2012. május 5., szombat

Gondolatok Anyáról

Milyen az én anyukám? Csak spontán...

Az én anyukám nagyon szép, fiatalos. Letagadhatna 15 évet legalább.
A haja szőke, a szeme világos kék.
Vékony, csinos alakú.
Csinos ruhákban jár. Mindig ő volt a példaképem az öltözködésben, stílusban, nőiességben.
Mindig tudja mit mivel lehet felvenni. Hagyom mai napig, hogy öltöztessem. A lányoknak is ő a stylistja.
Amióta az eszemet tudom, azt hallottam, hogy milyen szép az anyukám. Sokan mondják, nem hiszik el, hogy az anyukám. Nem, mondják. A nővérem, barátnőm. Jót nevetünk ezen. Büszke vagyok rá.
Szereti a rendet. Igazi szűz jegyű. Mindig rendet rak, pakol.
Kritikus mindenben. Sokszor veszekszünk, mert mindketten erős egyéniségek vagyunk.Nem engedünk a 48-ból. Tudunk gyakran úgy veszekedni, mint két igazi olasz asszonyság. Nem haragtartó, így nem sokáig haragszik rám. Érzékeny személyiség.

Szeretem őt nagyon, mindig anyás voltam. Ő szereti a lányokat, mintha a sajátjai volnának.

Fogadja szeretettel ezt a verset minden édesanya:


Falu Tamás: Anyád
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
minden pillanatban gondolt o reád.
Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,
félre tolt az útból, s elé o feküdt.
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
ha fáztál, a lelkét terítette rád.
Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,
simogatta sebed, sírta könnyeid.
Hogyha megbántottad – mért bántottad őt?
Nem sírt ő sohasem a szemed előtt.
Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,
akihez rossz voltál, az volt az anyád.

Nincsenek megjegyzések: