A hó bűvöletében (remélem az utolsó)

 

A nap képe

Szegeden

már megint esik az a fránya hó!

Tavaszt akarok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Reggeli idill

Siker

Pisti ma diplomás ember lett végre. Ma államvizsgázott Pesten. Műszaki-informatikus szakon végzett. 4-es osztályzatot kapott. Egy nagy kő esett le az egész család szívéről.

Gratulálok!!!

Niki első próbálkozásai a sport terén

Nem lenne az én lányom, ha nem járatnám valamilyen testmozgásra. Úgy gondolom, hogy ebben a korban, amiben ő van, már el lehet kezdeni keresni sportágakat, mozgáslehetőségeket, hogy később beépüljön az életébe,  mely a tanulási képességire is nagy mértékben kihat, nem beszélve arról, hogy levezeti a fölös energiáit, és jó alakot csinál. Most itt hosszan ecsetelhetném a sportolás kedvező élettani hatásait, megtehetném, diplomám is van belőle, de nem teszem, mert nem készülök könyvet kiadni.

Szóval év elején már elkezdtem keresgélni a megfelelő sportolási lehetőségeket, csoportokat, ahová a lányom majd járhat. Hát mit mondjak nem könnyű rálelni nem hogy a megfelelőre, egyáltalán nincs bőség zavara e téren. Mondjuk mit csodálkozom ezen, hiszen én is nagy nehezen találtam meg a megfelelő társaságot, akikkel együtt kosarazom szerdán és pénteken, mert 10 ember is nehezen jön össze sportolni. Ebben a mai  világban azt kell mondjam nem divi az ilyen.

A kínálat a következők voltak: balett, társastánc, meg néptánc. Az első két lehetőség hamar elszállt, mikor közölték az oktatók, hogy nagyobbaknak van tartva, hiába tüntették fel a 4 éves kort is a tájékoztató füzetben, mindegy.
Ezután elhatároztam, hogy felhívogatom azokat a barátnőimet, akiknek óvodáskorú gyereke van, hogy ugyan tudnak-e vmilyen lehetőségről. Az egyik ismerősöm, akivel kosarazom és nem mellesleg egy helyen lakunk végre mondott egy fiatal nőt, aki kicsiknek tart néptáncot az ő óvodájukban, a két kisfia is jár hozzá.
Ennek nagyon megörültem, főleg, hogy nincs messze a foglalkozás.
Elmentem hát a művelődési házunkba, hogy beszéljek a hölggyel. Mondta, hogy vigyem el hozzá Nikit, semmi akadája a dolognak. Most voltunk másodjára és nagyon jól érezte magát a lányom, érdemes volt. Első alkalommal még az ölemben ült és csak azután csatlakozott a számára ismeretlen gyerekekhez. Ma pedig már kint várakoztam rá, kérte, hogy ne menjek be vele.  Persze leselkedtem bőszen mit ügyködik. Roppant büszke voltam rá, szót fogadott, dolgozott.

Csütörtök délelőttönként  pedig fejlesztő tornára jár, ahol a mozgáskoordinációja, a kondíciója,  és egyéb hasznos mozgással kapcsolatos képessége fejlődik. Itt egyedül foglalkozik vele egy gyógytornász, aki egy tünemény hölgyemény. 

Az biztos, hogy heti kétszer fáradtan dől be az ágyába a én 4 évesem.

Gólyahír

Örömmel értesítelek bennetek, hogy csütörtökön megszületett Hédi barátnőm kislánya . A kislány neve Eliza Hédi, 3250 gramm és 49 cm a születési súlya. Anya és baba jól vannak. Eliza ügyesen szopizik, szerencsére bőven van mit. Barátnőm álma teljesült ezzel, hogy lett egy pici kislánya is. Kisfia, Benedek Noncsival egy nap híján egyidős.

Sajnos nem tudom meglátogatni őket, mert látogatási tilalom van a kórházban az influenza járvány miatt. A mai telefonhívása viszont kicsit kárpótolt e bosszúságért.

Nagyon sok boldogságot kívánok!

Megint Noémi súlyáról

A történet a következő: az utóbbi napokban teljesen ki voltam akadva a gyerekorvosunkra. Az oka az volt, hogy teljesen rá volt szállva Noémi súlyára. Állandóan ha mentünk hozzá, meg akarta mérni, csakhogy nem tudta, mert a gyerek teljesen meg volt rémülve a procedúrától., plusz elég izgága a hölgyemény, itthon mi sem tudjuk kivitelezni a dolgot, csak tippelünk. Az asszisztensnője szerint magyarázzam el neki. Ez nem normális, gondoltam, egy 16 hónaposnak...

Noémi amúgy a  9 kilóig tartó pelust már kinőtte. Magassága korának megfelelő. Kicsi feje van, ahhoz arányos test. Naponta háromszor is kakál, tehát gyors az anyagcseréje. Nem volt soha kiütése ételtől, ekcémája, hasfájása.  Néha van híg széklete ennyi.  Nagyon jó étvágya van, néha többet eszik a nővérénél.

Eszik, alszik, rendkívül mozgékony kisbaba, egész nap dolgozik.  Tiszta izom, egy deka felesleg sincs rajta, de soványnak egyáltalán nem nevezhető, vékonynak igen, ez ugye különbség. Én is ilyen voltam. Itt vagyok, élek és magas vagyok és karcsú.

Folytatva a dolgot, doktornőnk kötötte az ebet a karóhoz. Azt mondta, mindenképpen tudni akarta, hány kiló, mert szerinte lehetne nagyobb súlyú, biztos hogy vmi baja van. Már korábban is mindig piszkált minket, hogy tápszerrel tömjem, mondtam, hogy nem akar enni bárhogy próbálkoztam. 4 félét is kipróbáltam, csak pénzkidobás volt. Elküldött hasi ultrahangra minket, az eredmény negatív lett. Vérvételre is volt, egyedül vashiányt mutattak ki nála, arra szed Maltofert.

Gasztroenterológiára akart minket küldeni, Erre mondtam, hogy abba beleegyezem persze.Vérvétel, meg kaki minta ennyi. Fel is hívja őket és kér időpontot. Aztán felhívott, hogy szerzett időpontot, csak kórházi felvétellel, mert ambulánsan csak augusztusra van legközelebb. Ez volt január végén. Az időpont február 8-ára szólt. Közöltem a vonalban, hogy szó sem lehet róla, hogy 3-4 napig befeküdjek vele, mert a legutóbbi kórházi tartózkodásunk is szinte tönkretette a gyereket. Meg nem olyan súlyos a helyzet. Annyi eszem van, hogy tudjam mikor van erre szükség a gyerekem érdekében, de itt ilyenről szó nem volt. Szerinte nem nagy dolog, csak én túlzom el, egy-kettőre kiheverjük a dolgot. Mindegy nem tudtam meggyőzni. Ja amúgy nincs gyereke. Amikor hazajött a férjem elmondtam neki a dolgot. Ő feldúlva felhívta a doktornőt , hogy mégis mit képzel  a mi gyerekünk, nem kértük hogy helyettünk döntsön, aztán lejjebb vettek az indulatból és Pisti mondta, hogy majd meggondoljuk.

Másnap felhívtam gyermekgyógyász barátunkat mi erről a véleménye. Ő azt mondta, hogy megkérdez más orvos barátját, ismerősét a helyzetről, de ő személy szerint semmi értelmét nem látja annak, hogy kitegyük a gyereket egy ilyen kálváriának. Gyors az anyagcseréje, ilyen alkat. Mint ahogy vannak kövér kisgyerekek, meg kevésbé. Kis súlyú is volt születésekor, szopott sokáig, a tápszer biztos felfújta volna, de egészségesebb nem lett volna. Lehet hogy némely étel híg székletet okoz nála, de ez majd később beáll neki.

Pár nap múlva a barátunk más neves orvos véleményét is tolmácsolta, akik  szintén megálljt intettek.

A beszélgetés után azonnal felhívtam a doktornőt, -akivel egyébkét eddig nagyon jó volt a viszony- ,hogy nem egyezünk  bele a kórházi mizériába. Mondtam, hogy van egy másik gasztroenterológus ambulancia, megpróbálok én időpontot kérni. Ismételt prédikációk után, végül beleegyezett.

Nagy nehezen március 2-ára sikerült szerezni időpontot. Később küldött egy SMS-t ,hogy ennek ellenére megpróbálja megint megmérni, hátha most sikerül, Ez lett volna egy hónapon belül a negyedik.

Erre azt léptem, hogy visszaírtam neki, nincs értelme, nem teszem ki a kislányt ilyen hercehurcáknak. Visszaírt, hogy nem fogadja el a választ. Nem akarunk elkapni feleslegesen egy kis bacit sem. Ezután felhívtam barátnémat és kértem adja meg az ő gyerekorvosuk nevét, elérhetőségét stb. Nagy meglepetésemre ismertem a dokinőt, mert Niki már járt nála anyukámmal, akkor mint pulmonológus rendelt. A gyógyszerek, melyeket akkor  adott, használtak azonnal neki. Anyum csak pozitívan tudott róla beszélni.

Szóval most itt tartunk, nem beszélek az orvosunkkal, és talonban ott az új lehetőség a váltásra. Várakozó állásponton vagyok.

Tulajdonképpen az is bánt, hogy olyan stílusban is beszélt velünk az orvosunk, hogy semmi tisztelet nem volt benne irántunk, mintha a gyereküknek rosszat akaró szülők lennénk, csak fújta a magáét, túlzásokat használt, miszerint agykárosodása lesz a gyereknek, meg visszamarad a fejlődésben, meghal stb. szóval ijesztgetett, pánikoltatott.

A kórházban gyomortükrözés és más finomságok vártak volna a lányomra...

UI: bocsi ha néha összekuszálodtak a mondatok, de forrtak az indulatok bennem...

Noémi pancsizik

Az elmúlt napokban

Niki továbbra is itthon van, nem járatom oviba, mert nem akarom, hogy a Kicsinek átadjon minden nyavalyát. Ezt ugye még most megtehetem, nem vagyok még dolgozó nő. Szeptemberben már az leszek...

Sokat játszunk együtt hármasban, sétálunk, csavargunk. Anyukámmal is sokat járkálnak kettesben a városban. Látom tágul a látóköre. Sok mindennel ismerkedik, nemcsak szűkebb lakókörnyezetével. Szépen viselkedik a búszon, villamoson, bárhol. Igazi városi lányka lesz. Ritkán unatkozik.

Noémi egyre ügyesebb, felmászik minden bútorra, néha le is tud jönni róluk, szeret labdázni, bújócskázni, tiszta számítógép függő, szeret velünk üldögélni a gép előtt és hallgatni a zenéket. Nagyon huncut, mindig odamegy, ahová tilos, áramhoz (van vakdugó), távirányítókhoz, fiókokhoz. Sokat gagyog a baba nyelvén. Meg tudom érteni azért mit akar közölni, rámutat a dolgokra. Szeret enni, nem válogat. Odaül az ölünkbe falatozni, legyen az alma, vagy kolbász. Továbbra is jókat alszik. Este 9 tól 9-ig általában, meg sem nyikkan közben, csak ha van vmi kényelmetlenség, akkor is csak megölelgetem és szundi tovább.  Ebéd után is lenyom 2 órát. Ebéd után is lenyom 2 órát.

Nikivel nagyokat birkóznak, kergetőznek. Azért van sivalkodás is, amolyan kis csajos módra. Mindig a másik babája kell, pónija vagy könyve. Sokszor kell őket megreguláznom. Noncsika ráadásul nagyon agresszív, erőszakos, szokta lökdösni rendesen a nővérét. Harap, csíp, mar  (én fajtám na). Niki meg kihasználja testi fölényét.

Bőszen keresgélem nagylányomnak a sportolási lehetőségeket. Tegnap voltunk néptáncon, ahol találkoztunk egy szimpatikus csajszival, akihez járhat majd a lányom. Jövőhét kedden kezdünk. Úszni is fog járni. Na nem hozzám, mert ez íratlan szabály, hogy saját gyereket nem lehet megtanítani. Még körvonalazódik a dolog. Edző néni már van, csak várjuk a jobb időt. A vízhez szoktatás már el lehet kezdeni.

Pisti most szabin van, készül az államvizsgára, diplomavédésre. Anyósomnál van napközben és tanul. Hónap végén remélhetőleg pontot tesz 6 évnyi tanulás végére.

Én meg egyre többet sütök, főzök, mint egy igazi házi tündér. Ez azért nagy szó, mert nem voltam eleddig nagyon szorgalmas ez ügyben. Ráfogtam, hogy a gyerekek miatt nem tudok. Lári-fári