Nem lenne az én lányom, ha nem járatnám valamilyen testmozgásra. Úgy gondolom, hogy ebben a korban, amiben ő van, már el lehet kezdeni keresni sportágakat, mozgáslehetőségeket, hogy később beépüljön az életébe, mely a tanulási képességire is nagy mértékben kihat, nem beszélve arról, hogy levezeti a fölös energiáit, és jó alakot csinál. Most itt hosszan ecsetelhetném a sportolás kedvező élettani hatásait, megtehetném, diplomám is van belőle, de nem teszem, mert nem készülök könyvet kiadni.
Szóval év elején már elkezdtem keresgélni a megfelelő sportolási lehetőségeket, csoportokat, ahová a lányom majd járhat. Hát mit mondjak nem könnyű rálelni nem hogy a megfelelőre, egyáltalán nincs bőség zavara e téren. Mondjuk mit csodálkozom ezen, hiszen én is nagy nehezen találtam meg a megfelelő társaságot, akikkel együtt kosarazom szerdán és pénteken, mert 10 ember is nehezen jön össze sportolni. Ebben a mai világban azt kell mondjam nem divi az ilyen.
A kínálat a következők voltak: balett, társastánc, meg néptánc. Az első két lehetőség hamar elszállt, mikor közölték az oktatók, hogy nagyobbaknak van tartva, hiába tüntették fel a 4 éves kort is a tájékoztató füzetben, mindegy.
Ezután elhatároztam, hogy felhívogatom azokat a barátnőimet, akiknek óvodáskorú gyereke van, hogy ugyan tudnak-e vmilyen lehetőségről. Az egyik ismerősöm, akivel kosarazom és nem mellesleg egy helyen lakunk végre mondott egy fiatal nőt, aki kicsiknek tart néptáncot az ő óvodájukban, a két kisfia is jár hozzá.
Ennek nagyon megörültem, főleg, hogy nincs messze a foglalkozás.
Elmentem hát a művelődési házunkba, hogy beszéljek a hölggyel. Mondta, hogy vigyem el hozzá Nikit, semmi akadája a dolognak. Most voltunk másodjára és nagyon jól érezte magát a lányom, érdemes volt. Első alkalommal még az ölemben ült és csak azután csatlakozott a számára ismeretlen gyerekekhez. Ma pedig már kint várakoztam rá, kérte, hogy ne menjek be vele. Persze leselkedtem bőszen mit ügyködik. Roppant büszke voltam rá, szót fogadott, dolgozott.
Csütörtök délelőttönként pedig fejlesztő tornára jár, ahol a mozgáskoordinációja, a kondíciója, és egyéb hasznos mozgással kapcsolatos képessége fejlődik. Itt egyedül foglalkozik vele egy gyógytornász, aki egy tünemény hölgyemény.
Az biztos, hogy heti kétszer fáradtan dől be az ágyába a én 4 évesem.
Ezután elhatároztam, hogy felhívogatom azokat a barátnőimet, akiknek óvodáskorú gyereke van, hogy ugyan tudnak-e vmilyen lehetőségről. Az egyik ismerősöm, akivel kosarazom és nem mellesleg egy helyen lakunk végre mondott egy fiatal nőt, aki kicsiknek tart néptáncot az ő óvodájukban, a két kisfia is jár hozzá.
Ennek nagyon megörültem, főleg, hogy nincs messze a foglalkozás.
Elmentem hát a művelődési házunkba, hogy beszéljek a hölggyel. Mondta, hogy vigyem el hozzá Nikit, semmi akadája a dolognak. Most voltunk másodjára és nagyon jól érezte magát a lányom, érdemes volt. Első alkalommal még az ölemben ült és csak azután csatlakozott a számára ismeretlen gyerekekhez. Ma pedig már kint várakoztam rá, kérte, hogy ne menjek be vele. Persze leselkedtem bőszen mit ügyködik. Roppant büszke voltam rá, szót fogadott, dolgozott.
Csütörtök délelőttönként pedig fejlesztő tornára jár, ahol a mozgáskoordinációja, a kondíciója, és egyéb hasznos mozgással kapcsolatos képessége fejlődik. Itt egyedül foglalkozik vele egy gyógytornász, aki egy tünemény hölgyemény.
Az biztos, hogy heti kétszer fáradtan dől be az ágyába a én 4 évesem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése