Nagyon erős ez az érzés. Annyira. de annyira hiányzik Itália földje. Sokszor vágyódom álmomban és napközben is oda.
Még 2008 január végén voltam Velencében, a Karneválon. Én voltam a tolmács-kísérő tanárnéni a férjem meg a segítség. Ennek már három éve. Régen volt, nagyon rég.
Még 2008 január végén voltam Velencében, a Karneválon. Én voltam a tolmács-kísérő tanárnéni a férjem meg a segítség. Ennek már három éve. Régen volt, nagyon rég.
A szerelem az olaszok, Olaszország iránt még középiskolás koromban kezdődött. Az olasz nyelvet választottam második nyelvnek az angol mellé. Az angolt nem nagy kedvvel tanultam, nem volt a szívem csücske, nincs a nyelvben számomra semmi. A németet elvből nem választottam, mert borzalmas nyelv, nehéz is, meg durva. A francia tetszett volna még, az valami nagyon szexi nyelv szerintem, de nem volt a gimiben. Az olasz viszont nem véletlenül az opera nyelve. Dallamos, temperamentumos, tele élettel, szenvedéllyel. Csodálatos. Édesanyám már korán megfertőzött Verdi, Puccini operáival. Na meg az olasz fociért is régóta rajongtam, főleg egy játékosért már akkor odavoltam. Paolo Maldiniről van szó.
A végső elkötelezettség a nyelv és a nép iránt igazából akkor tetőzött be, mikor apukám iskolájába olaszok érkeztek, hogy részt vegyenek az iskola kézilabda tornáján. Az ebédlőben találkoztam velük először. Rám nem jellemző módon nem voltam valami bátor, hirtelen torkomon akadt a szó. Még egy pohár vizet sem tudtam kérni, olyan zavarban voltam. Később ők minden évben jöttek kézizni. Aztán 17 évesen végre én is az iskolával mehettem Olaszországba nyáron az ő általuk megrendezett tornára. Hatalmas dolog volt. Életem legszebb nyarai voltak. Egészen 7 éven keresztül élveztük egymás vendégszeretetét. A városka neve Casalgrande volt, amely Emília Romagna tartományban található, székhelye Bologna. Modena található a közelében. Reggel 9-kor Jesolo már rendszerint partjain sétáltunk. Casalgrandéba késő délután érkeztünk meg. A torna két három napig tartott, majd mivel ez a város messze van a tengertől, elbuszoztunk valamelyik tengerpartra, általában Ferrarába és Ravennába. Itt is két három napot voltunk. Rengeteg élmény, vicces dolog történt velünk. Többször csatlakoztak hozzám a barátnőim és a szüleim is. Annak ellenére, hogy néha nagyon fárasztó és kimerítő volt egész nap mindenkinek fordítani, a tengerpart és az olasz lét kárpótolt mindenért.
Gimnázium negyedik osztályában aztán evidens volt, hogy olasz szakra megyek az egyetemre. Egyből felvettek szerencsére. Jól éreztem ott magamat. Négy fiú volt, de csak egy végzett velünk, harminchat lánnyal. Piszok nehéz volt először olaszul gondolkodni, mindent olaszul megtanulni, de túl vagyok rajta, jövőre lesz tíz éve már.
Egy nyáron bébiszitter is voltam Roma Lídó részén. Két nagyobb gyerekre vigyáztam, így nem sok dolgom volt. Szinte egész nap süttetem a hasamat a tengerparton. Zsófi barátnőmmel a Szilveszter és a 19. szülinapom Szicíliában ért. Rengetek városban megfordultam, hosszan sorolhatnám.
Lehettem volna olasz feleség is, ugyanis egy Alessio nevű srác szívesen feleségül vett volna. Most nevelhetném a göndör, barna hajú bambinóimat, ha igent mondok, de képtelen lettem volna a szüleim, a családom nélkül élni. Nem Magyarország hiányzott volna, ezt kijelenthetem őszintén.
Most nagyon sokszor rám tör a nosztalgia Olaszország iránt. Ilyenkor elpityeredem, Pisti ekkor megvigasztal, mondja, ha Noncsi nagyobb lesz biztos felkerekedünk négyen, vagy barátokkal és újra láthatom szeretett országomat.
Ez éltet...
A végső elkötelezettség a nyelv és a nép iránt igazából akkor tetőzött be, mikor apukám iskolájába olaszok érkeztek, hogy részt vegyenek az iskola kézilabda tornáján. Az ebédlőben találkoztam velük először. Rám nem jellemző módon nem voltam valami bátor, hirtelen torkomon akadt a szó. Még egy pohár vizet sem tudtam kérni, olyan zavarban voltam. Később ők minden évben jöttek kézizni. Aztán 17 évesen végre én is az iskolával mehettem Olaszországba nyáron az ő általuk megrendezett tornára. Hatalmas dolog volt. Életem legszebb nyarai voltak. Egészen 7 éven keresztül élveztük egymás vendégszeretetét. A városka neve Casalgrande volt, amely Emília Romagna tartományban található, székhelye Bologna. Modena található a közelében. Reggel 9-kor Jesolo már rendszerint partjain sétáltunk. Casalgrandéba késő délután érkeztünk meg. A torna két három napig tartott, majd mivel ez a város messze van a tengertől, elbuszoztunk valamelyik tengerpartra, általában Ferrarába és Ravennába. Itt is két három napot voltunk. Rengeteg élmény, vicces dolog történt velünk. Többször csatlakoztak hozzám a barátnőim és a szüleim is. Annak ellenére, hogy néha nagyon fárasztó és kimerítő volt egész nap mindenkinek fordítani, a tengerpart és az olasz lét kárpótolt mindenért.
Gimnázium negyedik osztályában aztán evidens volt, hogy olasz szakra megyek az egyetemre. Egyből felvettek szerencsére. Jól éreztem ott magamat. Négy fiú volt, de csak egy végzett velünk, harminchat lánnyal. Piszok nehéz volt először olaszul gondolkodni, mindent olaszul megtanulni, de túl vagyok rajta, jövőre lesz tíz éve már.
Egy nyáron bébiszitter is voltam Roma Lídó részén. Két nagyobb gyerekre vigyáztam, így nem sok dolgom volt. Szinte egész nap süttetem a hasamat a tengerparton. Zsófi barátnőmmel a Szilveszter és a 19. szülinapom Szicíliában ért. Rengetek városban megfordultam, hosszan sorolhatnám.
Lehettem volna olasz feleség is, ugyanis egy Alessio nevű srác szívesen feleségül vett volna. Most nevelhetném a göndör, barna hajú bambinóimat, ha igent mondok, de képtelen lettem volna a szüleim, a családom nélkül élni. Nem Magyarország hiányzott volna, ezt kijelenthetem őszintén.
Most nagyon sokszor rám tör a nosztalgia Olaszország iránt. Ilyenkor elpityeredem, Pisti ekkor megvigasztal, mondja, ha Noncsi nagyobb lesz biztos felkerekedünk négyen, vagy barátokkal és újra láthatom szeretett országomat.
Ez éltet...
 |
| Velencében |
 |
| Veronában, Júlia szobránál anyával, és még két szőkével |
 |
| Szintén Veronában egy olasz fagyival |
4 megjegyzés:
Nincs ekkora "olasz" múltam,mint Neked,de én is sokszor vágyom oda. Szerencsére tavaly már a gyerekeimnek is sikerült egy szeletkét megmutatni belőle és reménykedni tudok,hogy a későbbiekben még többször előfordul.
Jó volt ezt a posztot olvasni rólad.
Tudtam,hogy nagy a szendvedély az Olasz rajongásod,de azért ennyire azért azt nem.
Szegény fiú,biztos nagyon szomorú volt,hogy nem maradtál vele.....
Köszi a nosztalgiázást!!!!
Örülök, ha tetszett Ilgya! Igen nagy a szerelem:)))
Én gyerekekkel együtt ismerkedtem meg Olaszországgal. Mi Milánó környékén voltunk sokat, és sokszor. Aztán Velence-Trieszt, Bologna, meg Nápoly. És biztos hogy lesz még folytatás, mert Olaszország tényleg megunhatatlan. Rómában még nem voltunk sajnos, de oda majd gyerekek nélkül szeretnénk menni, egyszer:)
Szóval megértem a rajongásodat, én is odavagyok Olaszországért, de sajnos az olaszt csak igen-igen kezdő szinten "beszélem".
Hú Bea én Nápolyban pl. nem voltam: Van egy közmondás:
Nápolyt látni és meghalni.
Megjegyzés küldése