abban, hogy kis Noémi nem kapja el a betegséget a nővérétől. Sajnos nem így lett. Köhögéssel kezdődött a dolog, most meg már taknya nyála egybe van szegénynek, és éjjelente nem tud aludni, mert fullad szegénykém., csak úgy rázza a kis testét a köhögés. Állandóan orr porszívózzuk az orrát. Nincs étvágya, nyűgös. Semmi nem jó neki. Állandóan sírdogál, kézben akar lenni. Majd meg szakad a szívem, úgy sajnálom. Egyedül ebéd után tud jót aludni.
Kicsit elegem van már ebből. Ezek megerősítenek minduntalan abban, hogy több gyereket már nem akarok. Még 5 év múlva sem. Esetleg ha mégis lenne egy kis vágyam erre, akkor Pisti biztos nem egyezne bele mert ő már száz százalék, hogy nem akarja, mivel sokkal nehezebben viseli ezeket az eseményeket. A tűrőképességünk határán vagyunk az biztos. Nem csak ez az oka természetesen, hogy nem szeretnénk több babát, de elég nyomos ok. Én lelkileg egyszerűen úgy érzem nem vagyok olyan erős, hogy végig csináljak még egy kisgyerekes korszakot. Inkább már visszabeszéljenek, szemtelenkedjenek velem, de VÉGET ÉRNE EZ AZ ÁLLANDÓ AGGÓDÁS, HOGY ESZIK-E ALSZIK-E ELEGET, MI A BAJA, MIÉRT SÍR STB..
Tényleg minden elismerésem, csodálatom azok iránt, akik kettőnél több gyereket nevelnek. Nekem itt finito (vége).
2 megjegyzés:
Nagyon sajnálom,remélem hamar meggyógyultok! Ismerős az érzés ami kavarog most benned,én is éreztem már így nem egyszer!Majdcsak vége lesz már a télnek,és megszünnek ezek a fránya betegeskedések.
Neked is csodálatom tényleg mert 3-at nevelsz. Én csak kettőt és az is néha 5-nek tűnik
Megjegyzés küldése