2010. október 15., péntek

Mi is történt...

...az elmúlt napokban? 
Noémi egyre kommunikatívabb, aranyosabb. Nikivel már sokat huncutkodnak ,olyan jó látni, ahogy egyre jobban el vannak együtt. Jókat nevetnek együtt, ilyenkor úgy elérzékenyülök, és arra gondolok, milyen jó, hogy ketten vannak. Remélem jó tesók lesznek. Nikike az óvodában is büszkén mutatja be a kishúgát mindenkinek, annyira cuki. Sajnos Niki állandóan cipelni akarja, ezt pedig nem engedhetem neki, nehogy elessenek. Sokat veszekszünk emiatt.
A Kicsike sokat gyalogol, hol a kezemet fogja, pontosabban a mutatóujjamat, hol egyedül bandukol. Most vett anyukám egy Siesta cipőt neki. Nagyon formatervezett. Szinte magától jár a cipő. Sokszor az óvodából hazafele jövet nem viszem babakocsiban, hanem odafele a kezemben visszafele a földön jön. Gyakorlás teszi a mestert na. Nagyon élvezi a helyzetet. Szeret hintázni is, mikor az udvaron belerakom, ki sem akar belőle szállni. Talán mintha az evése is javulna, mert nagyobb adagokat szokott befalni,  sajnos most  is inkább kutyafuttában, mint egy helyben ülve. Az alvása ingadozó, még mindig hol jobb, hol rosszabb.
Szoktunk babás újságokat nézegetni és  rámutat az újságban a babákra a picike ujjacskájával és mondja baba.
Kedden történt egy kis baleset, Noncsi lerántotta az állólámpát és a burája széttört. Megállt bennem az ütő. Éppen a konyhában készítettem az ebédet, mikor hallottam egy nagy puffanást a nappaliból, bemegyek, ő odatipeg, mutogat és csodálkozik, a lámpa eldőlve, a búra ripityára törve, apró szilánkok mindenütt. Én gyorsan megvizsgálom nem lett-e baja csimotámnak, hála az égnek semmi. Addig jár a korsó...Sokszor piszkálgatta, csak ugye nem gondoltam, hogy olyan erős, hogy eldöntheti.
Niki egyre jobban érzi magát az oviban. Múltkor beültem megfigyelni mit csinál, és beszélgettem az óvónénivel, közben Noémit játszott, ismerkedett a hellyel. Szóval beültem, beszélgettem és levontuk közösen a következtetést, a lányom ahogy gondoltam, sokat ábrándozik, nem figyel oda sokszor, mikor hozzászólnak, csak révedezik, szépen rajzol, de a gyakorlatias dolgok nem érdeklik, illetve nem szeret labdázni, részt venni a mozgásos dolgokban, mert nem sok sikerélménye van. Mikor mondtam a foglalkozásom Zsuzsika óvónőnek, összenevettük, hát igen, néha az alma ... Teszem hozzá a rajzolási készséget nem tőlem örökölte, mert én egy antitalentum vagyok benne, Activitizni például azért nem szeretnek velem, mert képtelen vagyok még a legegyszerűbb ábrákat is lerajzolni.
Végül mondta azt is, hogy sokat beszél, olyanokat mond, hogy sokszor néznek, milyen választékosan beszél, honnan veszi azokat a kifejezéseket. Ne ez én vagyok megint.
Hogy magamról is írjak vmi jót: most már azt mondhatnám, hogy súlyomnál vagyok, annyi kb. mint lánykoromban. Át is válogattam a nadrágjaimat és egy csomó már nem áll jól, vagyis túl nagy, vagy kinyúlt, így előnytelen. Nem sok jó darab maradt. Megyek is holnap vásárolni egy új csőszárú farmer nacit...





4 megjegyzés:

Hajni írta...

Még jó,hogy az ijedségen kívül nálatok sem lett nagyobb baj!
Na örülök,hogy nagyobb adagok csusszannak le Noéminél.Most hogy ilyen sokat sétálgat pótolni kell az energiát. :)
Franciska is álmodozó az oviban,mint Niki! :)
Gratulálok a súlyodhoz,remélem nekem is sikerül majd leadnom a felesleges kilókat szülés után.Puszi nektek!

Boca írta...

Még vmi művészek lesznek a csajokból.
1 év alatt ment le a súlyom mert szoptatok és nem diétázom, mozgok sokat.

odianya írta...

Hát Nyuszikám! Le a kalappal előtted...ügyes vagy:)))
A csajok meg ééédesek...mondjuk én mindig is mondtam, hogy Niki művésznő;)
Pussz:)))

Boca írta...

Szia Odianyám! Köszi a dicséretet! Hát igen te is láttad Niki művésznő fiatalabb kori megnyilvánulásait.