Állatkertben

...jártunk a hétvégén Budapesten, a híresben. Eddig nálam ez viszi a prímet, pedig voltam már egy párban.

Na de kezdjük a legelején. Szombaton reggel 10 óra körül elindultunk Szegedről és már 11.30-kor Zsófiék  háza előtt voltunk. De jó is az autópálya. Szerencsére kisebb hisztiket eltekintve zökkenőmentes volt az utazásunk. Noémi a magas C-t gyakorolta az autóban, Vásári André elbújhatna mögötte. Az agysejtjeink úgy éreztem épülnek lefele.

Már korábban elterveztük, hogy ott alszunk barátnőméknél, nézzük hogy viselik a gyerekek, lévén idegen helyen még egyáltalán nem aludtak egyetlen napot sem. Gondolkoztunk milyen programokat iktassunk be ebbe a két napba. Az egyik az állatkertre esett.

Így aztán a jó ebéd után felkerekedtünk. Noémit babakocsiban toltuk, mert nem akartam utána szaladgálni, meg bíztam benne, elnyomja a buzgóság a sok érdekes látnivaló miatt.

Amikor megláttam a sort a pénztár előtt megijedtem nagyon, mennyit kell várni. Szerencsére hipp-hopp elfogyott a sor.

Volt egy kis térkép a kezünkben merre, mi található. Mindet végig járni fél nap lett volna. Mi "csak" 4 órát tartózkodtunk ott.

A lányok nagyon élvezték, Niki egyfolytában kérdezett, lelkendezett, mindenhová be akart menni.  Petivel, Zsófi férjével nagyon egy hullámhosszon voltak. Peti fáradhatatlanul mesélt neki az aktuális állatokról. Nagylányom szövegein mindenki gurult a nevetéstől. Idegen emberek is kacagtak a beszólásain, de így leírva nem olyan vicces, élőben más. Nem tudom visszaadni a gyerekszájat írásban. Én nem szoktam nevetni annyira ezeken, ha leírva látom.. Aki ismeri, tudja milyen Nikolettám.

Noémi is a maga módján rácsodálkozott az állatokra. Mondjuk volt olyan, amit nem vett észre pl. a hüllőket, a picike állatkákat.
A halas terem tetszett nekem személy szerint a legjobban. Különféle méretű, fajtájú egyedek úszkáltak az egész termet betöltő akváriumokban. Kicsi lánykám mindenáron megakarta őket érinteni, örömmel szaladgált körülöttük.
A meglátásom az volt, hogy a kinti állatok sokkal közelebb voltak a nézőkhöz, mint például a veszprémiben, ott Pisti szerint is távcsővel lehetett megtalálni az állatokat.
Majdnem zárásig maradtunk. Hazaértünk, vacsiztunk, beszélgettünk, a gyerekek, Gyulus (3 és fél éves) nagyon jól elvolt a lányokkal. Noémit puszilgatni próbálta. Éjjel semmi gond nem volt, Noncsika aludt el leghamarabb az utazóágyában.
Másnap játszótereztünk, pizzáztunk (Zsófi barátnőm is olasz tanár). 

Szupi hétvége volt...

Beszéljenek a képek: