Megint Noémi súlyáról

A történet a következő: az utóbbi napokban teljesen ki voltam akadva a gyerekorvosunkra. Az oka az volt, hogy teljesen rá volt szállva Noémi súlyára. Állandóan ha mentünk hozzá, meg akarta mérni, csakhogy nem tudta, mert a gyerek teljesen meg volt rémülve a procedúrától., plusz elég izgága a hölgyemény, itthon mi sem tudjuk kivitelezni a dolgot, csak tippelünk. Az asszisztensnője szerint magyarázzam el neki. Ez nem normális, gondoltam, egy 16 hónaposnak...

Noémi amúgy a  9 kilóig tartó pelust már kinőtte. Magassága korának megfelelő. Kicsi feje van, ahhoz arányos test. Naponta háromszor is kakál, tehát gyors az anyagcseréje. Nem volt soha kiütése ételtől, ekcémája, hasfájása.  Néha van híg széklete ennyi.  Nagyon jó étvágya van, néha többet eszik a nővérénél.

Eszik, alszik, rendkívül mozgékony kisbaba, egész nap dolgozik.  Tiszta izom, egy deka felesleg sincs rajta, de soványnak egyáltalán nem nevezhető, vékonynak igen, ez ugye különbség. Én is ilyen voltam. Itt vagyok, élek és magas vagyok és karcsú.

Folytatva a dolgot, doktornőnk kötötte az ebet a karóhoz. Azt mondta, mindenképpen tudni akarta, hány kiló, mert szerinte lehetne nagyobb súlyú, biztos hogy vmi baja van. Már korábban is mindig piszkált minket, hogy tápszerrel tömjem, mondtam, hogy nem akar enni bárhogy próbálkoztam. 4 félét is kipróbáltam, csak pénzkidobás volt. Elküldött hasi ultrahangra minket, az eredmény negatív lett. Vérvételre is volt, egyedül vashiányt mutattak ki nála, arra szed Maltofert.

Gasztroenterológiára akart minket küldeni, Erre mondtam, hogy abba beleegyezem persze.Vérvétel, meg kaki minta ennyi. Fel is hívja őket és kér időpontot. Aztán felhívott, hogy szerzett időpontot, csak kórházi felvétellel, mert ambulánsan csak augusztusra van legközelebb. Ez volt január végén. Az időpont február 8-ára szólt. Közöltem a vonalban, hogy szó sem lehet róla, hogy 3-4 napig befeküdjek vele, mert a legutóbbi kórházi tartózkodásunk is szinte tönkretette a gyereket. Meg nem olyan súlyos a helyzet. Annyi eszem van, hogy tudjam mikor van erre szükség a gyerekem érdekében, de itt ilyenről szó nem volt. Szerinte nem nagy dolog, csak én túlzom el, egy-kettőre kiheverjük a dolgot. Mindegy nem tudtam meggyőzni. Ja amúgy nincs gyereke. Amikor hazajött a férjem elmondtam neki a dolgot. Ő feldúlva felhívta a doktornőt , hogy mégis mit képzel  a mi gyerekünk, nem kértük hogy helyettünk döntsön, aztán lejjebb vettek az indulatból és Pisti mondta, hogy majd meggondoljuk.

Másnap felhívtam gyermekgyógyász barátunkat mi erről a véleménye. Ő azt mondta, hogy megkérdez más orvos barátját, ismerősét a helyzetről, de ő személy szerint semmi értelmét nem látja annak, hogy kitegyük a gyereket egy ilyen kálváriának. Gyors az anyagcseréje, ilyen alkat. Mint ahogy vannak kövér kisgyerekek, meg kevésbé. Kis súlyú is volt születésekor, szopott sokáig, a tápszer biztos felfújta volna, de egészségesebb nem lett volna. Lehet hogy némely étel híg székletet okoz nála, de ez majd később beáll neki.

Pár nap múlva a barátunk más neves orvos véleményét is tolmácsolta, akik  szintén megálljt intettek.

A beszélgetés után azonnal felhívtam a doktornőt, -akivel egyébkét eddig nagyon jó volt a viszony- ,hogy nem egyezünk  bele a kórházi mizériába. Mondtam, hogy van egy másik gasztroenterológus ambulancia, megpróbálok én időpontot kérni. Ismételt prédikációk után, végül beleegyezett.

Nagy nehezen március 2-ára sikerült szerezni időpontot. Később küldött egy SMS-t ,hogy ennek ellenére megpróbálja megint megmérni, hátha most sikerül, Ez lett volna egy hónapon belül a negyedik.

Erre azt léptem, hogy visszaírtam neki, nincs értelme, nem teszem ki a kislányt ilyen hercehurcáknak. Visszaírt, hogy nem fogadja el a választ. Nem akarunk elkapni feleslegesen egy kis bacit sem. Ezután felhívtam barátnémat és kértem adja meg az ő gyerekorvosuk nevét, elérhetőségét stb. Nagy meglepetésemre ismertem a dokinőt, mert Niki már járt nála anyukámmal, akkor mint pulmonológus rendelt. A gyógyszerek, melyeket akkor  adott, használtak azonnal neki. Anyum csak pozitívan tudott róla beszélni.

Szóval most itt tartunk, nem beszélek az orvosunkkal, és talonban ott az új lehetőség a váltásra. Várakozó állásponton vagyok.

Tulajdonképpen az is bánt, hogy olyan stílusban is beszélt velünk az orvosunk, hogy semmi tisztelet nem volt benne irántunk, mintha a gyereküknek rosszat akaró szülők lennénk, csak fújta a magáét, túlzásokat használt, miszerint agykárosodása lesz a gyereknek, meg visszamarad a fejlődésben, meghal stb. szóval ijesztgetett, pánikoltatott.

A kórházban gyomortükrözés és más finomságok vártak volna a lányomra...

UI: bocsi ha néha összekuszálodtak a mondatok, de forrtak az indulatok bennem...