szerda délelőtt. Édesapám elvitt engem meg szőkeségemet a címben megnevezett szakrendelésre. Úgy háromnegyed 11-re értünk oda. Szerencsére hogy nem hamarabb mert a doktornő éppen odavolt 2 órája.
A beutalót beadtam az asszisztensnőnek és fél óra múlva behívott minket. Megcsináltuk az anamnézist. Kérdezgette, hogy volt-e a családban valakinek vmilyen allergiája, érzékenysége, egyéb krónikus betegsége. Mondtam, hogy elmebaj (vicc). nincs senkinek semmi baja. Felvette az adatainkat, közben megérkezett a nagyságos professzor, doktor, habil doktornő. Olyan felülről beszélek mindenkivel, mindent tudok típus.
Gyorsan elmondtam neki mielőtt szólt volna egy szót is, hogy a gyereknek semmi baja, csak néha van híg nagy dolog, meg pehely súlyú és a családorvosunk erőltette a dolgot. Erre megbízta az orvostanhallgatóját, hogy mérje le pucéran Noncsikát súlyra és magasságra is egyaránt.
Ez a nő olyan béna volt, hogy csak na, még játékbabát sem adtam volna kezébe. Nem bírta lemérni a gyereket, megfogni pláne pedig segítettem ahogy tudtam, így jóval kevesebb lett az eredmény, mint a mi orvosunknál, hiába mondtam hogy ezt nem így kéne, mert ha nem is vagyok orvos, én is tudom ezeket végzettségemből adódóan. Na mindegy ez a jövő orvos nemzettsége. Határozottság és erős karok is kellenek ehhez a szakmához.
Ezután a bengázó hölgyeménynek köszönhetően a percentilje elég alacsony lett, ezért elküldtek mindet allergia tesztre. Még nem voltam ilyen vizsgálaton. 6-6 pöttyöt raktak Noémi két alkarjára, utána megkarcolták egy tűvel a pöttyök mellett, majd rátettek a karcokra vmi folyadékot. Szerencsére csak a második karjánál kezdett el méltatlankodni a lányom. A procedúra után kiültünk várakozni. Negyed óra múltán kopogtunk az eredményért, minden negatív lett. Az eredménnyel visszamentünk a gasztróra.
Az asszisztensnő, (még jó hogy nem a bengázó) elvitt minket vérvételre. A kézfejébe szúrta a tűt a nővérke Noncsinak és hat ampullával is levett neki vért. Ott már volt sírás bőven, olyan nem veszünk levegőt típusú. Utána kimentünk a folyosóra és vártuk a továbbiakat. Közben evett, ivott, szaladgált a drágám. Szőke haja és vakító kék szeme mosolyt csalt a várakozók arcára. Találkoztunk rokonokkal is.
Tíz perc múlva körülbelül bejutottunk végre megint és utoljára a dokinőhöz.
Arra jutott, hogy várjuk meg a vérvétel eredményét, ami egy hét múlva van és aztán eldöntjük mi lesz. Ő is tápszer bevezetését javasolta. Meg valami étkezési naplót írjak, mert nem biztos, hogy amit a gyerek eszik az kalóriadús. Hát én már ennél változatosabb, hizlalóbb étrendet nem tudok kitalálni a gyereknek. Főzelék, kolbász, sok krumpli, kenyér húsok, tej alapú ital (Milupa) stb. Meg mit adjak, folyékony zsírt. Tanácsolta még, hogy beszéljünk a mi orvosunkkal, ő mit javasol. Szóval látszott, hogy nem tud épkézláb ötletet kitalálni, mivel minden negatív volt. Írt még a zárójelentésbe sok szép latin, orvosi kifejezést, csakhogy teljes legyen a dolog. hátha nem értem mit jelent. Csakhogy értem.
Elmenőben még kérdeztem, hogy az elmaradt széklet mintát hozhatom-e később. Erre neki valami nagyon fura válasza volt. Aminek az volt a lényege, hogy nem lehet, mert ahhoz jobban meg kellene ismernie a gyereket. Valamint nem tudná kihez tartozik a minta, ha később behozom. Én: ???????
Szóval egyelőre kaka ügy itt lezárva, ugyanis ehhez már úgy látszik nem elég a három diplomám.
Szegény csemetém hazafele már elaludt és mikor kivettem és betettem az ágyába folytatta tovább.
Köszönet apukámnak, aki mindvégig velünk volt.
Gyorsan elmondtam neki mielőtt szólt volna egy szót is, hogy a gyereknek semmi baja, csak néha van híg nagy dolog, meg pehely súlyú és a családorvosunk erőltette a dolgot. Erre megbízta az orvostanhallgatóját, hogy mérje le pucéran Noncsikát súlyra és magasságra is egyaránt.
Ez a nő olyan béna volt, hogy csak na, még játékbabát sem adtam volna kezébe. Nem bírta lemérni a gyereket, megfogni pláne pedig segítettem ahogy tudtam, így jóval kevesebb lett az eredmény, mint a mi orvosunknál, hiába mondtam hogy ezt nem így kéne, mert ha nem is vagyok orvos, én is tudom ezeket végzettségemből adódóan. Na mindegy ez a jövő orvos nemzettsége. Határozottság és erős karok is kellenek ehhez a szakmához.
Ezután a bengázó hölgyeménynek köszönhetően a percentilje elég alacsony lett, ezért elküldtek mindet allergia tesztre. Még nem voltam ilyen vizsgálaton. 6-6 pöttyöt raktak Noémi két alkarjára, utána megkarcolták egy tűvel a pöttyök mellett, majd rátettek a karcokra vmi folyadékot. Szerencsére csak a második karjánál kezdett el méltatlankodni a lányom. A procedúra után kiültünk várakozni. Negyed óra múltán kopogtunk az eredményért, minden negatív lett. Az eredménnyel visszamentünk a gasztróra.
Az asszisztensnő, (még jó hogy nem a bengázó) elvitt minket vérvételre. A kézfejébe szúrta a tűt a nővérke Noncsinak és hat ampullával is levett neki vért. Ott már volt sírás bőven, olyan nem veszünk levegőt típusú. Utána kimentünk a folyosóra és vártuk a továbbiakat. Közben evett, ivott, szaladgált a drágám. Szőke haja és vakító kék szeme mosolyt csalt a várakozók arcára. Találkoztunk rokonokkal is.
Tíz perc múlva körülbelül bejutottunk végre megint és utoljára a dokinőhöz.
Arra jutott, hogy várjuk meg a vérvétel eredményét, ami egy hét múlva van és aztán eldöntjük mi lesz. Ő is tápszer bevezetését javasolta. Meg valami étkezési naplót írjak, mert nem biztos, hogy amit a gyerek eszik az kalóriadús. Hát én már ennél változatosabb, hizlalóbb étrendet nem tudok kitalálni a gyereknek. Főzelék, kolbász, sok krumpli, kenyér húsok, tej alapú ital (Milupa) stb. Meg mit adjak, folyékony zsírt. Tanácsolta még, hogy beszéljünk a mi orvosunkkal, ő mit javasol. Szóval látszott, hogy nem tud épkézláb ötletet kitalálni, mivel minden negatív volt. Írt még a zárójelentésbe sok szép latin, orvosi kifejezést, csakhogy teljes legyen a dolog. hátha nem értem mit jelent. Csakhogy értem.
Elmenőben még kérdeztem, hogy az elmaradt széklet mintát hozhatom-e később. Erre neki valami nagyon fura válasza volt. Aminek az volt a lényege, hogy nem lehet, mert ahhoz jobban meg kellene ismernie a gyereket. Valamint nem tudná kihez tartozik a minta, ha később behozom. Én: ???????
Szóval egyelőre kaka ügy itt lezárva, ugyanis ehhez már úgy látszik nem elég a három diplomám.
Szegény csemetém hazafele már elaludt és mikor kivettem és betettem az ágyába folytatta tovább.
Köszönet apukámnak, aki mindvégig velünk volt.
4 megjegyzés:
Szerintem a vérvétel eredménnyel sem lesz semmi gond.Remélem végre belátja majd a háziorvos,hogy vannak pehelysúlyú gyerekek,és EGÉSZSÉGESEK,nem feltétlenül kell betegség után kutakodni a háttérben! Puszi nektek!
Remélem én is. Azért jobb lenne ha mi is olyan paraméterekkel rendelkeznénk mint Anna.
Nem lesz itt semm gond...adtatok egy pofont az ördögnek...ezek szerint Julianna maradt?
Pussz:)))
Ja-ja úgy néz ki, de talonban megmarad a ti dokinőtök, ha végképp elfájulna a helyzet.
Megjegyzés küldése