BUÉK!!!

Év értékelő

Ezt a kérdéssort Eriberinél láttam és az ő engedélylével áttettem én is a blogomba.

1. Mi olyat tettél 2010-ben,amit  eddig még soha?
Blogot kezdtem  írni.

2.  Betartottad az újévi fogadalmadat? Fogadsz valamit 2011-re?
Igen, fogytam. 2011-re is egy kis fogyást tervezek, egészségesebb étkezést, a csokifüggőségem mérséklését, több alvást.

3. Született valakinek gyereke a környezetedben?
Igen kolléganőknek, két kislány, egy kisfiú.

4. Halt meg valaki aki közel állt hozzád?
Nem.

5. Milyen országban jártál 2010-ben?
Nem jártam sehol.


6. Mit szeretnél 2011-ben, ami hiányzott 2010-ben?
Több egészség. Amúgy ha a jövő év ugyanilyen lesz, az már jó. Utazás külföldre, OLASZORSZÁGOT LÁTNI VÉGRE

7. Melyik 2010-es dátum marad meg az emlékezetedben?
Június  5-e, tesóm esküvője, és szeptember 27-e, Noémim 1. szülinapja

8. Mi volt a legnagyobb sikered 2010-ben?
Az, hogy szoptattam a lányomat nappal 13 hónapos koráig, vagyis novemberig. Éjjel még mindig...

9. Mi volt a legnagyobb kudarcod?
Nem volt.

10. Volt komoly betegséged, sérülésed?
Nem.

11. Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?
Egy csőszárú farmernadrág.

12. Kinek a viselkedése érdemel elismerést?
A szüleimé, meg a Pistié.

13. Kinek a viselkedése háborított fel?
Azon kolléganőimé, akik mogorvák, elutasítóak, mikor a lányaimmal ott vagyok valahol. Az irigység csúnya dolgokra képes...

14. Mire ment el a legtöbb pénzed?
Pelenka, popsitörlő, babakaja, babaital, tejnövelő szerek, gyógyszerek

15. Melyik dal fog 2010-re emlékeztetni?
I think im crazy Takács Nikolasztól


16. Tavaly ilyenhez képes boldogabb vagy, vagy szomorúbb?
Boldogabb.


17. Híztál, vagy fogytál?
Fogytam12 kilót.

18. Gazdagabb vagy szegényebb vagy?
Érzelmileg gazdagabb, anyagilag nem.

19. Mit szerettél volna többet csinálni?
Többször szerettem volna gyerek nélküli programokra elmenni egyedül vagy kettesben. Aludni hosszú hosszú órákat.

20. Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?
Éjszakázni és aggódni Noémi miatt.

21. Hogy töltötted a Karácsonyt?
Családi körben, sorba jártuk a családot.

22. Estél szerelembe 2010-ben?
Nem, elég a férjem.

23. Volt egyéjszakás  kalandod?
Nem soha (nem vagyok én éjjeli pillangó)

24. Mi volt a kedvenc TV műsorod 2010-ben?
Született feleségek, Grace klinika, Dr. House, Vészhelyzet, Mercy angyalai, X faktor, Megasztár 5.

25.Volt olyan, akit most utálsz és tavaly nem utáltad?
Van (nem írom le, mert lehet olvassa a blogot)

26. Mi volt a legjobb könyv, amit ebben az évben olvastál?
Agatha Christie: Órák, Ellopott gyilkosság, Gyilkosság Mezopotániában, Az ijedt szemű lány

27. Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted?
Takács Nikolasz, és Janicsák Veca

28. Mi volt, amit kértél és meg is kapd?
Niki megszeresse az óvodát.

29. Mi az, amit kértél és nem kaptad meg?
Kevesebb betegség, veszekedés, béke

30. Mi volt a kedvenc 2010-es filmed?
Harry Potter és a halál ereklyéi, Eredet

31.Hány éves lettél az idén és mit csináltál a szülinapodon?
32. és nem csináltam semmi különöset.

32. Hogy írnád le az öltözködési stílusod 2010-ben.
Otthon ülő anyuka stílus, egy kis sportos stílussal ötvözve, vagyis Adidas  cuccok főleg otthoni szabadidő cuccokkal.

33. Mi segített józannak maradni?
A szoptatás

34. Melyik ismert ember jött be neked az idén? Pasi/ csaj
Takács Nikolasz, Janicsák Veca, de hű vagyok továbbra is Lucius Malfoyhoz (Jason Isaacs)

35. Ki hiányzott a legjobban?
Az egyik barátnőm (aki az egyik blogkövetőm).

36. Ki a legszuperebb ember, akit az idén megismertél?
Nem volt ilyen.

37. Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2010-ből?
A gyerekeim nélkül nem tudok létezni és ha egészség nincs, akkor nincs semmi.

Pisti kedvence

Megértem, mert jól énekel és nagyon szép. Pisti szerint  Eva Longoriara hasonlít. Szerintem is!

Itt egy sláger tőle, ami meg nekem a kedvencem. A téli hidegben nagyon üdítő...

32 éves lettem

Ma pontosan hajnal 5 órakor betöltöttem a majdnem krisztusi életkort. Jézuska megkésett ajándékaként érkeztem anno 1978 december 28-án. Azon a napon édesanyám elbeszélése alapján nagy hó volt, épp, mint most.

Sok gondolat forog most az agyamban.

Régen, mikor elsős, másodikos gimnazista lehettem, emlékszem azt gondoltam, milyen öregek a 18 évesek, aztán a 25 évesek, és így tovább. Mikor persze eljöttek ezek az életkorok, már semmi ilyet nem gondoltam. Most sem érzem ezt. Nem akarok fiatalabb lenni, kinézni persze nyilván más kérdés. Általában annyinak néznek amennyi vagyok, mondjuk 28-30 év körülinek. Ez nekem megfelel. Természetesen fiatalosan öltözöm, nem anyukásan, de tudom hol a határ. Nem is akarom a középiskolás tanítványaimmal felvenni a versenyt. Nem járok tini ruhákban, télen haspólóban, nyúlfarknyi kabátkákban, (főleg mióta volt egy mellhártyagyulladásom), nem teszek lila  vagy rózsaszín tincset a hajamba stb. Melleket sem tervezek csináltatni, botoxot vagy ráncfelvarrást. Na jó ez túlzás, de nem egy harmincas nő már erre vetemedik.

 Úgy érzem ha nem lennének gyerekeim, ez már más érzés lenne. 32 vagyok és még nincs egy sem mondjuk, akkor már ez a 32 már nem az a 32 lenne.  Így előttem az élet a gyerekeimmel, ami szerintem az élet értelme egy nőnek. Fiatalítani fognak, fiatalon tartanak. Teljesség, nyugodtság érzése tölt el.

Szóval egyáltalán nem vészes ez a 32. Sőt én szebbnek, kiteljesedettnek érzem az életem, és magamat is beleértve, mint mikor jóval fiatalabb voltam. Biztos a fentebb említett anyaság miatt. Sokan mondták már, hogy szüljek még, mert megszépít...

Szóval, summa summáron még elfilózhatnék a dolgon, de akkor nagyon hosszú lenne ez a bejegyzés, és ez ugye nem az 50.

A lányaim kedvence, mintha ők küldték volna nekem: a szívemben még egy kislány vagyok, ahogy ők!!!

Boldog, békés Karácsonyt mindenkinek!!!

Kifele...

jövünk a betegségből. Már éppen itt az ideje, mert sehova sem lehetett menni.  Most már jobban is alszunk. Sok éjszakán keresztül csak köhögtünk, köhögtünk. Volt olyan éjszaka, hogy felváltva voltam a gyermekeim  ágyánál, úgy fulladoztak. Sok gyógyszert szedtek, antibigyót is, mert több napig volt lázuk.  Nem ettek, ittak, sokat sírtak, nyűgösködtek. A lányoknál még az orrszívó porszívó mindennapos vendég.

Nikinek így decemberben sikerült egy egész hetet járnia óvodába. Jó eredmény mondhatom. A Mikulást legalább látta.

Én továbbra sem mozgok, majd januárban. Ez elég rossz érzés, ezt csak az tudja, aki rendszeresen sportol.

Nincs is nagyon mit írnom, mert az égvilágon kívül nem történik velünk semmi a fent leírtakon kívül.
Mindenkinek, aki beteg jobbulást kívánok!!!

Még mindig

Szobafogságra  vagyunk ítélve sajnos, mert mi hárman csajok betegek vagyunk  rendületlenül. Köhögünk főleg a lányoknak orrszívás is van ráadásként.

 Nem mehetünk sehova, nehogy fertőzzünk. Most ki sem tehetjük a lábunkat a  szabadba,  mert belélegeznénk a hideg levegőt. Egyedül orvoshoz járunk. A lányok a háziorvoshoz, én meg ultrahangot csináltattam egy orvos barátommal mellkas, szív tájékon, mert két éve mellhártya gyulladásom volt,  folyadék volt benne. Féltem, hogy ez megismétlődik, de "csak" bronchitisem van. Nincs sportolás, csak pihi.

Szóval már nagyon unjuk a dolgot, csak az eljövendő ünnepek, szülinapom vigasztal...

Csak röviden

 Nem volt monitorunk pár napig, mert kipurcant benne vmi, most már van...
 Az egyik Tv is javítás alatt van...
Betegség döntött le minket a lábunkról. Niki hozta haza óvodából szokás szerint. Én most jövök ki belőle, a Kicsi meg most megy bele...
DE LEGALÁBB ESIK MÁR VÉGRE SZEGEDEN IS A HÓ...

Mikulás járt a munkahelyemen

Igen tegnap előtt ott volt a Nagyszakállú az iskolában, ahol tanítottam olaszt, és tesit mielőtt eljöttem szülési szabadságra. 

Jó volt látni a kollégákat, akikkel már csaknem egy éve nem találkoztam már. Volt aki, mint mindig nagyon kedves, aranyos volt, lelkesen üdvözölt, játszott, beszélgetett a lányaimmal és volt aki még annyit se mondott, hogy bakfigy, ahogy apukám szokta mondani. Jó hozzám nem kell szólni, de még a a kis Noémira is úgy nézett, mint vmi lárvára, az durva.  Ez utóbbiak természetesen nők voltak. Már megszoktam azóta ezt a helyzetet mióta dolgozom, mert a tanárikar sajnos elnőiesedett és ugye megy az irigység a nőneműek között. Én mondjuk igyekszem mindenkivel kedves, nyitott lenni, de akinél egy idő után zárt ajtókat találok, már nem próbálkozom Úgy vagyok vele, ez úgyis őt minősíti. Különösen azokat a  kolléganőket nem értem, akiknek ugyanúgy van férjük, gyerekük, és még nem is csúnyák, miért ilyen mogorvák. Rejtély. Mindegy, csak ez néha bántani szokott.

 Szerencsére a többség normális nálunk. Találkoztam egy-két tanítványommal is, és nagyon tetszett nekik Noémi.

Nézzük inkább a pozitív dolgokat. A gyerekeim jól érezték magukat. 

Mielőtt jött a Mikulás, az iskola tanulói előadtak egy kis műsort, verseltek, énekeltek. Utána találós kérdéseket tettek fel a gyerekeknek, és aki kitalálta a megoldást, kapott egy kifestőt. Ez kb. fél óráig tartott. Közben Niki egyfolytában dézsmálta a süteményeket az asztalról. Odaült egy kolléganőm és annak anyukája mellé, akik elhozták a család két hónapos kisfiát. Niki egész idő alatt a babával foglalkozott. Evett és babázott.

Noémi egész idő alatt járkált, nem ült meg a fenekén egy percre sem. Adtam neki egy linzer szeletet, megette, majd ment tovább. Jól érezte magát, mindenkihez odament, haverkodott. A zenére illegette magát, nevetett. A nagyobb kislányok egyből elkezdték babusgatni, le nem lehetett őket vakarni róla. Volt egy udvarlója is, Brúnó, a másfél éves kisfiú. Egyfolytában üldözte, követte a lányomat. A fülbevalóját is ki akarta szedni mindenáron.

Mikor aztán megjött a Mikulás Noncsi az ölembe csücsült egy kicsit. Mikor szólította őket  Niki nem félt szerencsére. Bár nem sokat szólt, csak bőszen.mosolygott  Noncsi még nem szentelt nagy jelentőséget az eseménynek. Kivezettem elé, és elvettük a csomagot, amiből már nem sok van, mert otthon egyből nekiestünk. Ez nem az a hónap, mikor fogyókúrázni kell:)))
Jövőre megint megyünk, ha lehet...

zabagép

szerették...

mini nő

Ki ez a bácsi?

Niki és a kis Gergő

Niki és a Miki 2.

Nem nagyon maradt ott...

Játszóházban...

...voltunk tegnap Pesten. A szokásos ünnep előtti látogatást tettük Zsófi barátosnőméknél. Reggel felkelés. összepakolás után felkerekedtünk a lányokkal és másfél óra alatt már ott is voltunk Zsófiék háza előtt (autópálya).

Miután elfogyasztottuk finom ebédünket, felkerestük Taksonyban az egyik játszóházat. Mi most voltunk elöszőr ilyen helyen a gyerekekkel. Olyan volt mint amilyennek elképzeltem. Volt mindenféle mászó, ugráló, csúszó alkalmatosság, babák, rajztáblák, még egy sószoba is az egészség jegyében. Ja meg egy darab Mikulás bácsi is, akivel Niki egész jól összebarátkozott.

Nikit nem ismertem félre, mert az egy órás időtartam alatt, amit ott töltöttünk, főleg rajzolt és babázott. Volt egy kis veszekedése két hasonlókorú kislánnyal, ikrek voltak azt hiszem. Miután a két babájából az egyiket elkobozták nem éppen szelíd módon, de aztán csere-berélték egymást közt a játékokat. Persze Pistikicsit elbeszélgetett velük, mivel az anyjuk néma Leventét játszott, de én is megreguláztam őket, mert Noémitől is el akartak venni egy hulahopp karikát, pedig sok volt még a helyiségben, de nekik az kellett. Erre mondtam, hogy el lehet menni. Na mindegy mindenhol vannak ilyen törtető kis libuskák, de engem nem kell félteni.

Kicsikémmel  javarészt egyébként felmásztunk a különböző szintekre. Tornáztunk, hintáztunk, labdáztunk  bebújtunk, lecsúsztunk annyira, hogy én is elfáradtam kissé, pedig hát ugye sport lady lennék. 

Végére még egy kis kavarodás volt Niki cipője körül, ugyanis nem találtuk, végül a fizetős pulton leltünk rá ,hogy hogy került oda, homály. 

Este holt fáradtan zuhantak az ágyba velünk egyetemben...

Pistinek szerencsére ott volt a telója kéznél:

kicsit nagy a kocsi

Niki, Gyulával, barátnőm kisfiával

Noncsi szocializálódik

Niki és Miki

:)))

Harry Potter és a halál ereklyéi

Múlt vasárnap megnéztük a fent említett filmet Pistivel, ugyanis az első Harry Potter film kivételével az összeset láttuk a moziban. Még a pocaklakóimmal is voltam, mert ki nem hagytam volna egyiket sem. Ez egy olyan sorozat, amelyeket moziban érdemes megnézni, nem TV-ben.

Szóval nagyon szupi volt a film, a látványban, a szereplők játékában, a hatásokban, mindenben. Nagyon könyv hű is volt, ami nekem nagyon fontos. Természetesen az összes könyvet is elolvastam. Mondhatni rajongója vagyok Harry Potternek. Izgatottan várom a második részt, amellyel sajnos véget ér ez a szívemnek kedves mese.

Kedvenc részem: Harry Potter és az azkabani fogoly

Kedvenc szereplők: Lucius Malfoy alias Jason Isaacs (ő a fő fő), Hagrid alias Robbie Coltrane, Piton alias Alan Rickman, és a Weasley ikrek alias James és Oliver Phelps

Mindenkinek ajánlom nézze, olvassa Harry Potter történeteit!

Éttermi kaland

Szóval ugye Édesapám 65. szülinapja volt szombaton. Meghívta a szűkebb családot egy szegedi puccos étterembe ( Alabárdos). Tehát ott voltunk mi négyen meg bátyámék ketten.. 

Noémi alvása után felkerekedtünk készítve gyomrunkat a finomabbnál finomabb ételekre. Régen részesültünk már ebbéli kulináris örömökben.

Illuzioim nem voltak arról, hogy Noémi lányom a maga éppen 14 hónapjával hogyan fogja végigülni az étkezést. Pontosan úgy zajlottak az események ahogy gondoltam.

Mikor beléptünk az étterembe, már oda volt készítve neki egy etetőszék. Túl sokan nem voltak a helyiségben, mert mint mondtam nem egy olcsó hely. Ahogy Pisti kihámozta a ruhák rengetegéből a kisasszonyt, már uzsgyi ment is körülnézni, úgy kellett utána loholni. A helyzet ismerős volt, mert már egy lánykával végigjátszottunk ugyanezt. 

Noncsika felfedezte az összes zeget-zugot, ismerkedett, kvaterkált a vendégekkel, köztük örömömre olaszokkal is. Nagyon kedvesek voltak vele. Közben nekünk kopogott a szemünk az éhségtől. Rendeltünk, beletettem a kis csaj a börtönébe, hogy megetessem. Felkészült anyaként hoztam mindent neki otthonról. Benyomott gyorsan egy fél üvegnyi étket és ment tovább. Niki szerencsére már jobban megült a fenekén, csak szintúgy éhes volt és ismételgette ,mint egy papagáj. Egy 4 évesnek persze nem lehet türelmet  kívánni.

Aztán együtt szaladgáltak.

Már éppen lefordultunk a székről és Noémivel kapcsolatban a tűréshatáron voltunk, sehogyan sem akart leülni, mikor hozták a kaját. Megmondom őszintén nem sokat tudtam enni belőle, mert hol az egyik, hol a másik lány ült az ölemben és jóízűen lakmározott a tányéromból, mert a szomszéd főztje azért jobb. Talán ezért vagyok olyan szilfid, mióta két gyerekem van. Nem is értem, hogy lehetnek kövérek a kisgyerekes anyukák, fel nem foghatom. Itthon is mire reggelizek, már ebédelhetnék.

Végül is a lényeg, hogy ők jóllakottan távoztak, és hogy jó  volt egy kicsit máshogyan enni.

A tanulság persze az, hogy még sokára lesz, hogy szépen kulturáltan, egy helyben ülve, sírás, szaladgálás, ordítás nélkül végig tudjuk enni az ételeinket egy étteremben, vagy bárhol....

Szülinap

65. szülinapod van ma drága apukám!!!

Isten éltessen sokáig még!!!

NIKOLETTA 4 ÉVES: VISSZAEMLÉKEZÉSEK: 4. RÉSZ: 4 ÉV KÉPEKBEN

 

 

 

 

 

 

 

 

  

NIKOLETTA 4 ÉVES: VISSZAEMLÉKEZÉSEK: 3. RÉSZ: 4 ÉV NIKIVEL

Huss ilyen gyorsan eltelt a 4 év!

Persze az elején csigalassúsággal telt az idő, és itt főleg a csecsemőkorára gondolok.

Nem volt egyszerű amikor magamra maradtam vele itthon. 3 hétig segítettek a baba körül, aztán januártól megkezdődött az anyává válás rögös útja.

Bevallom szülés utáni depresszióm volt, ezt sokat titkolják, szégyellik, én nem. Tudni kell rólam, hogy én elég aggódós, izgulós emberke vagyok, mindenen szorongok, mindent jól akarok csinálni, tipikus bak. Emellett hiper-szuper érzékeny, filozofikus alkat.

Érzelmi hullámvasúton ültem, ingadozott a kedvem, a hangulatom.  Mindig amikor ránéztem a kis újszülött lányomra elsírtam magam, hol a végtelen szeretet miatt, amit éreztem iránta, hol pedig a felelősség nagy súlya miatt. Nem értettem, hogyan élhettem eddig nélküle, olyan mintha mindig is rá vágytam volna.

Amikor egyet köhintett, tüsszögött, vagy csak csuklott már rémeket láttam, már orvosért kiáltottam. Azért is sírtam, hogyha ránéztem olyan törékeny volt, mindig aggódtam, hogy összetöröm, leesik, baja lesz. Mindig azt mondtam magamban, bárcsak már nagyobb lenne. Főleg mikor Pisti a kezébe fogta gyakran rászóltam, vigyázzon rá, olyan picurka. Ő sokat segített ilyenkor a férfiak racionális felfogásával. Azt mondta, ne izguljak. ameddig ő nem izgul.

Rossz volt a bezártság érzés ami ezzel jár, ez szinte sokként ért engem. Hirtelen a két munkahelyen dolgozó nőből otthon ülő anyuka lett.

Nem lehetett a szoptatás miatt elmennem sokáig sehova. 

Tudom, jó dolog így etetni a gyerekeket, de én már vártam mikor lesz vége, kiváltképp azért, mert nem indult zökkenőmentesen a dolog. Amikor hazajöttem a negyedik napon vele, még nem volt tejem. A  következő reggel hatalmasra duzzadtak a  melleim, mint a kő olyanok  lettek, a nyirokcsomóim a hónaljamnál megduzzadtak. Niki meg nem tudta megszívni azokat, hogy elinduljon a tej. Már nagyon fájtak. Masszíroztam, borogattam, mindent csináltam velük, de csak nem akart elindulni a tej. Aztán felhívtam a szülésznőmet és mondta menjünk vissza a gyerekágyas osztályra. Ott egy idősebb nővérke nekiesett a melleimnek és másfél órán keresztül kézzel masszírozta, nyomkodta, sajtolta ki belőle a tejcsit, úgy hogy egy dunsztos üvegnyi lett a végeredmény. Közben csillagokat láttam, nem elég a szülés még ez is...

Ezek után már szerencsére nem volt gond, tudott belőle enni a kisasszony, de annyira nem szerette. Ő maga választotta le magát aztán a 7. hónapban, nem bántam, mert sokszor csinált olyat, hogy elfordította róla fejét, egyszer evett, egyszer nem.

Mozgás fejlődésben teljesen átlagos volt. 6 hónaposan forgott. A 8. -ban ült stabilan. A 10-ben felállt, aztán mászott egy keveset, majd 13 hónaposan járt.

Súlyban is hozta a kötelezőt. Jó étvágya volt, a hozzátáplálás is zökkenőmentes volt. A sütőtök püré volt a kedvence. 9 és fél kiló lett egy éves korára.

Sokat aludt, még másfél évesen is képes volt 20 órákat durmolni. Délután is gond nélkül elaludt és 3 órákat lenyomott egyhuzamban. Éjjel is 12 órákat lehúzott  Ezt a jó tulajdonságát máig megtartotta. Külön szobába van születése óta. Én 5 hónapig aludtam vele, aztán átjöttem. Addig cumizott éjjel, mert nem adtam neki tejet, aztán váltott hüvelykujjra, amit most is szívesen szopogat. A cumis korszakában éjjel ha kiesett a szájából az eszköz, akkor felébredt és csak akkor aludt vissza, ha betettem a szájába. Fárasztó időszak volt.

Utáltam visszagondolva a mélybabakocsis korszakot, mikor naponta kétszer altatni kellett benne. Sétálni vele órákon keresztül míg aludt, főleg télen a hidegben. Mondjuk 2006-2007 tele nagyon enyhe volt. Ki tudtam borulni, ha felébresztették, vagy nem aludt, olyankor az egész nap átrendeződött. Aztán mikor 8 hónapos lett, már váltottam sport babakocsira, annál is inkább, mert már az előzőben felállt, forgolódott, játszott. Könnyebb volt bemenni vele akárhova.
A beszédfejlődése viszont bámulatra méltó volt. Egy éves korától fogva be nem áll  szája. Csak úgy pörgette az r betűket, csodájára jártak.
Betegség 6 hetesen érte el először, pont december 28-án a szülinapomon. (jó kis ajándék mondhatom) Nagyon megijedtem, mert el kezdett szörcsögni, úgy vette a levegőt, mint az a bizonyos Sötét Nagyúr. Fölemeltem az fejrészét alvásnál, és barátságot kötöttünk az orrszívós porszívóval, ez az amore azóta is tart sajnos. Egyszer hányt is másfél éves korában mikor a éppen a Balatonon voltunk a barátnőmékkel. Nem tartott sokáig a vakáció, mindössze egy napig. Az óvoda beköszönésével aztán betegségek sorozata érte el. Köhögés  fulladással egybekötve éjjel is, orrfolyás és egyéb nyalánkságok.
Tulajdonképpen a dac korszak beköszöntéig az égvilágon semmi gond nem volt vele. Evett, aludt, hisztis sem volt túlzottan. Kis testvért is ezért szerettem volna hamar. Én mamabarát kislánynak neveztem.
A dackorszak, na nézzük. Mikor Noncsival már a 8. hónapban voltam elkezdett az én angyali lányom ördöggé válni. 360 fokos fordulatot vett a viselkedése. Nyáron szobatiszta lett és visszaesett teljesen. Ott pisilt, kakált ahol rájött, közben nevetett. A boltban és bárhol a földrevágta magát és üvöltött, nem akart felkelni, úgy kellett felrángatni, vagy felvenni. Éjjel is kijött többször hozzánk, nehezen nyugodott meg.  Altatni kellett, amit soha nem tettünk. Komoly dilemma elé állított minket. Még Jenő bácsinak is írtam elkeseredésemben. Plusz az óvodába való beszoktatás is elkezdődött. Nem volt egyszerű időszak
Érzelmileg úgy érzem eltávolodtunk egymástól a baba miatt is.
Szerencsére mikor megérkezett a húga már nem volt annyira vészes a helyzet, betöltötte a 3. évet, egyre okosabbá kezdett válni. Testvérféltékenység sem volt annyira súlyos. Természetesen voltak föllökések, taszítások, sírások-rívások, játékbirtoklások, ami belefér. Most már óvja, védi őt, taníthatja a maga 4 éves módján. Játékokat adogat neki, elmagyarázza mi micsoda. Noncsi is nagyon szereti, reggel az első útja hozzá vezet, szeret hozzábújni, az ölébe ülni, szóval szívet melengető érzés őket így látni. Az oviban is büszkén mutogatja ahogyan ő becézi, a kis szőke babát.

Súlya: 16 kiló (olyan sportos testalkatú, formás)
Magassága: 105 cm (lesz vagy 180 centi)
Lábméret: 26-os  (Jó nagy)
Kedvenc foglalatosság: Rajzolás  (nagyon tud, már jobban, mint én az biztos), babázás, mese nézés
Kedvenc kaja: pizza, tészta, és krupli minden mennyiségben
Ital: almalé
Ami a legszebb rajta: a szemei (alig van ember, aki meg nem jegyzi azokat a nagy kék csodákat, én csak lepkeszemeknek nevezem)
Amit utál: az öltözködés
Legfőbb tulajdonsága. rendkívül nyitott, könnyen barátkozós (vajon ki ilyen?), jószívű, elemző-filozofikus
Mit is írjak még, így is elég hosszúra sikeredett

Hú ennyi, azt hiszem.  A többi  Niki dolog Niki címszó alatt megnézhető a blogomban.

  
 

NIKOLETTA 4 ÉVES: VISSZAEMLÉKEZÉSEK : 2. RÉSZ: SZÜLÉS

Elérkezett 2006 november 17-e péntek. Éjjel megint jóslófájásaim voltak, és ez reggel is folytatódott. Mikor a Női Klinikára érkeztem már rendesen elkezdtem parázni a szüléstől, hogy mi vár rám, de valahogy rossz lett volna baba nélkül hazamenni, mindenképpen bent akartam maradni. 

Csöngettem hát Andreáért a szülésznőmért, aki szerencsére bent volt akkor. Mondta még várnom kell, mert nincs üres vizsgálóágy. Leültünk tehát várakozni a csomagjaimmal, enni nem nagyon bírtam, mert nagyon szorongtam, meg fájt továbbra is a hasam. Pisti ott maradt velem, de nem sok öröme volt benne, mert veszekedtem vele, hogy csináljon már valamit, hogy bejussak a szülőszobára, mert már nagyon untam a várakozást. Ő inkább elment ennivalóért a büfébe, jól tette, hogy nem a sárkány feleségével maradt.

Végre 10 órakor kinyílt az ajtó és bemehettem, Pisti kint maradt. Bent már ismerős volt minden, mert már egy hónapja körülnéztem. Átöltöztem, felfeküdtem egy ágyra és feltették rám a CTG-és tappancsokat, plusz csavargatni kellett a mellbimbómat meghatározott idő szerint szünetekkel. Ahogy ott szórakoztam, be-betévedt egy-egy orvostanhallgató srác és megkérdezte bent lehet-e a szülésnél, mondtam nem.

Már egy másfél órája feküdtem, mikor végre jött egy nővérke és megnézte a papírt, elégedetten rázta a fejét és közölte, hogy a baba jól reagált a stimulációra, hívja az orvosomat. A professzor úr fél óra múlva meg is érkezett. Megvizsgált, mondta  a hallgatóság nagy elképedésére, hogy 5 centire ki vagyok már nyílva. Ennek örömére burkot is repesztett. Az óra12 órát mutatott.

Kérdezte a doki felvették-e már az adataimat. Mondtam még nem, erre gyorsan adminisztráltunk, vérnyomás, lázmérés miegymás. Adtak egy kúpot, amivel a WC-re járkáltam. Közben megérkezett Pisti is beöltözve egy fosszöld műtősruhába, nagyon mulatságosan hatott.

Fogtam a kezét és elkezdtem járkálni a folyosón, úgy könnyebb volt. Néha bementem a szobába rátámaszkodtam a nagy labdára, a bordásfalra, közben alkalmaztam a jógalégzéseket, amiket a terhestornán elsajátítottam. Andi időnként megnézte a fájáserősségeket, a baba szívhangját. Az orvosom is megvizsgált, minden rendben volt, szépen tágultam, megdicsért, hogy jól állok a fájdalomhoz. Megfogadtam, hogy én nem jajgatok, az csak viszi az energiát.

Körülbelül 7-8 centire lehettem már kinyílva, mikor leálltak a fájások. Az orvosom tanakodott, mert nem jó, ha ugye szárazon van a baba sokáig. 6 óra volt ekkor és már megszültem volna szerinte mert nagyon klappolt minden. Amikor megint megvizsgált rájöttünk, hogy a kisasszony nagyon jönni akar, de nem jól fordult be a szülőcsatornába. Ezért az orvosom, úgy döntött oxitocinos infúziót kapok, ami megindítja a fájásokat megint, plusz forgatott az ágyon, és közben benyúlt, hogy a babát is megigazítsa. Na ekkor már semmilyen légzés nem segített. A fájdalmak elemi erővel gyűrtek le. Haza akartam menni. Egy kéjgázos megoldást ajánlottak, szippantgattam is bőszen, de nem tetszett, mert olyan hülyén éreztem tőle magam, össze-vissza beszéltem, hallucináltam, az sem tudtam hol vagyok. Mondtam, vigyék innen, inkább éljem meg a fájdalmakat, így legalább tudom hol vagyok.

Már 7 óra fél 8 lehetett mikor éreztem, hogy nyomnom kell. Mondta az orvos, hogy a fájdalom csúcsán kell, de össze-vissza nyomogattam, a baba nem akart előre jutni. Ekkor rám szólt, (nem durván, csak már nagyon szét voltam esve a fájdalomtól) hogyha nem szedem össze magam császármetszés lehet a vége, amit ő nem szeretne, mert inkább kivárna, a babának amúgy is még jó a szívhangja.
Ez a beszéd hatott, mert a következő nyomáskor éreztem, hogy jön a lány, pont akkor, mikor apuka kiment egy pillanatra szusszanni. Kiabáltak is neki, hogy jöjjön, mert lemarad a nagy eseményről.
Nem kellett sok nyomás és 2006 november 17-én 20 óra 15-perkor 3280 grammal és 48 centivel göndör , fekete hajzattal megérkezett LAKATOS NIKOLETTA ZOÉ.

NIKOLETTA 4 ÉVES: VISSZAEMLÉKEZÉSEK: 1. RÉSZ: TERHESSÉG

Úgy gondoltam ha már Noémiről is írtam megemlékezést, olyan jó volna, ha Nikiről is lenne egy, így jó lesz később visszaolvasni. 

Íme ez Nikoletta  4 évének története:

Vissza kell mennem az időben, vagyis 2006 Szilvesztere van, és mi Baján vagyunk egy wellness szállodában, hogy ott köszöntsük az Újévet. Ekkor már  2 és fél éves házasok voltunk és 3 éve ismertük egymást. Én már az utolsó évemet kezdtem Budapesten a Testnevelési Egyetemen. Már 3 hónapja legalább nem szedtem az antibabi tablettákat, hogy felkészítsem a szervezetemet egy egészséges terhességre. Ezen a jeles estén döntöttük el, hogy zöld utat adunk a dolognak.

Nem voltak könyveim, de azért elég tudatosan, mint mindenben álltam az ügyhöz. Szedtem Elvitet, magzatvédő vitamint, egészségesen éltem, mint mindig.

Január végén az eddig időre jövő menzeszem nem jött meg, vártam-vártam pár napot, aztán megcsináltam egy tesztet. Pozitív lett. Nagyon boldog voltam, egyből megosztottam ezt az anyukámmal, de lelkére kötöttem, hogy másnak ne szóljon. Pisti ott volt velem a tesztelésnél. Kezdtem beleélni magam, hogy anya leszek...

Először is kértem időpontot egy neves nőgyógyásztól, -akit a kolléganőm ajánlott,- aki egyben genetikus professzor is volt. A 8. hét körülre kaptam időpontot.

Sajnos nem sokkal a telefonbeszélgetés után a baba elköszönt tőlünk, vagyis spontán vetélésem volt. Szerencsére hogy ez még a 3-4 héten következett be, nem később, mert az tudom borzalmas. Lelkileg azért ez sem volt könnyű. Mindenesetre a szülészt nem mondtam le, vizsgáljon meg legalább.

A professzor alaposan magultrahangozott, azt mondta minden rendben van odabent, mondott tanácsokat, biztatott. Mondta, hogy mérjem a reggeli hőmérsékletemet, vezessek termékenységi grafikont és hozzam el neki. Adott egy időpontot áprilisban.

Nem kellett vezetnem nagyon a grafikont, ugyanis március elején miután 10 napja nem jött meg a vérzésem, csináltam egy tesztet és pozitív lett. Felhívtam az asszisztensnőt és a 12. hétre adott időpontot.

Tulajdonképpen ez a terhesség teljesen zavartalanul zajlott. Mindenkinek ilyet kívánok. Nem voltak rosszulléteim, egy kis émelygést leszámítva. Egyedül a szagokat nem bírtam azért elviselni. Energikus voltam, sportoltam, dolgoztam, jöttem-mentem.

Az első harmadbéli vizsgáltok tökéletesek lettek. Az AFP pont középértéket mutatott, a tarkóredő és a baba paraméterei is ideálisak voltak. A doki bár fura volt, mert olyan angol humora volt, és mint a székely ember ritkán szólt, de akkor fontosat.

Én kislányról álmodtam, anyukám és anyósom szintén. Pistinek mindegy volt, de tudom, hogy inkább picit kisfiút gondolt. Természetesen a természetes szülés és az egészséges magzat volt a cél, de azért vágyak vannak, csak nem mindenki mondja ki.

A második harmad is zavartalan volt, jó laboreredményekkel, a cukrot kivéve, az egy kicsit magas lett,  így a szénhidrátokat kicsit minimalizálnom kellett.

Elérkezett a 20. hét és mi rákérdeztünk a baba nemére. KISLÁNYT VÁRTAM. Iszonyat örültem, egy kislány, egy kis hercegnő, akit öltöztethetek, fésülgethetek, a babáimat odaadhatom neki. Pisti is örült,de azért a férfiak először fiút szeretnének, ameddig nem lesz lányuk, attól kezdve nem is értik miért akartak fiút. Lányok és apák, a szerelem örök, a fiúk nem váltanak ki belőlük ilyen érzéseket. Anyukám és anyósom is örültek a hírnek. A nevét illetően vitatkoztunk, mert a Nikoletta név mellett még a Enikő, Melinda és az Adrienn név is labdába rúgott. Sokáig Adrienn volt, de aztán mivel anyukám is az , egy harmadik Adri már túl sok lett volna, így az olasz Nikoletta név mellett döntöttünk.

A munkahelyemen már sejteni vélték a dolgot, többen örültek, mások vészmadárkodtak, megint mások meg irigyen rám se bagóztak. A hasam elég kicsike volt, ugyanúgy, mint Noncsival, tehát néha azt hitték csak a hasamra híztam egy kicsit. 

Augusztusban egy pár napra Orfűn nyaraltunk Pistivel, még utoljára kettesben.

Nagyokat ettem, élveztem a terhességgel járó előnyöket, szerettem ezt a periódust. Az iskolában a tanítványaim nagyon kedvesek, aranyosak voltak. Udvariasan előreengedtek mindenütt, kinyitották az ajtót, jól viselkedtek, nem volt panaszom rájuk.

A harmadik harmad sem tartogatott meglepetéseket. Az úszást abbahagytam, csak a terhestortát látogattam bőszen. A babaholmik gyűltek és gyűltek. Nem vagyok babonás, én Istenben hiszek. A babona butaság.

Telt múlt az idő, és eljött 2006 novembere, 18-19-ére voltam kiírva. Elbúcsúztam a munkahelyemen. Többen adtak ajándékot. Kicsit szomorú voltam. 

Kezdtem félni a szüléstől. A CTG vizsgálatok megkezdődtek, a védőnői látogatások ezzel egy időben megszűntek. A 38. héten az orvosom úgy látta, hogy jövőhetén meg lesz baba, el fog utazni hétvégén, tehát jó lenne ha pénteken megszületne.

November 16-án csütörtökön még megnézett, mi újság a leányzóval. Azt mondta holnap meglesz, mert nagyon lett van a feje és kezd kinyílni a méhszáj. Én mondtam is, hogy tegnap, tegnap előtt görcsölt a hasam, olyan menstruáció szerűen. Beutalt a Női klinikára reggel 8-órára mellbimbó stimulálásra, hogy meglássuk, hogyan reagál rá a baba...

Szülinapi parti...

...volt ma édesanyáméknál. Az ünnepelt, a 4 éves Niki kapott babákat, kis traktort, ruhákat, plüss krokodilt és egy Hello Kitty-s csokitortát. Szép nap volt a mai, mert kicsi lányom mosolya beragyogta azt.

Üröm az örömben, hogy a fényképezőgépet nem töltöttük fel, így a telefonnal készült képek nem lettek annyira jó minőségűek.

Azért feltettem néhányat:

BOLDOG SZÜLINAPOT

MA 20. 15-kor másik szemem fénye betölti 4. életévét!!!

ISTEN ÉLTESSEN ÉDES KICSI BOGÁRKÁM!!!

A tavalyi 3 éves...

Fotózás

Tegnap a  játszótér után elmentünk a lányokkal a szökőkúthoz, hadd szaladgáljanak körbe-körbe. Ott feltűnt egy férfi, amint egy fotó masinával fotózgat mindenfélét. Szegeden amúgy is van mit, hisz csodálatosan szép város.

Egyszer csak mikor éppen Pisti arrébb terelgette Nonikát, én meg a Naggyal huncutkodtam, ránk irányítja a fényképezőgépét és kattogtat. Én mintha mindig is fotóztak volna, kedvesen mosolyogtam mint egy profi., pedig kisebb nézőközönség gyűlt össze. A pasinak nagyon tetszettünk, mert leültetett, és 150 képet csinált rólunk, természetesen Pisti és a Pici is csatlakozott később. Feldobta a napomat.

Legjobban a lányok szemeitől volt elájulva...

Íme "pár" képecske...