E hét csütörtök napján tartották az oviban a családi napot. Tavaly is voltunk, nagyon jól éreztük magunkat akkor is. Idén is nagyon vártuk ezt a napot.
A kezdés nem volt valami biztató, mert Pisti 4 órakor telefonált, hogy nem tud időben hazaérni Nikivel, aki a mamáéknál tartózkodott. Mi már Noncsival puccparádéban vártuk őket. Kicsit csalódott voltam, mert már 4-kot javában elkezdődött a mulatság, mi meg itthon dekkoltunk.
Szerencsére apukám hazament és elhozta az ovihoz Nikit, és ő ugrott be Pisti helyett, míg meg nem érkezik.
Mikor megérkeztünk már televolt az ovi udvara sok-sok emberrel. Niki egyből ment arcot festetni, pedig otthon állandóan azt hajtogatta, hogy nem akar ilyet, annak ellenére, hogy tavaly is csináltatott magának. Cicát festettet az arcára, hiába a szerelem nem akar elmúlni a cicák irányárában. Aztán az ugrálóvárba sietett szeretett papájával.
Noémi többnyire a kezemben nézelődött az elején, aztán homokozott, csúszdázott, mozgott a zenére.
6 körül Pisti is befutott és felváltotta a papát. Vettünk lufikat, gofrikat, meg ivólét. Később 5 tombola szelvényt is.
Mindjárt a sorsolás elején nyertünk az egyik számmal egy Régió játékcsomagot, tele mindenféle jóval, vízfestékkel, gyurmával, kártyákkal, stb. Majd még egyszer nyertünk egy csomagot, amiben építőkockák voltak. A fődíjat, a tortát sajnos nem sikerült elhozni, de talán jobb is, mert hizlal.
Egyébként viccen kívül, többnyire szoktam nyerni, már nem egyszer volt, hogy kihúzták a számaimat életem során.
A legutolsók között hagytuk el a helyszínt. Megint nem csalódtunk.
 |
| Már a mi udvarunkon Nikicica |
 |
| A kerti házikónknál |
 |
| A nappaliban |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése