Hurrá!!!

Sikerült ma a rutinvizsgám. Most nagyon nyugodt voltam. A vizsgaiztos egy jófej idősebb úr volt, nem is kellett a műszaki kérdéseket mindet elmondani, mert már múltkor már elmondtam. A kerékcserét húztam egyébként. 

Aztán kellett egy másfél kör tiszteletkört tenni, ügyelve arra, hogy ne lépjek ki az utat jelölő szaggatottról,  indexet használjam, egyesből kapcsoljak kettesbe az egyenesekben, majd a kanyarok előtt megint egyesbe forduljak, lehetőleg felengedett kuplunggal. A tiszteletkört szabályos megállással kellett befejezni. Utána a saroktolatás következett. A tolatás az sosem volt az erősségem, de szerencsére ment. Majd a gyorsítósávba mentem , ott 2-esbe kapcsoltam és nyomtam a gázt rendesen, és szépen a kijelölt terület előtt fékeztem is. Az oktatóm szerint ez volt a legjobban rám szabott feladat, mivel imádom a gázpedált. Ezután kellett hátramenetbe mennem. Na itt rám szólt a koma, hogy nézzek többet hátra. Így is tettem. Végül a szlalommal zártam a sort, ez is flottul ment. 

Olyan virágos, jó kedvem lett, hogy Mártát, az oktatómat körbecsókoltam. Jutalmul (na nem a csókokért) hazavezethettem  a kocsit.

Egyre jobban élvezem a dolgot. a forgalomban lévő ténykedés nem lesz idegen, mert párhuzamosan azt is vettük, a rutin pályán való gyakorolgatással. 

Én bizti agyon fogom vezetni magam, ki sem lehet majd robbantani a kocsinkból (Renault Megan sedan). Korábban azért sem akartam vezetni, mert féltem, meg sokan szidták a nőket, hogy antitálentumok, elméleti ember vagyok stb. De most úgy érzem magam, hogy én mekkora marha voltam eddig, ez milyen jó, én úgy élvezem, nem félek, sőt. Kicsit olyan ez, mint amikor rádöbbentem arra mikor Nikit hazahoztuk a kórházból, én álltam a kiságya mellett és nem tudtam betelni vele, mindig azt mondtam magamnak, hogy miért nem szültem korábban már, ez egy csoda, mintha mindig is köztünk lett volna.