Viharos hétvége

A cím konkrét és átvitt értelemben vett vihart jelent. 

Miért is?

A hétvégén Kunfehértóra voltunk hivatalosak egy nyaralóba. A meghívók Pisti jó barátjáék. Van egy 8 és fél éves Petra lányuk, meg egy 6 éves Patrik fiúk. A baj nem velük volt, hanem hogy még egy házaspárt meghívtak az ottalvós buliba. A fickó a férjem legjobb haverja, nem vele volt a probléma, hanem a kedves nejével. Van egy kisfiúk a 6 éves Dani.

Az említett kedves nej az a tipikus sznob, rosszindulatú, piszkálódó, provokatív, szóval egy nagyon negatív, energiavámpír ember. Természetesen felém lövellte a nyilait egyfolytában. Ő, amióta ismerem ilyen, de azt mondják mindig ilyen volt. Ő okosabb mindenkinél, pultos létére mindenhez ért. Olyan, mint Bree a Született feleségekből. Tökéletes ház, tökéletes kerttel, kutyával, férjjel, gyerekkel. Mindig süt-főz., tipp-topp (kivéve, hogy kövérke) csak a gyöngysor hiányzik a nyakából.  Látszólag, a felszínen perfekt minden, de belül...

Sosem szerettem, nem bírom az ilyen nőket, azért mert több pénzük van, (anyukája megvette az egyik kocsmát jó régen, és az aranybánya) mindenkinél különbnek tartják magukat. Mindig az a jó amit ő mond,  amit ő csinál. Ha valaki másként él, mint ő, már furcsa, UFO az illető. A kisfiúnak is már LCD TV-je  van. 

Ennyi nagyjából a mese róla. A hétvégére visszakanyarodva. Már amikor megérkeztek, éreztem a felőle a felém áradó negatív energiákat, feszültséget, alig nézett rám, nem beszélgetett, csak a másik feleséggel, utálkozó pillantásokat vetett a karikás, kocsmafüstös szemeivel. A lányokra semmit nem mondott, pedig körülöttünk mindenkinek volt egy kedves szava hozzánk, csajokhoz. Bók hegyeket kaptunk idegen emberektől mikor sétáltunk.

Ha mondtam valamit akkor mindig rákontrázott, übereltni akart. Feltűnően takarítgatott körülöttem, mikor Noémit etettem, megjegyzéseket tett, ha Noncsi életkorának megfelelően dacos volt.  Halkan megjegyzést tett, provokált.

Amúgy teszem hozzá nagyon jól bírta fiatal Nona kis élete létére a strapát. Nem aludt délután, de este végigaludta az éjszakát. Alig hisztizett, pedig lett volna rá oka, idegen hely, fáradtság.(meg baba még a javából ugyebár) Inkább azért majrézott, mert akaratos, dacos a lelkem.  Ő is megjegyezte mikor megjöttek, de nyugodt gyerek, aztán azt mondta, mikor nyávogott kettőt, hogy hisztis. Aztán meg letagadta, hogy ő nem mondta, hogy nyugodt, na akkor elszakadt a cérna bennem. Pont kajáltunk, de én már nem bírtam, mondtam hazudik, beleszól pedagógiai dolgokba, amihez nem ért. Erre ő szerinte lenézek mindenkit mert tanár vagyok (itt már a férjek csitítottak).  Danikája nem volt dacos, különben is a dackorszak 2 éves korban kezdődik szerinte.

Húúú robbanás, adtam neki (nem pofont, pedig égett a kezem rendesen).  Kioktatás következett részemről a dackorszakról, meg arról, hogy érdekes a barátnőim, ismerőseim gyerekei hasonló viselkedést mutatnak ,mint az én majdnem két éves gyerekem, és hogy ez normális, életkori sajátosság, a személyiségfejlődés része, az akarat gyakorlása. Zárójelben az én lányom abszolút lájtos még e téren. Mondtam, hogy elfelejtette , hogy amikor neki kicsi volt a gyereke ,mit csinált már.

Amúgy Dani szegény egész éjjel sírdogált, alig törődött vele. Én hallottam meg, mert ő még kint diskurált vidáman a többikkel éjjel egyig. Szóltam Pistinek, hogy jelezze sír a fia.  Egy emeleten aludtunk velük, egész éjjel a gyerek hüppögését hallgattunk. Még jó, hogy a lányaim aludtak, én azért nem tudtam, mert sajnáltam a gyereket. 

Szegénykét nem hogy nem nyugtatták meg még le is szidták, hogy hogy viselkedhet így, kiviszik a házból, megverik stb. Borzasztó volt hallgatni.

Lényeg a lényeg, hogy ott a kajálás közben botrány lett, nekem ugye nagy a szám, sokáig türelmes vagyok, de aztán robbanok, kiadom a gőzt. Fáradt voltam nem hagytak aludni, egész nap dresszúr alatt voltam a kedves hölgy miatt, elegem volt. Összevesztem utána Pistivel, is mert szerinte miért csináltam jelenetet, mindenki előtt rám ordított, hogy hagyjam abba, mert ő is jelentet fog rendezni az én barátnőmnél Pesten, ha megyünk legközelebb. Na akkor felmentem, összecsomagoltam, szóltam neki ha nem visz haza hívom apukámat vagy taxit, vagy bármit, ami hazavisz minket. 

Nagy nehezen elköszöntünk (csak a másik pártól), bepakoltunk a kocsiba és hazaindultunk. 

Az uram megkapta a magáét tőlem a kocsiba. Otthon aztán magába nézett és megkövetett annál is inkább, mert én már az utazás előtt mondtam neki, én érzem, hogy nem kéne mennem, minden zsigeremben tiltakoztam a hétvége miatt, hosszas meggyőzés kellett, hogy végül mentem a lányokkal, az ő kedvéért főleg.

Öröm az ürömben, hogy a gyerekek jól érezték magukat. játszottak, jókat ettek, sétáltunk. Én is inkább az 5 gyerekkel éreztem jól magam, tornáztam velük, tanítgattam őket kézenállni, cigánykerekezni stb.

Ja és viharos, szar idő volt, esett, az eső, fújt a szél. 

U. I.: Írtam egy levelet a hölgynek az iwiwen és most jobb. Nem kell már vele egyáltalán többé találkoznom, alakoskodnom, színészkednem. Egy sorát sem bánom, egyszer valaki mondjam meg neki, még ha nem is ér vele semmit, de mondja meg, hát én tőlem megkapta.