2011. április 29., péntek

Húsvéti visszatekintés

Ellégé elbizonytalankodtam, hogy lemerjem-e írni a mi kis szerény Húsvétunkat, miután elolvastam, hogy másnál mennyi minden volt.
Leszögezem, nem szeretek sütni-főzni olyan nagyon, meg nem is tudok nagy remekeket csinálni. Így nem sütöttem, csak itallal kínáltam a fiúkat. Meg mondom az őszintét, csak a lányok miatt hívtam locsolkodókat, nekem a hátam közepére sem kívánkoztak.
A mi családunkba már elég régóta nem volt hagyomány és nem is nagyon izgatott a locsolkodás és  a többi macera. Az ünnep vallási része már annál inkább, vagyis templomba jártunk. Nekem a Húsvét Jézus feltámadásának Ünnepéről szól.  Mi ilyenkor sziesztáztunk, vagy elszöktünk vidékre.
Aztán mikor Pisti a férjem lett, már elfogadtam, hogy ő szokott locsolkodni. Azóta pár férfiember beteheti a lábát és megöntözhet és a lányokat is.
Most 8 darab hímnemű jött el, 3 felnőtt és 5 kisfiú. Szerencsére csak beugrottak, ittak egyet, elmondták a verseket, meglocsoltak és már mentek is tovább. Pisti ezalatt elment pár nőszemélyt meglocsolni, haver feleséget, annak anyját, anyósát és a saját nagynénjét unokatestvérrel együtt. Délben aztán anyukámékhoz mentünk ebédelni.
Ennyi volt. Azt sajnálom, hogy a lányok miatt nem tudok elmenni egy misére sem ilyenkor.

Ja egyébként akinél más a hagyomány, ahogy Ilgyánál  is olvastam, le a kalappal, biztos szuper lehetett. Nagyon finomak lehettek a sütik, már ránézni is öröm volt.

2011. április 22., péntek

Noémi névnap

Már sokszor írtam miért ezt a nevet választottuk második lányunknak. Azt már nem írom le. Noémi címszó...

Nem akartunk tucat neveket (Anna, Kata, Réka, Hanna és társai), (bocsi akinek ezek a favoritok, ez csak az én szuvenír véleményem, nem csúnya nevek, csak rengetek kislány szaladgál velük), ugyanakkor a szappanoperákban divatos neveket sem szeretem, az amerikanizáltaktól meg borsózik a hátam, pláne, hogy nem úgy kell írni őket magyarul.
Nem nagyon volt még ember aki ne mondta volna, hogy nem szép név a Noémi. Vagy csak diplomatikus volt. Csúnya kislányt se láttam még, akit így hívtak. A többségük, a viccet félretéve, szőke és kék szemű volt.


 A név jelentése:gyönyörűségem

Név eredete Héber eredetû bibliai név

A bibliában Noémi istenfélő betlehemi zsidó asszony, aki egy nagy éhínség idején férjével, Élimelekkel és két fiával együtt Moáb földjére telepedett át. Előbb férjét vesztette el, majd fiait is, akik után két menye (Orpa és Rut) marad özvegyen. Ezek után Noémi úgy döntött, hogy visszaköltözik szülővárosába. Orpa ősei földjén maradt, de Rut nagyon ragaszkodott anyósához, és vele tartott. Betlehemben Noémi úgy intézte a dolgokat, hogy menye férjet találjon Élimelek idős rokonának, a jómódú és jólelkű Boáznak a személyében.

Név elemzése:
A Noémi név könnyeddé és finommá teszi tulajdonosát, de fizikai teljesítőképességében egy kissé visszafogja viselőit. Értékeli az élet azon dolgait, melyek azt kellemessé tehetik, a szép ruhákat, bútorokat, környezetet. Ugyanakkor önbizalomhiányban szenved, és ez sokszor már csírájában kiirtja álmait, a valóra váltás lehetőségével kapcsolatos erős kétségei miatt. Sokan kedvelik és bíznak benne.

Becenevek:
Nomi, Nomika, Noni, Nonika, Noncsi, Mimi 
A név jelentése önmagáért beszél. Az én, mi gyönyörűségünk. 
A fizika visszafogottság nem igaz, mert rám ütött a lány. A többi dolog még kiforratlan, remélem nem így lesz. Egyelőre nem látom visszahúzódónak. 

A mi beceneveink: Noncsi, Émi (Zsófi barátnőm főleg Émizi), Noni, Noi


BOLDOG NÉVNAPOT NOÉMI!!!

2011. április 20., szerda

Szóval

Immár második hete járok már KRESZ-re. Kezdetben káosz uralkodott és pánik a fejemben, de most már kezdem élvezni.
A tanárnő, úgymond rokon, mert unokahúgom barátjának anyukája. Jó fej nagyon, humoros. 10-en vagyunk, szerencsére nem én vagyok a legfiatalabb. Van még két nő, akik idősebbek.
Sokat kell tanulni, sok-sok szabályt, táblát. A KRESZ könyvvel fekszek meg kelek úgymond, nem akarok ismételni.

2011. április 14., csütörtök

Autóvezetés

Elszántam most már magam. Holnap kezdem a KRESZ-t. A vizsga egy hónap múlva lesz. 
Ciki nem ciki, de nem tudok vezetni 32 éves létemre. Őszintén szólva, sosem vonzott maga az élmény. Trabantot vezettem egyszer tanpályán jó 10 évvel ezelőtt. Izgalmas     volt, de ahhoz kevés, hogy legyen kedvem hozzáfogni a dologhoz. Aztán mikor apukám forszírozta a dolgot, én mindig hárítottam az ügyet azzal, hogy most egyszerre járok két iskolába, utána a gyerekekre stb.
Szépen lassan aztán rájöttem, hogy szükség van arra, hogy vezessek, mert nem lakunk közel a belvároshoz, mindig alkalmazkodnom kell másokhoz, akármennyire szívesen furikáznak. Korlátozva vagyok így. A szükség törvényt bont.
Amúgy ha egymagam lennék, nem lennének a kicsi lánykák még ellennék a tömegközlekedéssel, meg a bicajjal, de így már nem. 
Hát hajrá!!!

2011. április 11., hétfő

Megvolt

...pénteken Noémi 18 hónapos oltása. 
Kedden felhívtam ama dokinőt (időközben lehiggadtak a kedélyek) és mondtam, hogy a kicsilány minden értéke megérkezett. Kérdeztem, hogy beadná-e egyúttal az oltást is, ha elmegyünk a papírokkal. mondta, persze.
Péntek reggel tehát miután Nikikét leadtam az oviba, elrobogtunk  a rendelőbe. A váróban egy lélek sem volt, azt hittem nincs senki, még a dokinőnk se. Aztán kopogtam és szerencsére kiszólt a jól ismert hang.
Noémi nagyon nyugodtan viselkedett, még soha nem tett így a rendelőben, mivel már működött a Pavlovi reflex.
Miután behívtak minket egyfolytában huncutkodott, szaladgált és a doktornő által kínált kekszet eszegette. Nem is hagytunk az utánunk következő gyerekeknek.
Miután belakmározott, megvizsgálták, aztán eljött a szuri ideje. Már készültem a szokásos nem kapok levegőt sírásra, de kellemesen csalódtam a lányomban. Ezúttal csak egy picikét sírt, majd megnyugodott.
Orvosunk kielemezte a leleteket, amiket a gasztron kaptunk. A vasat és a D vitamint megint felírta, plusz kétfajta tápszert is. Ezeket szerencsére úgy ahogy eszi Nonika.
Ja és kimaradt egy fontos dolog: lemérték a súlyát és 10 KILÓT  NYOMOTT. Szóval megérte elmennünk, mert úgy látszik a kisasszonyka kezdi magát összeszedni.

2011. április 4., hétfő

Eseménydús

napok vannak a hátunk mögött.
Pénteken felkerekedett kis családunk és irány autóval Pest, ahol is először elmentünk Pisti főiskolájára felvenni a diplomáját. A kocsiutat viszonylag jól bírták a csajszik, de be kell lehet vetnem a pom bar trükköt megint, főleg Noinál, mert csak így hallgatott el. Nyilván már ki akart egy idő után jönni a szíjjak fogságából.
A főiskolán aztán jó nagy aula volt, kedvükre szaladgálhattak. Felváltva meg ebédeltünk az ott található étteremben. Nálam a kajálás úgy nézett ki, hogy egyszer a kicsi, másszor a nagy ült az ölemben és evett. Én mire odajutottam a táp elé, vagy elhült, vagy már mehetnékük volt a kisasszonyoknak.
A következő állomás a barátnőmékhez közeli játszótér volt. Sajnos túl sok értelmes játék nem igen volt. Noémi főleg homokozott, Niki meg hintázott. 
1 óra múlva aztán hívott Zsófi barátnőm, hogy hazaért a munkából, mehetünk. Kisfiát, Gyulát csak később hozta a nagymamája az oviból. 
Nagyon jól éreztük magunkat náluk mint mindig. Jókat beszegettünk, ettünk, ittunk, sétáltunk. A gyerekek játszottak bent is, kint is.
Eljött a 7 óra és haza kellet indulnunk. Nonika azonnal elaludt az autóban. Számítottam rá, mert kimaradt a délutáni szundija. Nikit meg a vége felé nyomta el a buzgóság. Éjjel aztán egy nyikk nem volt reggelig.

A szombat mondjuk nem volt annyira mozgalmas de így is a jó levegő kiszívta az energiáinkat, majd egész nap kint voltunk az udvaron.

Vasárnap anyukáméknál voltunk, mint mindig. Ebéd után elvitte a lányokat az unokahúgommal a Dédihez. Ott voltak 3 óra hosszát. Este pedig elmentünk egy másik barátnőm nővéréhez. Neki Noival egyidős kisfia van. Most voltunk harmadjára náluk. Bálint már nagyon várta a csajokat. Eszméletlen sikongatások, hancúrozások folytak a gyerekszobában. Szegény legényke nagyon sírt, mikor elmentünk.

Elfáradok nagyon az ilyen napokon, de azt vallom, hogy úgy jó az élet, ha zajlik.

Alig várom, hogy kb. két év múlva Olaszország egyik szép városában koptassuk négyen, vagy többen a macskaköves utcákat. Addig is marad szép Magyarországunk.