2010. október 20., szerda

Vásárlás, hajfestés hétvégén

Ahogy legutóbb írtam, szombaton elhatároztuk, hogy elugrunk  kisebbik csemeténkkel farmert nézni nekem. Niki lányom anyukáméknál aludt az este és csak dél körül kellett érte mennünk.
Szóval kiadtam a parancsot, hogy irány a Cserepes sori piac, azaz úgynevezett Lengyel piac más néven,. (reklám) A vásárlás röpke 15 percig tarthatott, ami a kocsikiszállástól, gatyapróbán át a beszállásig tartott. Már megszoktam, hogy ennyi időm van magamra, meg minden másra, mióta két gyerekem van. Célirányosan mentem az egyik helyre, mert  Szilvi barátnőm elmondta, hogy ő ott  vásárolt magának nemrég farmert az édesanyjával, így nem futottam felesleges köröket. Amúgy sem vagyok az a tépelődő vásárló, ha valami megtetszik, megveszem, a férjem amúgy sem szereti, ha hatszázszor próbálok fel vmit.
Elég gyorsan rátaláltam a helyre, nem volt nehéz, tömve volt zömében női vásárlóval, meg farmerek ilyen-olyan sokaságával. Először a bőség zavarában szenvedtem, mert nagyon sok, de tényleg nagyon sok és sokféle pantaloni volt. Szerencsére segítségemre sietett egy hölgy, aki megtippelte a méretemet, mondanom se kell beletrafált és adott egy modellt. Ezután egy kis pléddel elválasztott lukba küldött, hogy próbáljam fel. mellettem vagy 5 másik lány, asszony tette ugyanezt, a fülkék előtt pedig egy hapsi, úgy 35-40 év közötti adogatta be nekik a ruhákat, miközben némelyik nőnemű kijött és mutogatta neki magát, mi a véleménye, ő elmondta, tanácsolt, javasolt. Egész vicces volt, ahogy méregette őket és ugrált ide-oda a nadrágokkal.  (Mondtam is Pistinek, hogy biztos szívesen lenne a helyében, mert büntetlenül nézhet idegen női fenekeket) Én is szóltam, hogy hozzon már ilyet, meg olyat.  Végül a harmadik naci már jó lett. Éppen mikor fizettem Noémi kezdte már elunni magát a kocsijában, a hiszti éppen kibontakozóban volt, és Pisti szeme is forgott. Hát így vásárol egy majd 13 hónapos kisgyermek anyukája...
A következő napon pedig elhatároztam, hogy befestetem a hajam anyukámmal. Már 2 hete megvettem a hajfestéket, ami egy új konstrukció, mert hab állaga van. Szóval elhatároztam, hogy 10 év kihagyás után házilag viszek színt a hajamba, meg az életembe. Valahogy az elmúlt években vagy 10 fodrász kipróbáltam, és a legutóbbit kivéve nem nagyon volt szerencsém velük. Vagy nem tudták a fazont, a színt eltalálni, vagy megvárattak, lassan járt a kezük, de annál inkább a szájuk gyorsabban,  vagy elnézést de kurva drágán dolgoztak. Így úgy éreztem betelt a pohár. A legfőbb érv azért most két kicsi mellett, az időhiány volt.  Gondoltam régen olyan szép szőke árnyalatokat tudtunk anyával festeni, akkor most miért ne sikerülne, meg aztán most sokkal több a választék, meg jobb minőségűek is a festékek.
Nos vasárnap délután kiadtam anyának az instrukciókat, hogyan csinálja, hogy biztos szőke legyen, ne piros vagy zöld. Csak azt tudom, mondani, hogy nagyon bejött ez az innováció, mert egyáltalán nem csöpögött le a hajamról, és sokkal könnyebben boldogultunk vele, mint a krémes állagúakkal. Nem fogta be a ruhámat, és sokkal egyenletesebben fogta be a hajamat. Olyan, mint valami sampon. A végeredmény magáért beszél, mert azóta sokat dicsérték. Kérdezték ez milyen árnyalat , én mondtam, hogy gyöngy szőke akar lenni. Kicsit vöröses, de nem baj, mert zöld a szemem és az kifejezetten jól áll. Úgy érzem jól döntöttem, mert csak össz-vissz a hajmosással, előkészületekkel együtt egy órát vett igénybe, nem bámultak idegenek (főleg azt utálom, mikor férfiak bejönnek a fodrászatba és az ember lánya ott van csavarokkal, alufóliával és színes maszlaggal a fején, én olyankor legszívesebben elküldeném őket, vagy elsüllyednék a föld alá) és 1200 ft volt.
Egyébként kozmetikushoz is csak nagy kezelésekre járok, mert van ugye szemöldökszedő és szemöldökfesték ill. ceruza a világon. Csináld magad...

1 megjegyzés:

odianya írta...

Nyuszikám!
Most egy kicsit naggyon irígyellek, ha nem baj:))))))
Leginkább a kozmetikus miatt...3 éve nem voltam...de, ami késik nem múlik:)))
A ruha vásárlás régen nálunk úgy ment, hogy bármeddig is tartott Apát agyba-főbe dícsértem, hogy mekkora hős volt...tudod, a pozitív megerősítés hatalma:))))
Pusszantalak:))))