Megint...

...egy foggal kevesebb van Nikinek. A fogtündér melózik rendesen. Elég korán kezdi a lány. Mondjuk mit csodálkozom, mikor 7 évesnek nézik, agyilag, testileg egyaránt.

Megvagyunk

Nincs kedvem valahogy írogatni a blogba. Ha van egy kis szabadidőm inkább olvasok, vagy nézem a TV-t, vagy sétáok, játszok a lányokkal. Szabadidőből pedig mostanában nem sok jut. Már elmúlt az az idő, mikor unatkozó kismamaként mindent lejegyeztem ,mint teszik ezt társaim. Mikor köhög egyet a gyerek, vagy mit eszik, mikor pisil, kijött egy foga stb. Ezek amúgy is már olyan uncsik.

Félév zárás volt, elég fárasztó tud lenni közel szász diáknak jegyet adni. 

A lányok betegek voltak. Művésznőnk nem ment két hetet oviba, fájt a hasa, köhögött, nem volt étvágya. A Kicsi is elkapta. Én is de csak lájtosan. Táppénzen eddig életemben talán 5 napot voltam. Az ilyenek, mint nátha, köhögés nem vernek tacsra. Tornából nem tudnak helyettesíteni, ezért nem is hiányozhatok. Pótolhatatlan vagyok:)

Olaszból sem, mivel én vagyok az egyetlen olasz tanár. Ott azért még jó, hogy bemegy a tanítványaimhoz valaki, még ha nem is szakos kolléga..

Év elején volt egy álmatag korszakom, nehezen találtam meg magamat, azt a lendületet, ami rám jellemző. Most már megvan. Nagy elánnal végzem Oriflame-s munkámat.

Körülöttem van két kismama barátnőm. Én magam nem vágyom már harmadik gyerekre. Amúgy is vakmerőségnek tartom, ha valaki erre a bizonytalan Magyarországra 2-nél több gyereket vállal. Az meg, hogy apuka dolgozzon csak, kizsigerelve szegényt, nem fer. Alig várom, hogy nagyobbak legyenek. Nincs is már így munka mellett annyi türelmem hozzájuk. Mikor Niki volt csak meg, ha kezemben volt egy baba, elfogott a vágy egy új jövevény iránt. Most már nincs ilyen.

Már nincs egy hónap és VÉGRE LÁTOM OLASZORSZÁGOT!!!!!!

Kiscsajok reggel