Ellégé elbizonytalankodtam, hogy lemerjem-e írni a mi kis szerény Húsvétunkat, miután elolvastam, hogy másnál mennyi minden volt.
Leszögezem, nem szeretek sütni-főzni olyan nagyon, meg nem is tudok nagy remekeket csinálni. Így nem sütöttem, csak itallal kínáltam a fiúkat. Meg mondom az őszintét, csak a lányok miatt hívtam locsolkodókat, nekem a hátam közepére sem kívánkoztak.
A mi családunkba már elég régóta nem volt hagyomány és nem is nagyon izgatott a locsolkodás és a többi macera. Az ünnep vallási része már annál inkább, vagyis templomba jártunk. Nekem a Húsvét Jézus feltámadásának Ünnepéről szól. Mi ilyenkor sziesztáztunk, vagy elszöktünk vidékre.
Aztán mikor Pisti a férjem lett, már elfogadtam, hogy ő szokott locsolkodni. Azóta pár férfiember beteheti a lábát és megöntözhet és a lányokat is.
Most 8 darab hímnemű jött el, 3 felnőtt és 5 kisfiú. Szerencsére csak beugrottak, ittak egyet, elmondták a verseket, meglocsoltak és már mentek is tovább. Pisti ezalatt elment pár nőszemélyt meglocsolni, haver feleséget, annak anyját, anyósát és a saját nagynénjét unokatestvérrel együtt. Délben aztán anyukámékhoz mentünk ebédelni.
Ennyi volt. Azt sajnálom, hogy a lányok miatt nem tudok elmenni egy misére sem ilyenkor.
Ja egyébként akinél más a hagyomány, ahogy Ilgyánál is olvastam, le a kalappal, biztos szuper lehetett. Nagyon finomak lehettek a sütik, már ránézni is öröm volt.
2 megjegyzés:
Egy időben én is "így" gondolkodtam ezekről az ünnepekről-hátam közepére sem-,de amióta itt vannak ők nekem,azóta mindent meg teszek,hogy érezzék a különbséget ünnepnapok között.(Még ha sokszor fárasztó is)
Mikor ha nem ilyenkor és mikor ha nem most?
Teljesen igazad van. Szeretnék megváltozni, jó lenne ha nagyobb lenne a Kicsi.
Megjegyzés küldése