Éjjeli szopi

Már három alvás nélküli éjszaka van mögöttem, mert eldöntöttem, hogy itt az ideje leszoktatni  Noncsikát az egyik korai éjjeli traktáról.

6 hós korától gyakorlatilag  2 óránként kell ugyanis éjjel a csepp lány és ez nagyon fárasztó, nem éhes, nem szomjas, a kötelező fogai kibújtak (4 felső, 2 alsó), pusztán megszokásból, mert amire rászoktatod a babát arról aztán nehezen mond le. Persze szeretném minél tovább szoptatni, de éjjel 3-szor már nem kellene felébrednie enni. Most már lassan 1 éves és nem változik semmi, mert vártam míg leszokik magától, és különben is belefért a dolog, mert még kicsi volt, mint súlyban mint korban, de most már kezdek zombisodni, és ez kihat a családi békére is, sárkányosodás stb. Másrészt látok magam előtt  egy dokumentum filmet, melyet az éjjeli  leszoktatásról láttam évekkel ezelőtt, ebben nagyobb 2-3 éves gyerekeket próbáltak leszoktatni a szüleik az éjjeli szopiról, hát mit mondjak nagyon fájdalmas volt, nagyon szenvedtek, mert már ugye több eszük volt és jobban küzdöttek. Ha nem lépek ez ügyben szerintem Noémi is addig enne éjjel, vagy tovább. Nappal annyit szopik amennyit akar nem zavar, dehogy, olyan boldog vagyok, hogy így táplálhatom, különösképpen azért is, mert Nikit tisztán csak 4 hónapig sikerült szoptatnom, majd pótlással 7 hónapig. Teszem hozzá, ő nem is szeretett annyit szopni, mint a húga. Ő maga választotta le magát gyakorlatilag a 7. hónapban, egyszerűen elfordult és nem akart enni többé így.

Niki amúgy jól alszik szerencsére, 8-tól 8-ig. Őt kb. 3 hónapos korában már nem nagyon etettem éjjel, mert a védőnő azt mondta nekem, hogy felesleges már éjjel megetetnem, lévén nagy súlyú. Ez nagy hiba volt szerintem, mert lehet, sőt biztos is, hogy ezért fogyott el idő előtt a tejem. Nem kellett volna rá hallgatnom ebben, de első gyerekes szülőként természetesen még nem tudtam elég sokat e témában, meg hát nem kezdő hölgyről van szó (amúgy másban minden tanácsa beletrafált). Később olvastam erről könyveket, meghallgattam szakembereket és megismertem az igény szerinti szoptatás elveit, amely az éjszakai szoptatást nagyon fontosnak tartja abból a szempontból is, hogy minél tovább tudjon az édesanya szoptatni. Szóval summa summáron ezt tettem a kezdetektől fogva Noémivel, hogy másodjára már több sikerem legyen e téren.

Most viszont már túlságosan is sok a jóból, mert a következőképpen alszik-eszik a drága: fél 9-től fél 12-ig alszik, ez rendben is lenne, mert kb 11 után térek nyugovóra. Szóval még szopi van akkor, majd hajnali 1-kor kell fel, na ezt már nem bírom, (másfél óra telik el ugyebár), úgyhogy erről szoktatom le, hogy kb. mondjunk fél 3-kor keljen legközelebb. Az utána következő szopikról majd később fogom leszoktatni, azok még beleférnek. Egyszerre csak egyről lehet leszoktatni amúgy is.

Öröm az ürömben, hogy fél 9-ig nyomja reggel, valamint egyből visszaalszunk, mint akit fejbe vágtak,  így még nem kúszok annyira napközben a földön, csak azért nem olyan alvás ez nekem na, mintha ugye aludnék legalább 3-4 órát egyben.

Nos majd meglátom mi lesz ebből, mert egyelőre a homeopátia, és a tea  nem vált be. Remélem lesz vmi eredmény.

Szöszikém ma 11 hónapos!

Hát igen már eltelt 11 hónap! Jövő hónapban ilyenkor már  készülődünk a szülinapjára. Lesz torta, ajándéközön és miegymás...
Majd akkor írok egy memoárt a terhességről, a születéséről, és egy évéről!

Most csak kívánok az én kis Noncsikámnak boldog hófordulót!

Hát nem imádnivaló?

Niki és a cica

Niki lányom mostanában szereti a macskákat, nem kicsit, hanem rajongással.

Van egy szomszédasszony-barátnő, Magdi, akivel kölcsönösen összejárunk. Van egy 2 éves Rékája és egy 5 és fél éves Richárdja.  Szóval mint az orgonasípok követik egymást a gyerekeink.

Na de térjünk vissza a cicákra és Nikire. Na mármost Magdiéknak van egy kismacskája. Egyszer átmentünk játszani hozzájuk, bár ne tettük volna, mert amint meglátta a cicát (kb. 3 hónapos), elsőszülöttöm azóta nem tud kikerülni a cicák bűvköréből.

Ennek az lehet az oka, hogy élete 3 és fél éve alatt nem került még ilyen közel ehhez az állatfajtához. Nekünk, meg a mamáéknak nincs, de a még a közeli ismerősöknek sem. Az, hogy az utcán a felnőtt macskákat látta eddig, az nem jelent semmit, mert azok ugye általában gyorsan tovaszaladnak, vagy mi nem engedtük, hogy megsimogassa azokat,  mert ki tudja milyen betegséget hordozhatnak. Szóval macskaismerete eleddig a nullával volt egyenlő.

Azóta mindig megkér, hogy menjünk át Magdiékhoz cicázni. Már nem is a gyerekekkel játszik, hanem a kis szerencsétlen nyúzza. Muszáj mindig ott lenni, hogy megtanulja, hogy kell simogatni, szeretgetni normálisan, hogy a cicának ne fájjon, vagy nehogy megkarmolja. Meg kell ezt is neki tanulnia ugyanúgy, mint sok mást.

Olyan aranyos arcot vág mikor kezébe foghatja a cicát, olyan mintha erősen koncentrálna, összeszokta szorítani olyankor a száját és szinte reszketve szorítgatja. Lelkesen kergeti az udvaron. Ha bebújt vhová, akkor lázasan keresi, ha kimegy az utcára aggódik, nehogy vmi baja legyen. Hangosan nevet mikor a macska csinál vmi vicceset! Persze veszekszik, ha el akarják azt választani tőle. Nem akar csak nagy sírások-rívások közepette hazajönni. Azóta más szelíd cicákkal az utcán játszani akar.

Amikor így macskázik, mi jól szórakozunk rajta, mert egyszerűen imádni való olyankor. Olyan gyermeki őszinteséggel tudja szeretni azt a kisállatot, az újdonság varázsa tükröződik a bájos  kis arcán. A nagy kék szemei csak úgy csillognak.
Ilyenkor de jó lenne gyereknek lenni és így örülni, mint ez a kicsi lány!!!
Óóó hogy tudják mások bántani az állatokat!!!

Régen és most

Tegnap elgondolkoztam arról, hogy az ember majd 30 éves korára teljesen más ember lesz, mint korábban volt. A pszichológusok azt állítják, hogy 30 évesen általában már kiforrott személyiségünk lesz, hát nem tudom...
Én biztos megváltoztam bizonyos dolgokban.

Régen: Zavart, ha BÁRKI kritizált, bántott.
Most: Megnézem, kimondja a kritikát, ha az az ember barát, családtag, elgondolkozok rajta, ellenkező esetben nem érdekel, sőt megmondom a magamét, magyarán a saját háza táján söprögessen.

Régen: Mivel az a "szívemen a szám" típus vagyok, sok embert megbántottam, úgymond égetett a nyelvem.
Most: Jobban vigyázok erre, de még nem tökéletes sajnos.

Régen: Fejjel mentem a falnak, egészen vakmerő dolgokat produkáltam ( pl. sípályán kifejezetten nyaktörő mutatványokat csináltam, kosármeccsen kamikaze módjára játszottam, aminek gyakran sebészeti látogatás lett az eredménye)
Most: Biztos a két gyerek miatt, már nem teszem, bár még teljesen szerintem sosem leszek az a hal típus.

Régen: Mindenkit visszahívtam, ha nem fogadott hívásom volt
Most: Hívjon ő, ha nagyon akar még egyszer, vagy többször, míg el nem ér.

Régen: Nem szóltam volna be ennyit a szomszédoknak, ha zavarták volna a nyugalmamat
Most: Ki nem hagynám, így csend és nyugalom van (sajnos vki csak a feljelentésből ért).

Régen: Ha vhol nem éreztem jól magam, fogat összeszorítva, de ott maradtam a helyszínen.
Most: Könnyebben lelépek, ha megtehetem.

Régen: Ha volt súlyfeleslegem, főleg mivel körte típus vagyok, altájékon, takargattam magam
Most: Nem érdekel, nem takarom el magamat, akinek nem tetszik ne nézzen rám.

Régen: Ha gyerekekről, állatokról néztem filmet: Nem mindig sírtam.
Most: Mindig minden film után, még a moziban is.

Régen: Jobban rejtegettem az érzéseimet.
Most: Most sokkal jobban kimutatom. Lehet, hogy az olasz hatás érződik?

Régen: Ha láttam, hogy bántanak gyerekeket, állatokat: Nem szóltam, mondván az ő dolguk, nem szólok bele.
Most: Szólok, persze a nagydarab férjem testőrségében bízva.

Régen: Idegesített, ha kisgyerekek sírtak, üvöltöttek, hangoskodtak a közelemben, mondtam magamban: Miért nem tudják őket kordában tartani a szüleik, hallatlan"!!!
Most: Tökéletesen megértem őket, mert nekem is van két hisztigépem!

Régen: Nem érdekeltek a kencék, mondván minek az nekem, fiatal vagyok még!
Most: Szerencsére van Avon és Oriflame tanácsadó a családban, így olyan vagyok mint egy kozmetika.

Régen: Sokkal tovább aludtam (persze nem munkanap).
Most: Legalább a gyerekek miatt megpróbálok korábban kelni, de nem mindig sikerül.

Régen: Nem törődtem annyira azzal, mit teszek a tányéromra.
Most: Egészségtelen ételekből csak alkalmanként kerül a tányéromra.

Régen: Nem törődtem azzal mit teszek.
Most: A gyerekek jó példamutatása érdekében, igenis érdekel.

Régen: A középpontban szerettem lenni mindenáron ( mentségemre bak jegyű vagyok).
Most: Nem mindenáron.

Régen: Ki voltam akadva, ha férjem és Nikolkám széthagyott pár dolgot a házban, azonnal robbantam.
Most: Általában elszámolok 10-ig, aztán higgadtan megkérem őket a rendrakásra.

Régen: Hüledeztem, ha öregebb nőt merészen láttam öltözködni, akár akkor is, ha jó teste volt.
Most: Elismeréssel nézem, milyen jól néz ki és nem zavar, ha megmutatja magát.

Régen: Azt hittem a férfiak, CSAK a sovány, úgynevezett botsáska típusú nőket szeretik( elnézést a kifejezésért, a Nők Lapja újságírójától hallottam)
Most. A terhesség áldott hatása miatt megnőtt mellem miatt tudom, hogy a pasik igenis mellmániások és nagy részük igenis odavan a formás popsiért.

Régen: Azt hittem a ruha mindent tud takarni.
Most: Gondolom azért, mert uszodában dolgozom heti 3-szor, már nem gondolom...

És még sorolhatnám...Pszt! Felébredtek a csajok...

Házassági évforduló

Örömmel tudatom mindenkivel, hogy ma van a 6. házassági évfordulónk!

Pistivel egy szegedi kis klubban, az egyetem mellett ismerkedtünk meg. Egy közös ismerősünk szólt mindkettőnknek, hogy elmennek oda egy társasággal, mesélt egymásnak rólunk, mondta menjünk el mi is és ismerkedjünk meg, hátha lesz vmi a dologból, hát lett... két lányka.
A találkozás 2003 október 31- én volt, az eljegyzés, ami a lányos apától való engedélyt jelentette, ebéddel 2004 február 15-én történt meg. Ezután az esküvővel sem vártunk sokáig.
A templomban vagy 100 vendég előtt megható szertartást celebrált a pap, egy énekesnő elénekelte az Ave Máriát, mire többen elkezdtek sírni. A pap, aki összeadott bennünket, keresztelte meg Nikit és fogja szeptemberben Noémit.
A templom után a polgári szertartás következett, amely szép volt, de közel sem olyan megható, mint a templomi.
A lakodalomban pontosan 88 vendég volt, az ő elmondásuk szerint jól mulattak.
Nászúton Tunéziában voltunk, jól sikerült, a tenger az gyönyörű és tiszta.
Mit is mondjak, szerencsés vagyok, mert megtaláltam a másik felem, nélküle már nem az lennék, aki vagyok, csiszoljuk egymást mint két gyémánt. Megéltünk jót és rosszat.
A lényeg, hogy van két csodálatos gyermekünk, és ez örökké összeköt bennünket, a többi nem számít.

2004. 08. 21.





és a" gyümölcsök"

Köszönet

Kedves Odianya!
Szeretném e képekkel megköszönni, hogy segítettél a blogom szerkesztésében!

A többieknek is szeretettel!



Holnap lesz 6 éve...


Odianya és bébi Niki még 2006-ban


Csipi és Niki tavaly decemberben

Boca

Max a vizslánk

Nos van a családunknak egy négylábú tagja is, Max a rövid szőrű magyar vizsla. Októberben bizony 7 éves lesz. Neme: fiú
Még 7 hónapos korában hoztuk el Pestről, ingyen, mert a régi gazdájának kisfia allergiás lett a kutyaszőrére. Interneten találtam rá, hosszas keresés, telefonálgatás után, míg végre egy apró hirdetésnél rá nem leltem. Közben azt mondogattam: Vizslát, vizslát akarok!

Direkt ilyen fajtát szerettem volna, mert a fő kívánalom az volt hogy mozgékony, futáshoz való kutyatársat szeretnék, hát ez 100 százalékig bejött, úgyhogy merem e fajtát ajánlani magányos futók mellé. Bizony sokat loholok vele, ha az idő engedi. Futunk a szántóföldek mentén, és nevetek rajta, ahogy önfeledten, füleit lobogtatva kergeti ki a nyulakat, őzeket, fácánkakasokat a bokorból.

Nagyon mulatságos tud lenni, ahogy a kajla füleit hátrahúzza és figyel minden neszt és zajt. Ahogy üldözi a dongókat, lepkéket és mindent ami repül, olyankor mérgesen ugat.

A nagy mesehőshöz méltón, ő is a macskák réme, mert nincs nyávogó elvtárs ki megússza ha netán elkapja mad max a grabancát, persze még nem ölt meg egyet sem, de lerángatni már lerángatta őket a kerítésről, mert a balga macskák azt hiszik, ááá ez lassú, úgy se kap el minket, aztán meg fújnak, hátat gőrbítenek és iszkolnak tova a büszke eb elöl.
Egyszer történt a fordítottja, azt hittük mutáns macskával van dolgunk. Történt egyszer, hogy sétáltatás közben egy növendék cicát kergetett a mi sárgánk, de hirtelen előugrott a bokrokból a kiszemelt egyik szülője, gondolom a szülőanyja és megtámadta, azaz rávetette szabályosan magát maxünkre, úgy kellett kimenekíteni karmai közül a megszeppent négylábút. Hihetetlen volt, alig akarta elengedi kedvencünket.

Kutyusunknak emellett érmet adnék tűrőképességből, mert határtalanul engedi magát nyúzni, különböző testrészeit rángatni, kinyomni, meglocsolni. Hátán lovagolni, vízzel leönteni, ágakkal, homokkal megetetni és más szadikat, melyeket EGYELŐRE ( mert van egy kicsi is, aki tanuló időszakában van) a nagyobbik lányomtól elszenved.

Állítom neki lelke van, sír ha távol vagyunk, és nem foglalkozunk vele egész nap. Úgy tud nézni, szinte megszólal. Pacsit is és tud pitizni is.

Örülök neki hogy családunk része!

Képek:Niki

A másik lányom: Nikoletta Zoé

Nos, ha már szót ejtettem Noémiről, akkor bemutatom az én "nagy" lányomat, Nikoletta Zoét, akit csak egyszerűen Nikinek nevezünk.

Először is honnan a Nikolett, Nikoletta név. Hát az úgy volt, mikor egy időben a csendőrös filmeket játszották a TV-ben a franciák komikus csillagával, (most nem írom le a nevét olyan bonyolult), szerintem mindenki tudja kiről van szó. Szóval, volt a filmben egy Nicol nevű lánykája, aki nagyon szép volt és vagány, tehát tetszett nagyon. A neve meg különösen, így jött a Nikolett és az olasz változata Nikoletta. Mondtam is a gyerekkori barátnőmnek- akkor olyan 10 éves félék voltunk-, ha lesz lányom, csak is ezt a nevet viselheti. Hát így esett a név választás. Egyébként neki is Nikije lett. A Zoé nevet anyukám kedvéért adtam neki, mert odavolt e névért, hát legyen.

Hogy milyen is e név tulajdonosa? Én csak belsőleg tudnám jellemezni, a képek önmagukért beszélnek majd, nekem ő a legszebb természetesen. Annyit elmondok, hogy ő meg húgánál ellentétben kortársainál magasabb 105 cm kB. és pont jó, olyan izmos testalkatú 15-16 kiló között.

Tulajdonságai:
1. cserfes, 1 éves korától szinte folyékonyan, szépen és választékosan beszél, ez nem fényezés, ez tény. Most így csaknem 4 évesen gurulunk a nevetéstől olyan szövege van. Majd írok erről bővebben.

2. most olyan korszakát éli, hogy felbukik, elesik, kék-zöld folt, plezúr, horzsolás stb. nála nem volt hosszú mászós korszak, ennek látom hiányát, mert itt van egy kis lemaradás, el kell vinnem sportolni biztos, mert amíg a többi gyerek az oviban ilyen-olyan mozgásformákat tud, nála vannak hiányosságok. Egyébként nagyon szeret futni, szaladgálni.

3. az előzőből kiindulva, nem az a leülök és játszok típus, a játszótéren is körbeszaladja 10-szer a homokozót oda-vissza, mintsem játszana benne. Nem bír egy helyben, egyvmivel foglalkozni csak kb. 10 percig.

4. volt neki is dac korszaka ez későn, tesó megjelenésével egy időben, tavaly nyár végén kezdődött és most van lecsengőben, tehát most már kevesebb a hiszti, a toporzékolás, rikácsolás, sokkal okosabb.
Az óvoda segített sokat ebben.

5. Lehetne önállóbb, de haladunk, a nagyszülők kényeztetik, ez tény, de ez a dolguk.

6. szereti most már Noémit, és kezd kialakulni nála a tolerancia, alkalmazkodás, ha például a kicsinek van valami baja, akkor izgatottan és féltőn figyeli, mit csinálnak vele, jószívű ezt bátran mondhatom, mert nem mindig, de egy 3 és fél éveshez képes többnyire megosztja a játékait a kicsivel és szól ha vmi baja van, simogatja, puszilgatja, szorítgatja. Soha nem hallottam, a szájából, hogy
"Anya vidd el, dobd ki, nem kell vagy utálom", ahogy másoknál hallottam.

7. nagyon nyitott, barátkozós, abszolút extrovertált szemelyiség, már kisebb korától fogva bátran közeledett az emberekhez, ebből kifolyólag anyás sem volt annyira.

8. nagyon színpadias, azt mondják kis színésznő, elő tudja adni magát, az biztos. Ezt mint főbb nézői kicsit nehezen viseljük.
Summa summáron a belső tulajdonságok velem egyeznek, a külső az apjáé azt mondják:

ÍME Ő: AZT MONDTA VALAKI: ILYEN SZEMEKKEL KÖNNYŰ LESZ AZ ÉLETE:

Végre 6-ossal kezdődik!

Vasárnap reggel végre valahára 69.1 volt a testsúlyom, amint a digitális mérlegre ráálltam. Nagyon örültem neki, mert nagyon nem koplalhatok a szoptatás miatt, és már hosszú hónapok óta 7-esel kezdődő számokat láttam azon a fránya mérlegen. Különben is néha azt érzem, hogy a digitális mérlegek direkt többet mutatnak, azért hogy bosszantsanak biztos.

A szülés előtti 64 kilóhoz még dolgoznom kell, ami heti három mozgást és édesség-fehér liszt-5 után nem evést von maga után. Persze 176 centihez ez nem rossz már, meg én izmos vagyok, szóval tényleg már csak 5 kiló mondjuk. Amikor Niki után 62 voltam már mondták elég akkor ebből.

Nekem a meghízásban az a legrosszabb, hogy nem tudom felvenni a ruháimat. Lecserélni meg nincs pénzem, marad pár gönc amit váltogatok. Jó persze 10 hónapja szültem, de az az igazság, hogy majdnem 25 kilót híztam, nem kellett volna ennyit. Még jó, hogy szülés után nem kell dolgoznom 2 évig, így van időm visszaalakulni, mégis azért az is motivál, hogy a szakmám miatt példát kell mutatni, mert mégis egy fitt- vékony testnevelő az etalon, nem a petyhüdt, én ezzel így vagyok mindenben. Például, ha látom, hogy a fodrász akihez először megyek, antimodern, mamás, nincs fizuja, akkor általában nem sok jóra számítok és ez utólag be is igazolódik.

Mini Noémi

Tegnap elvittem kisebbik lánykámat doktornéninkhez, mert az én 10 hónaposom nem az a zabagép, és kis túlzással sem lehet pufóknak nevezni, egy vékony, karcsú csecsemő, de vannak azért hurkái. Eleve kicsi feje van, ehhez egy arányos teste, de azért doktornénink állandóan aggódik, hogy keveset nyom, centire még hozza a formáját, ezért azzal nem piszkál. Szóval elvittem tegnap, mert egy hónapja is 7 kiló volt.
Most védőnénik azért megdicsért, hogy felszedett úgy 30 dekát, mondtam ,hogy tömöm, ahogy bírom, de néha kergetnem kell az étekkel, mert elmászik gyorsan előlem.

Mondtam doktornéninek, hogy nagyon izgága, és hogy szopik még, a tápszert viszont ki nem állhatja, hiába teszem kakaóba, bármibe. Mondta, hogy az baj, ezért felírt egy dobozzal, hátha az ételébe csempészem nem szimatolja ki. Elküldött minket hasi ultrahangra is. Mindegy ő a szakember, elvisszük majd.

Különben mozgásfejlődésben nagyon ügyes, gondolom, mert nem kövér baba. Iszonyú izgága. 7 hónaposan mászott, 8 hónaposan ült, 9 hónaposan felállt, most meg guggolásból feláll és megtartja magát, úgyhogy nem támaszkodik, mindig csak ámulok-bámulok milyen ügyes. Nemsokára elindul a 70 centijével. 6 foga van.

Persze jóban vagyunk, tegeződünk doktornénivel. Értem, hogy aggódik, hogy a percenilje, vagy mije kicsi, de ahogy az asszisztens nő mondta rám kell nézni, nem egy NDK úszónő alkat vagyok.
Végül odaböktem, hogy nekem nem tetszenek a kövér, pufók kisbabák, pláne a lányok, azok a nagy fejű, kövér csecsemők, amelyiknek nagyobb a feje ,mint nekem. Erre csak nézett és inkább rátért Noémi szép kék szemének ecsetelésére, ezzel lezárva a súlya körüli vitát.
Íme Noémi:

Kosárlabda

Nagyon szeretek kosárlabdázni. Még 8-9 éves koromban kezdtem ezt a sportot általános iskola második osztályában. Aztán 17 éves koromig versenyszerűen űztem. sajnos a versenysporttal járó lelki nyomás miatt nem folytattam később komolyan, csak a főiskolai és egyetemi csapatban voltam benne. Most meg hetente egyszer péntekenként összejövök játszani fiúkkal-lányokkal és élvezem a baráti játékot. Olyankor elfelejtem a napi gondokat és csak játszom felhőtlenül.
Néha azért hiányzik a meccsek miatt érzett adrenalin, az a semmihez sem hasonlítható érzés, amit csak az érez, aki játszott valaha vmilyen meccset. Ilyenkor visszasírom azokat az éveket, mikor az általános és a középiskola ünnepelt játékosa voltam, és az egész iskola szurkolt nekünk.
Az biztos, hogy megismertetem a lányaimat ezzel a csodás sporttal. Ahogy tette ezt annak idején édesapám, aki eme jeles sport jeles képviselője volt és még mai napig is az, mint játékvezető ellenőr.

Mozi

1 éve nem voltam moziba körülbelül, ezért jól esett nagyon mikor ma végre eljutottam Pistivel. Jó volt, mert gyerekek nélkül voltunk kicsit, ugyanis tavaly szeptember 27-én született meg Noémi drágám és még azon a nyáron sikerült eljutni megnézni két filmet.
Amit most néztünk, nagyon tetszett, nem hétköznapi volt a témája. Eredet volt a címe. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg, szuper.

Az első iromány, avagy miért is kezdtem bele én is!

Sziasztok!

A legeslegelső kis írás csak gyakorlás volt, úgynevezett mikrofonpróba. Még csak most próbálom kialakítani a saját profilomat, tehát még tanulom a dolgokat.
Biztos azt gondoljátok, már megint egy, aki a divatos blogolásnak hódol, hát nem elég már ezekből ennyi.
Nos én elsősorban a barátaim és a családom, de főleg magam miatt hoztam létre ezt az oldalt, mert 1. Szeretek beszélni, írni, kommunikálni, csacsogni, csevegni, gondolatot megosztani stb.
2. Nekem mindig van véleményem mindenről.
3. Túl sok szabadidőm van a gyed alatt.
4. Hátha új barátokat szerzek, ki tudja?
5. Jó visszaolvasni életem eseményeit.

Most hirtelen ennyi jut eszembe.

Üdv.

Heló mindenkinek! Ezzel elkezdődött eme blog!