felhívtam, hogy elvállal-e megint.
Az ultrahangos vizsgálatokon minden rendben volt.
 A második harmadban a 20. héten megkérdeztük Pistivel az orvosnál, milyen nemű a kis magzatka, kiderült lányunk lesz megint. Nem bántunk, mert mindketten boldog szülei voltunk már egy kislánynak és titkon mindketten megint lányra vágytunk. Hozzá kell tenni, hogy az ismerőseink fiúgyerekeihez összehasonlítva, mindig megerősítést nyert számunkra, hogy lányos szülőnek lenni jobb. Riasztott a fiúk durvasága, harsánysága, darabossága mindkettőnket. Lelkületileg lányos mama vagyok, gyerekkoromban is a babáimat elraktam a lányaimnak, mondtam is lesz két lányom, az egyik Nikoletta lesz biztos.
A Noémi néven nem sokat gondolkodtunk, mert mindkettőnknek nagyon tetszett. Nekem azért mert ismertem egy nagyon szép lányt, akit így hívnak. Gyerekkoromban (8 év volt köztünk) csodáltam, mert magas, karcsú, természetes szőke, és vakító kék szemű lány volt, minden fiú őt csodálta. A név jelentése is gyönyörűségem. A ráadás az, hogy N betűvel kezdődő nevet akartunk megint, tehát stimmelt minden. Második névként az Eszter volt a favorit, szerintem az egyik legszebb lány név, apukám szerette volna főleg ha adjuk neki.
Az eredményeim jók lettek, szépen fejlődött a pici lány.
A harmadik harmadban azonban olyan dolog történt, amire legrosszabb rémálmaimban sem gondoltam. Az orvosom a 34 héten közölte vizsgálat után, hogy ő sajnos nem tud bent lenni a szülésnél, mert nem lesz itthon, meg blablabla..., mert utána már nem tudtam a szavaira figyelni. Azt hittem összeesem ott azon nyomban, a második gondolatom az volt, hogy behúzok egyet neki, de aztán mondott három kolléga nevét , hogy segít átadni nekik. Utólag kiderült, hogy nem baj, hogy áttestált másra, mert valaki feljelentette a kórházban, és azért nem tehette be oda a lábát, csak persze a  pácienseinek mást mondott.
Szóval a hír után felhívtam Andit a szülésznőmet, ő azonnal mondott egy nevet, telefonszámot, hogy van egy fiatal doki, aki biztos  megfelelő lesz. 
Azon a vasárnapon találkoztunk is Zolival és megvizsgált, mondta úgy látja, hogy a lányom hamarabb fog jönni, mert nagyon a célegyenesben van, ekkor voltam a 36 hét elején. A következő héten különösebb dolog nem történt, elmentem még az utolsó védőnői vizitre, vérvételre. Ellátogattam a terhestornára is, ahová már a 25 héttől szorgalmasan jártam.  Az első CTG vizsgálat sem mutatott semmit hétfőn.
Ám a következő héten már éreztem a jósló fájásokat minden nap. Szombaton meghívást kaptunk egy bulira, úgy gondoltam elmegyek, miért is ne, a kórházi csomag az autóban volt már úgyis, ha itt az idő.
A buli után mikor lefeküdtem 10 órakor éjfélig sikerül aludni, na de aztán beindultak a dolgok. Egész éjszaka le sem hunytam a szememet úgy jöttek a fájások szépen először 20 percenként, aztán 15, majd reggel már 10 percenként. Fél 7 tájékán elmentem megfürödtem, hajat mostam. Lévén mivel már szültem egy gyereket, éreztem, hogy indulni kell, de nem hamar. Felhívtam Andit és ő is azt mondta, menjünk be a klinikára. 

2010. szeptember 27., hétfő

Hát megvolt...

...vasárnap Noémi első születésnapi zsúrja. Egy éve, 27-e csendes vasárnapján megérkezett Ő kicsin, és édesen. Az esemény édesanyáméknál volt. Volt torta, sütemények, játékok. Noncsinak is ízlett a tortája, evett is belőle rendesen. Utána megállás nélkül játszott, pakolt, járkált, táncizott. Annyira kifáradt, hogy már fél 8-kor elnyomta a buzgóság!
Jól éreztük magunkat, de beszéljenek inkább a képek...




Az ünnepelt, szőkén és copfosan

Apával


Velem

Adrienn mamával

 
Marika mamával

Niki, Adrienn mama és Tompapa

Anyja, lánya, unokái

Niki, bátyám, és felesége, Mónika

A rajzoló Nikike

unokahúgom, Virág, Peti a barátja, testvéremék

Ízlett a torta...









ÖRÖMMEL TUDATOM...

...HOGY EGYIK SZEMEM FÉNYE, NOÉMI, PONTOSAN 13 ÓRA 5 PERCKOR 1 ÉVES LESZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))


ISTEN ÉLTESSEN DRÁGA KICSI KINCSEM!!!!!!!!!

2010. szeptember 22., szerda

Alvás, evés , Noncsi

Ma éjszaka Noémi 4 órát aludt egyfolytában. 9-től fél 1-ig. Aztán 2-kor felriadt, megnyugtattam, nem adtam tejcsit, majd csönd lett és mikor legközelebb felsírt, alig hittem a szememnek majd 6 óra volt. Azt hittem rosszul látok. Gyorsan megszopiztattam ennek örömére! Fél 8-ig alvás az óvoda miatt, különben fél 9-kor kelünk. Olyan fitt és üde vagyok, hogy na... Kell is az energia, mert még egy kosárlabdázást bevállaltam máma.
REMÉLEM ÍGY MARAD ÉS VÉGE AZ EGY ÉVE TARTÓ ÉJSZAKAI MŰSZAKOMNAK! VÉGRE  NEM MARADOK LE MINDEN ESTI, ÉJSZAKAI BULIRÓL!

Már csak az evéssel küzdünk. Miért? Mert a lányom életében még mindig NEM központi téma az evés! Nem azért él hogy egyen::))) Sajnos másznom kell utána a falatokkal, mert FELÁLL az etetőszékben beszíjazott állapotában. Kis Hudini. Egy ideig hadakozunk egymással, feláll, leültetem, feláll, leültetem és így tovább...
Aztán megunom és leteszem játszani, közben adom a falatokat a szájába, miközben szőkém mászik, pakol, járkál és a különféle dolgokat rak a szájába. A végére teljesen leizzadok, és a haja, a hajam, a szeme, a szemem és egyéb testrészeink tele vannak étel maradékokkal. 
NEM IS ÉRTEM MIÉRT ILYEN IZGÁGA???  VAJON MELYIK SZÜLŐJE VOLT ILYEN???
NEM ADOM FEL! SZERENCSÉTLENSÉGÉRE BAK JEGYŰ ANYJA VAN...

:))) Persona

No comment






2010. szeptember 21., kedd

Chi trova un amico, trova un tesoro (Ki barátot talál, kincset talál)

Ezt a közmondást muszáj volt olaszul is leírni, egyrészt mert olyan jól hangzik, másrészt a Kincs ami nincs című filmben is elhangzik a film végén, amit olaszul is megnéztem, és imádom a jelenetet, ahogy takarítanak  a múzeumban és vágyon nézik a kis totemet, ami a Pongo-Pongo szigetről származik és az övék is lehetett volna és akkor egyszer Bud Spencer rátámaszkodik Terence Hillre és elhangzik az a bizonyos mondat...

Na de nem a filmről akartam írni, hanem egy barátságról,  amely fontos nekem.

Barátságunk Zsófival még 1997-ben kezdődött, mikor olasz szakra kezdtünk járni az egyetemre Szegeden Kezdetben nem voltunk szimpik egymásnak, mert mint a tűz és a víz olyanok vagyunk. Ő egy szerény csendes lány, én meg távolról sem. Akkoriban pláne szilaj voltam, mint egy vad ló, minden buliban, hülyeségben benne voltam, főleg a menő csajokkal dumáltam, de tulajdonképpen nem tartoztam sehová, öntörvényű és kritikus voltam. 
Egyszer az előadásokon észrevettem egy fekete, rövid hajú, vékonyka lányt, aki félőn pislogott, és bőszen figyelte az órákat.  A vizsgákra mindig jól felkészült. Az udvarias formulákon felül másról nem nagyon beszélt senkivel. Többnyire egyedül volt. Olyan volt mintha mindig bocsánatot kérne, hogy ő él, létezik, ott van.
Aztán egyszer a villamoson megszólítottam. Kiderült az albérlet ahol lakik, közel van ahol lakom. Tehát egy megállóval előbb száll le, mint én. Kiderült az is, hogy, messze lakik, Miskolcon.
Innentől kezdve együtt mentünk haza, ha tehettük, ha úgy volt vége az óráinknak. Az első benyomásom időközben megváltozott irányában, mert az alap dolgokban, morálban egyetértettünk. Jókat tudtunk hülyülni, nevetgélni együtt. Kiderült, hogy nem is annyira csöndes, mint ahogy hittem már vitatkozni, veszekedni is tudtunk.
Kiegészítettük egymást. Én visszafogtam magamat a hatására, ő meg bátrabb, beszédesebb, nyitottabb lett.
Elmentünk egymáshoz, megismertük egymás családját. Segítettünk egymásnak a tanulásban. Közös programokat szerveztünk együtt (színház, mozi, buli stb.)  Segítettem neki a város megismerésében is.
Sokat utaztunk együtt, köztük láttunk Szicíliát is. Voltunk Casalgrandéban, egy kis olasz városkában Modena mellett, ahol tolmácskodtunk egy nemzetközi középiskolai kézilabda tornán. Számos vidéki városban is megfordultunk pl. Tapolcán, Szerencsen. Túráztunk a Bükkben, megmutatta Miskolc csodálatos környékét, a Diósgyőri vártól-Lillafüredig mindent.
Kapcsolatunkat nehezítette, mikor második évtől Zsófi Pesten folytatta az egyetemet olasz-német szakon. Onnantól kezdve felváltva mentünk egymáshoz.  A koleszban aludtam. Jártunk Pesten is sokfelé színházban, kávéházban, kulturális programon, jól éreztük magunkat.
Aztán Pesten találta meg élete párját és odaköltözött végleg. Már neki  is van egy kisfia, Gyula, aki  2007 decemberében született.
Bánom is meg nem is, hogy Pesten vannak, mert ott sok minden van, ami Szegeden nincs, és amúgy is autópályán másfél óra az út.
Összegezve, nagyon örülök, hogy a barátomnak tudhatom Őt. Az embernek ha pár igaz barátja van, az többet ér minden sok felületes ismerősnél.

 A diósgyőri vár előtt még 2005-ben
Miskolcon 2006-ban
Niki és Gyula 2008-ban Balcsin

    Most szombaton is nálunk jártak  


2010. szeptember 17., péntek

Méééééég

10 NAP ÉS SZÜLINAP!!!

Nem disszidáltam...

... csak most a változatosság kedvéért Noémi lett beteg. Niki letudta a bacikat, átadta a húgának és ő már tiszta. Kéz kezet mos. Őt kivéve mi nem alszunk semmit mostanában éjszaka, mert a program: orrba lövés Fluimare orrspray-vel, orrszívás,  lázmérés, itatás, szoptatás úgy másfél-két óránként. Pedig már egész jól ment a leszoktatás-hadművelet:((( Most kezdhetem elölről az egészet:(((

Ha ilyenkor bárki megkérdezi tőlünk, hogy akarunk-e harmadik gyereket (mert ez gyakran elhangzik, főleg a középkori nézeteket valló, csak a fiú gyerek a gyerek és hasonló lány gyerekeket semmibe vevő mondatokat mondó emberektől) hát most már ütni fogok...

Na megyek is, mert a kis szőke főnökasszony hív...

2010. szeptember 13., hétfő

Tiszta románc (True romance)

A címben szereplő filmet nagyon szeretem. Úgy 1 éve láttam és azóta megfertőzött. A zenéjét meg hónapokig hallgattam. A Top 10-ben van nálam.

Rendezte: Tony Scott, Quentin Tarantino

Szereplők: Christian Slater, Patricia Arquette, Gary Oldman, Dennis Hopper, Christopher Walken, Brad Pitt, Val Kilmer

Zene: Hans Zimmer

Mostanában...

Nem volt időm írni. Na jól van csak 3 nap telt el, de egy örökké valóságnak tűnik. A lányaim nem engednek a géphez. 
Nikinek sikerült tíz napot járnia óvodába. Ez a tavalyi évkezdésnél jobb, mert akkor egy nap után  bekapott egy betegséget.  Szóval tegnap már 39 fokos láza lett, és most itthon gyógyulgat. Elfoglalja az internetet , mert a YouTube-on  lévő zenéit hallgatja (gumimaci és társai). Noémi meg egyfolytában a járást gyakorolja, ott kell lennem a nyomában nehogy orra essen.

Zajlik az élet...

2010. szeptember 10., péntek

Niki névnap

Ma van Niki lányom névnapja!!!

Nikoletta

A név jelentése :győzelem és nép

A név eredete: a Nikol olasz kicsinyítõképzõs származéka. Görög, zsidó, olasz


A név férfi párja: Miklós

A név elemzése:

A Nikolett név érzékeny, álmodozó, művészi hajlamokkal megáldott személyiség kialakulását támogatja. Nagyon igényli a harmóniát és a békét kapcsolataiban és a társaságokban, melyekben megfordul. Bár gondolatai és reakciói gyorsak, mások érzéseit nehezebben, lassabban érti meg. Néha nehézségei vannak a szóbeli kifejezéssel.


A mondat első részét mintha a saját lányomról írták volna. Szoktuk Ábrándoskának is hívni. A szóbeli kifejezésre utaló rész az nem igaz, mert ő egy igazi dumagép.


Boldog névnapot Nikikém!

2010. szeptember 9., csütörtök

Jár a baba jár

Jelentem másodszülöttem megtette a napokban első lépéseit.

Korábban is már 1-2 lépést tett, de azt még nem tekintettem a mozgásfejlődés eme ugrásának, de most már azt mondhatom tulajdonképpen jár. 10 lépést biztosan megtesz, majd mászik. Gyermekem sajátossága, hogy mindig van vmi nehezebb tárgy a kezében és azzal egyensúlyozva lépeget, mert úgy ugye nehezebb.

Mit is írhatnék erről különösebbet, nekem ez fontos állomás, amúgy teljesen természetes dolog. Megy minden a maga természetes útján.


2010. szeptember 8., szerda

Már egy hónapja blogolok

Hát igen eltelt 1 hónap és nem bántam meg, nem, nem egyáltalán nem. 
Mindig szerettem volna naplót vezetni, jobb később, mint soha. Így azért jobb, mintha könyvbe írnék! Régen imádtam levelezni.
Az eredeti célom, hogy a család, barátok és jó magam ezáltal ki legyen elégítve, mondhatom sikerült. Az ő visszajelzésük pozitív volt, a kritikáikat megfogadtam.  Ha nem is írtak kommentált ,a nekik szánt üzenetek célba értek, és jól esett nekik. Volt aki írt volna, de nem tudta elküldeni többedjére sem (ugye Hédi?)
Az aki, meg névtelenül írt, ha intelligensen tette, visszaírtam. Eddig egy anonim volt, akinek a véleményével nem tudtam mit kezdeni,  tehát  töröltem, mert beillet egy káromkodásnak, tehát értelmes, tanult ember írta. Ezek ilyen felesleges frröcsögések  mentálisan sérült  emberektől.! De lehet, hogy ismer az illető és azt hiszi, így bánthat...
Már azért is  megérte, ha a lányaim majd felnőve el fogják olvasni.   
                                                        

2010. szeptember 6., hétfő

Noémi Eszter keresztelője

Tegnap nagy nap volt kis családunk életében, kicsiny leánykám immáron Isten gyermeke lett.

Az eseményre lakóhelyünk templomában került sor. A pap, aki a keresztelőt tartotta, ugyanaz a pap volt, aki annak idején összeadott minket, és keresztelte meg később Niki lányomat is.
A Szentmise 9-kor kezdődött, amelyet Noika még viszonylag nyugodtan tűrt, kb. a mise felénél azonban be kellett vinnem a sekrestyébe, mert ugye a 11 hónaposok nem maradnak egy helyben. Ott mászkált, lépegetett kedvére némi sikongatással egybekötve, ismerkedett a többi résztvevővel, pápázott, huncutkodott, aki szóba elegyedett vele.
Mikor aztán a mise véget ért, következett a szertartás, melyen Noémin kívül még négy kis lurkó vett részt.
A mi lányunk azt kell mondjam  jól tűrte a megpróbáltatásokat, csak a végén szakadt el a cérna, mikor felkenték a keresztet a homlokára vízzel egybekötve. El is fáradt szegénykém rendesen, otthon aztán 2 óra hosszát aludt.
Az eseményt egy ünnepi ebéddel koronáztuk meg a szüleim otthonában a szűkebb család részvételével.

Köszönöm Noémi keresztanyjának, az én kedves unokahúgomnak, hogy vállalta ezt a szép feladatot!


2010. szeptember 5., vasárnap

Hédi és Benedek

Történt, hogy tavaly, mikor Noémivel a pocimban terheléses cukorszint-vizsgálaton voltam, nagyon untam magamat, mert 2 óra hosszát kellett várni a második vérvételre. Lévén nagyon visszahúzódó és félénk  vagyok:))), elkezdtem szoba elegyedni a többi kismamával, köztük is szimpatikus volt egy lány, Hédi  az édesanyjával. Elkezdtünk beszélgetni babákról, terhességről, miegymásról. Kérdeztem, ő mikorra várja a babáját, és akkor kiderül, hogy ugyanarra a napra vagyunk kiírva. Ezen persze nagyot néztünk. Mikor aztán dolgunkat végeztük, sajnos nem kértük el egymás elérhetőségét. 
Szerencsére úgy 2 hónap múlva aztán újra találkoztunk CTG vizsgálaton, és nagyon megörültünk egymásnak. Kiderült, hogy a szülészorvosunk is közös. Gondoltam ez már szinte karma, ez a sok közös szál, nekünk meg kellett ismerkednünk. Innentől kezdve hetente találkoztunk a Klinikán a vizsgálatokon, mert egymásutáni időpontokat adtunk meg az orvosunknak, telefonszám csere is megvolt persze.
Végül ő szeptember 28-án szülte meg Benedek nevű kisfiát én meg 27-én Noémi lányomat, szóval így még a gyermekágyas osztályon is tudtunk találkozni.
Azóta már többször találkoztunk babástól, családostól, szerencsére a két nagyobbik lányka és a férjek is megértik egymást. Remélem a dolgok így is maradnak.

Rólunk még közös kép nem készült, csak a két csemetéről! Küldöm ezt neki szeretettel!

















 

2010. szeptember 2., csütörtök

Ha a hülyeség fájna...

Darwin díj kiosztás

A Darwin-díjat - sok más hasonlóval együtt - igen pihent agyú és humorban sem szűkölködő személyek hozták létre az emberi hülyeség díjazására.

> 1. díj:

Nevezett - minden bizonnyal rablás céljával - a kaliforniai Long Beach-ben egy üzletben 38-as revolverrel próbált rálőni a pénztárosra,de fegyvere csütörtököt mondott. Ekkor tette azt, amivel kiérdemelte az első helyezést: a földnek (pontosabban: a lábának) irányította a csövet, és még egyszer meghúzta a ravaszt. A revolver most nem mondott csütörtököt.

 A fődíj mellett előkelő nevezést még számosan kaptak:

 2. A második helyezett egy biztosítási ellenőr.

Egy svájci szálloda séfje véletlenül ledarálta egyik ujját a  húsdarálón, majd bement a városba, és bejelentkezett biztosítójánál,ahol előadta a munkahelyi balesetet. A biztosító azonban valamifélesalásra, még inkább munkahelyi figyelmetlenségre gyanakodott, ezért kiküldte ellenőrét a tényállás felülvizsgálására. Az ellenőr iskipróbálta a darálót, és ő is ledarálta egyik ujját. Ezt követően abiztosító a séfnek is fizetett.
3. Az előkelő bronzérmet egy chicagói autósnak ítélték.
Az autótulajdonos a hatalmas havazás idején jó egy órát lapátolta háza előtt a havat, hogy kocsijával oda tudjon állni. Mire ott várakozókocsijával beállt volna, egy hölgy már beparkolt a szabad helyre. A chicagói önkéntes hómunkás megértően elővette revolverét, és lelőtte a nőt.

 4. A negyedik helyre egy zimbabwei buszsofőrt szavaztak be.

A megfáradt gépkocsivezető, aki 20 elmebeteget szállított Harare-ból abulawayo-i elmegyógyintézetbe, félúton betért egy illegális bögrecsárdába. Amíg torkát öblítette, utasai megszöktek. Oda se neki, gondolta a részeges sofőr: odahajtott egy buszmegállóhoz, és ingyenfuvart ígért húsz embernek. Ezután jelentkezett velük Bulawayo-ban,fölhívva a kényszerzubbonnyal készenlétben álló személyzet figyelmét,hogy a betegek a hosszú úttól igencsak idegesek és mindenféle hülyeségeket fantaziálnak. Az utascserére csak három nap múlva derült fény.
 5. Amerikai tinédzser került az ötödik helyre

A tizenévest kórházba szállították súlyos fejsérüléssel: egy vonat sodorta el. Amikor kihallgatható állapotba került, elmondta a rendőröknek, hogy csupán azt akarta kipróbálni, milyen közel teheti afejét egy robogó vonathoz.

 6. A hatodik helyezés is egy mesterlövészé

A helyezett bement egy louisianai bárba, letett a pénztáros elé egy húsz- dollárost, és kérte, hogy váltsa föl. Amikor az kinyitotta a pénztárgépet, a jövevény elővarázsolt egy revolvert és követelte az egész kasszát. Vita nélkül megkapta, el is húzott vele, még a húszdollárost is otthagyta. A pénztáros elmondta, hogy a kasszában összesen 15 dollár volt. (A helyi rendőrségen azóta is törik a fejüket, hogy ha valaki fegyverrel fenyeget egy pénztárost, majd pénzt ad neki, bűntettnek minősül-e...?)

 7. Balszerencsés sörivóé a hetedik hely

Arkansasban egy balfék megszomjazott, de pénze nem volt egy cent sem.Azt tervezte, belevág egy féltéglát a közért kirakatába, fölkap párüveget és elszalad velük. Így is tett. A féltégla azonban visszapattant a kirakatüvegről, pont a fejének, el is ájult tőle. Mára rendőrségen tudta meg, hogy a kirakatot plexi "üveg" védte. Balul sikerült kalandját a biztonsági kamera felvételén visszanézhette.

8. New York-i tolvajnak ítélték a nyolcadik helyet.

Üzletből kilépő hölgyekre szakosodott az utcai tolvaj: kitépte kezükből a táskát, és uzsgyi. Ez esetben azonban a boltos azonnal riasztotta a rendőröket és a kárvallott hölgy is viszonylag pontos személyleírással szolgált, így a snatcher-t (így hívják ott ezt a szakembert) hamar elfogták és visszavitték a bolthoz. Ott felszólították személyazonosság-igazolásra. Mire a tolvaj, a hölgyre mutatva: "Igen, felismerem: ő az a nő, akinek a táskáját elloptam!".

 9. Az utolsó előtti helyezésre is rablót jelöltek. Egyben megkapta a zsűri "Ötcsillagos Baromság Különdíj"-át is.

A michigan-i Ypsilanti egyik Burger Kingjében a kasszát követelte egyfegyveres. A pénztáros viszont közölte: nem nyithatja ki a pénztárgépet rendelés nélkül. A fegyveres erre hagymakarikákat rendelt, mire a pénztáros felvilágosította: hagymakarikákat nem szolgálnak föl reggelire. A fegyveres szomorúan elhagyta a fasírtfalódát. (Sosem fogták el, a frusztrált rabló történetét a helyi Ann Arbor News bűnügyi rovatából ismerhette meg a világ.)

10. A tizedik - utolsó, de még értékelhető - helyezést egy seattle-i
észkombájn nyerte meg.

 A díjazott egy lakókocsi benzintankját akarta megcsapolni a bevált szívócsöves módszerrel. Lecsavarta kupakot, megszívta - és a vártnál sokkal több anyag jött ki. A helyszínre érkezett rendőrség egy sokkos állapotban lévő személyt talált hasára szorított kézzel egy lakókocsi mellett, hatalmas fekáliafolt közepén. Később a rendőrségi szóvivő elmondta az újságíróknak, hogy az illető a lopócsövet tévedésből a vécétartályba lógatta bele. Azt is közölte: a lakókocsi tulajdonosa nem tesz feljelentést, mert mint mondta, ilyen jót még életében nem röhögött.


 És ne feledjétek: a díjazottak közöttünk járkálnak!

2010. szeptember 1., szerda

Szeptember

Régen, mielőtt nem születettek meg a lányaim, a szeptember anyukám szülinapját, és  a névnapomat jelentette. Most már plusz két eseményt jelent ez a hónap az életemben. A Nikoletta név szeptember 10-én van, Noémi születése napja pedig 27-e. Tehát nálunk a szeptember, névnap és szülinap dömping. Tavaly október 7-ére voltam kiírva, de azon drukkoltam, hogy szeptemberben szülessen meg a lányom.
Régen azt gondoltam, hogy a szeptember az egy csúnya, rossz hónap, iskolakezdés tanárként, vége a szabadságomnak. Elmúlt a nyár, a meleg, az örömök, a nyaralások stb.
Mégis van ennek a hónapnak vmi varázsa szerintem, vmi újnak a kezdése, eljövetele, amely magába rejti a régit, a nyarat, a meleget, és az újat, a frisset. A levegő is ilyenkor  már nem olyan fülledt, hanem friss. A fák is levetik a régi gúnyájukat. Illetve  szeptemberben a  nyár még,  a tél meg már benne van, csodás ez a kettősség, a természettel karöltve.
Sajnos nem vagyok költő, nem tudom ezt olyan szépen kifejezni, inkább álljon itt kedvenc költőm kedvenc verse. Gyönyörű, szívfacsaró sorok ezek, mindig meghatódom rajta. Ha nekem  írta volna Petőfi...

PETŐFI SÁNDOR: SZEPTEMBER VÉGÉN
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.


Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?


Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Hát elkezdődött...

...Nikinek ezen a borongós reggelen az óvoda. Most jöttem haza nemrég. Szegénykét úgy sajnáltam, egész nyáron mondta, hogy nem akar menni. Ha meglátta az utcán az óvónéniket, elbújt a hátam mögé, ha csak megemlítettem vmivel kapcsolatban az óvoda szót, akkor kérdezte, hogy ugye nem megyünk.
Megint kiscsoportos lett, mert év vesztes és ismételni kell kétszer vmelyik csoportot, meg csak gyakorlatilag 5 hónapig volt óvodás inkább 4, ha a sok betegeskedést nézzük. Most új csoportot kap, más óvónénikkel, dadusokkal. Szerencsére szeretik, mert aranyos, közvetlen kislány. Csak a javára vált a közösség, a foglalkozások.
Ma reggel nem sírt, kérdezgetett inkább. Rossz volt korán kelnie, mert 9-ig alszik, ha hagyjuk, ma pedig fél 8-kor keltettem fel, holnap elég 8-kor is, mert fél 9-ig kell odaérnünk, és 500 méterre van az óvoda.Csak mikor bementünk egy kisfiú nekiment szaladgálás közben, akkor elpityeredett, de Zsuzsi óvónéni mondta, hogy segítsen neki vigasztalni a kisgyerekeket, mert ők most kezdik az óvodát, és hiányzik az anyukájuk, erre már mosolygott, ugyanis imádja terelgetni a nála kisebbeket. Mikor bement a csoportba és beleült Rózsa dadus ölébe, láttam jó kezekben van, pakolgattam, majd eljöttem, ebédre után hazajön úgyis.
Szerintem ha értemegyek már felszabadult lesz és be nem áll majd a szája.
 Ja és nagyon szépen felújítottak az ovinkat, öröm bemenni!