32 éves lettem

Ma pontosan hajnal 5 órakor betöltöttem a majdnem krisztusi életkort. Jézuska megkésett ajándékaként érkeztem anno 1978 december 28-án. Azon a napon édesanyám elbeszélése alapján nagy hó volt, épp, mint most.

Sok gondolat forog most az agyamban.

Régen, mikor elsős, másodikos gimnazista lehettem, emlékszem azt gondoltam, milyen öregek a 18 évesek, aztán a 25 évesek, és így tovább. Mikor persze eljöttek ezek az életkorok, már semmi ilyet nem gondoltam. Most sem érzem ezt. Nem akarok fiatalabb lenni, kinézni persze nyilván más kérdés. Általában annyinak néznek amennyi vagyok, mondjuk 28-30 év körülinek. Ez nekem megfelel. Természetesen fiatalosan öltözöm, nem anyukásan, de tudom hol a határ. Nem is akarom a középiskolás tanítványaimmal felvenni a versenyt. Nem járok tini ruhákban, télen haspólóban, nyúlfarknyi kabátkákban, (főleg mióta volt egy mellhártyagyulladásom), nem teszek lila  vagy rózsaszín tincset a hajamba stb. Melleket sem tervezek csináltatni, botoxot vagy ráncfelvarrást. Na jó ez túlzás, de nem egy harmincas nő már erre vetemedik.

 Úgy érzem ha nem lennének gyerekeim, ez már más érzés lenne. 32 vagyok és még nincs egy sem mondjuk, akkor már ez a 32 már nem az a 32 lenne.  Így előttem az élet a gyerekeimmel, ami szerintem az élet értelme egy nőnek. Fiatalítani fognak, fiatalon tartanak. Teljesség, nyugodtság érzése tölt el.

Szóval egyáltalán nem vészes ez a 32. Sőt én szebbnek, kiteljesedettnek érzem az életem, és magamat is beleértve, mint mikor jóval fiatalabb voltam. Biztos a fentebb említett anyaság miatt. Sokan mondták már, hogy szüljek még, mert megszépít...

Szóval, summa summáron még elfilózhatnék a dolgon, de akkor nagyon hosszú lenne ez a bejegyzés, és ez ugye nem az 50.

A lányaim kedvence, mintha ők küldték volna nekem: a szívemben még egy kislány vagyok, ahogy ők!!!