2011. október 28., péntek

Nagyon...

 ...elfoglalt vagyok mostanában. Mondhatni három szakmám van. A harmadikról majd írok később. Egyelőre fél éve csinálom, és nagy sikereket érek el benne, ami pénzzel is jár. 

Olaszból dolgozatokat szerkesztek, iratok mostanában. Úgy néz ki érettségizőm is lesz. Fél 10 után állok neki az óráimra készülni, mivel Pisti ebben a hónapban népszámlált, későn jött haza, nekem kellett a két csajt elrendezni. A gyógytornáim kedden és csütörtökön vannak. Fél 5-ig vagyok, aztán mire hazaérek már fél 6 is van. Úgy 60 diáklányom van már. Az úszás még nem indult be.
Ezen a héten szabit vettem ki gyógytesiből, elég volt anyósomnak, hogy olaszt tanítok, addig a lurkókkal elvolt. Anyukámék külföldön vannak. Ma éjjel érkeznek haza. Madridban voltak.

Niki immár 1-2 nap kihagyással szeptember óta rendszeresen jár oviba, kivéve a csütörtököket, akkor torna van. Ezenkívül most beszélem meg az úszása részleteit a kollégámmal, aki Szeged egyik legjobb úszóedzője. Nem kevés tehetséget nevelt már ki. Új hobbija nagylányomnak a számítógépes játékok. Még nincs 5 éves, de már némely játékot jobban tud játszani, mint én. Persze a türelme nagyon kevés, ha nem sikerül valami, akkor jön az istéria (in italiano). Kedvence Teknős Béla kalandjai. Esténként a gép előtt ül és fáradhatatlanul játszik. Tanítom olaszul is, párhuzamosan mondogatom a szavakat neki a magyarral. Írunk számokat, betűket is. Óvónéni már meg is jegyezte, hogy nagyon jártas a témában. A finom mozgások szerencsére mennek neki. Ahogy leírok egy számot, vagy betűt, szinte azonnal le tudja másolni.

Noncsika egyszerűen imádni való. Kedves, aranyos. Még elviselhetően hisztis. Egyre barátságosabb az emberekkel. Nem szokott építeni, kirakózni, csak szaladni, ugrálni, motorozni. Sportlady, pont, mint én. Engem se köt le a pepecs munka csak a sport, sport sport. Az embereket pillanatokat alatt leveszi a lábukról. Olyan tényleg, mint egy játékbaba, tejfel szőke hajával, fehér bőrével, vakító kék szemével. Állandóan  fel akarják venni, babusgatni.

Jövőhéten megyek hellowen partira is újdonsült barátnőmmel, akit a fent említett sikeres új munkám során ismertem meg.

2011. október 16., vasárnap

Gyilkosság az utcánkban

Ez nem egy Agatha Christie regény címe sajnos, hanem ez a véres valóság.
Tele voltak a hírek, újságok mostanában arról, hogy egy idős nénit valaki, vagy valakik agyonvertek a háza udvarában, Agyonverték szabályosan, előtte kínzások kínzását élte meg.  Nos ez a bűneset a mi utcánkban történt meg. Mi az utca elején lakunk, J. néni, a szerencsétlen áldozat, az utca végén lakott .

Az idős néni egy 80 év körüli, tipikus magyar öregasszony volt. Kertészkedett, sok szép virága volt, kis kupolával. Árulta azokat a piacon is. Köszönő viszonyban voltam csak vele, nem sok minden tudtam a magánéletéről. Néha formálisan beszélgettünk, dicsérte a lányokat, én meg a virágokat stb. 

Sokszor mikor szokásos sétánkat tettük meg a csajszikákkal, láttam, hogy bent kertészkedik, gondozza kedvenceit.  Vagy tolta a kétkerekűjét megrakva virágokkal. Néha adott is nekünk  belőlük, a három gráciának. Virágot a virágoknak. Így láttam őt majd, minden nap...

Aztán egyik este csöngettek. Azt hittük, jöttek a népszámlálók. Mikor Pisti visszajött a házba, mondta rendőrök kerestek fel minket, ugyanis az utca végében megöltek egy idős nénit és a halála erőszakos cselekvésre utal, mindenkit megkérdeznek sorban az utcában, nem tudnak, hallottak-e valamit, ami közelebb visszi őket az ügyhöz. Mi nem láttunk, hallottunk, tudunk semmit.

Eltelt kb 2-3 hét, közben a sajtót is megjárta a hírt. A rendőrök állandó vendégek voltak az utcánkban, komolyan mintha az Örs ideköltözött volna.

Természetesen mindenkinek volt valami verziója, főleg a pletykavészek idős néniknek az utcában, abból van itt nálunk épp elég. A mendemonda szerint a néni egyik ingatlanát romák lakták, akik nem akartak fizetni, inkább gondolták el teszik láb alól az anyókát.

A hét elején aztán hallottam, hogy egy 26 éves fiatalembert fogtak el tettesként. Szerda éjjel vitték be.
A fiatalember, N nevű, fogyatékkal élő srác volt. Értelmi színvonala egy 5 éves gyerekének felelt meg. A néni szomszédja volt, a mellette lévő házban lakott a 14 éves öccsével és édesanyjával, apukájuk már régen meghalt. Egy másfél éve költöztek be a házukba.
Az édesanyával sokszor együtt utaztam a buszon munkába menet, normális, dolgos nő volt. Kellemesen elbeszélgettem vele.

N-t én jól tudtam kezelni, mert ugye gyógypedagógus vagyok valahol, hozzám is járnak értelmi fogyatékkal élő fiatalok. Nem bántott, néha megölelgetett,  kedveseket mondott rám, vagy a kislányokra. Agresszívnek is láttam, de úgy mint egy kisfiút, akinek ha nem sikerül valaki haragszik. Ilyenkor kiabált, szidta ezt vagy azt, de semmi komoly nem volt. Mások elmondásából azonban megtudtam, hogy sokszor mondott olyanokat, hogy megveri, megöli őket ha nem szedi a gyógyszereit, stb. Vagy néha lefeküdt a földre és várta, hogy valaki rálépjen. Pisti néha látta a Plázánkba, ahogy a stíröli a csinosabb nőket. Megjegyzést tesz rájuk, nyomulva udvarol nekik, szexuális célzásokkal fűszerezve. Sokszor beköszönt, megijesztve a dolgozókat különböző boltokba, az oviba is bejött nem egyszer. Ezen alkalmakkor kért enni, inni, vagy pénzt. Dolgozott házaknál pici pénzekért, hol gazolt, hol füvet nyírt, hol cipekedett.

Most előzetesben van. Szerintem nem volt beszámítható, mert fel sem fogta mit csinált. Én még mindig nem tudom elhinni, hogy ő volt. Voltak emberek akik gúnyolódtak, rajta, őket mélyen elítélem. Bizonyítvány az intelligenciáról, emberségből. Szégyelljék az ilyenek magukat.

Sajnálom a nénit, arra gondolok mit élhetett át azon az estén, milyen ütéseket, kínzásokat , míg örökre lehunyta a szemét. De sajnálom N. anyukáját is, mit kap most szegény, mennyien bánthatják, ítélhetik el, pedig csak az a bűne, hogy nem hagyta ott N -a a kórházban, vagy adta intézetbe, mint sokan teszik. Nekem elmondta, hogy az orvosok nem vették észre a szülésnél, hogy már rossz állapotban van a fiú, oxigénhiányos állapotba került.

Pálcát lehet törni mindenki felett, de a mély bonyolultabb. Szerintem a néni visszabeszélt neki, bántotta, buta volt ahhoz, hogy felmérje, ilyen beteg embert nem jó provokálni. Aztán ki tudja mi történhetett valójában. Talán N-t be kellett volna zárni hamarabb egy intézetbe, mert mindig is benne volt a hajlam a gyilkolásra, Talán sose volt annyira buta, amilyenek látszott, ki tudja? Most mindenki találgat, elemez az utcában. Néhányan félnek, mi lesz ha kiengedik N-t. Ki a felelős? Kérdések, kérdések.

Folyt. köv.





2011. október 14., péntek

Óvodai szüreti nap

Nagyon jó kis napot töltöttünk el ma délután az oviban. Ugyanis szüreti nap volt. Sok program várta a családokat. Mustot ihattak a felnőttek, a gyerekek teát, szörpöket. Ehettünk lekváros kenyeret, csevapot, salátával, pirítós kenyérrel. 
Volt tánc, arcfestés, egyéb kreatív tevékenység kukoricával, annak a csutkájával, ricával, almával.
Egyre inkább az a véleményem, hogy jó oviba járunk, mert állandóan pályázatokat nyer, felújít, rengetek program van: a bábszínháztól kezdve a Füvészkerten keresztül a pesti utazásokig. Ahol lakunk, sokan panaszkodnak, hogy náluk, az ő ovijukban alig van program, nem tanulnak verseket, mondókákat, nem mennek sehová. Az elején bezzeg nem voltam jó véleménnyel a helyről, de el kellett telni időnek, hogy kiforrja magát a dolog, hogy tisztán lássak. Ne ítélj elsőre, mert igaz az ovi udvar picike, de ezt kompenzálja a sok program, szinte soha sincsenek ott. Nem mellesleg 5 percre lakunk tőle.

Pár kép:







A barna kabátos csinos hölgy, a mi egyik óvónőnk, a vezetőóvónő















2011. október 9., vasárnap

A mai nappal

...begyújtottunk. Jó későn. Nem is emlékszem mikor volt már ilyen meleg ennyi ideig.
Itt van az ősz , itt van újra...

Nátha, hányás miegymás

Noémink újra elkezdett az orrporszívóval ismerkedni. Annyi a változás a korábbiakhoz képest, hogy már ő is odatartja a szerkezethez a nóziját. Egy hete folyik az orra. Le van rakodva a nyák a garatfalon, emiatt sűrűn fuldoklóan köhög. Egyik éjjel hányt is emiatt, nagyon megijedtünk, főleg én. A kórházas eset jutott eszembe, pont egy éve voltunk bent vele hányással a fertőzőn. Ráadásul pöttyök jelentek meg rajta, na mondom itt a himlő. Be sincs oltva még ellene. Másnap reggel anyukám elvitte a dokinőhöz, (nekem dolgoznom kellett egész nap), aki közölte, hogy vmilyen vírussal küszködik a lány, nem ad antibiotikumot sem, nem piros a torka. Éjjel adjunk a köhögésre Sinecod cseppeket, fújjunk fluimart az orrába és ennyi. A kiütés valószínűleg étel miatt van, ne igyon annyi tejet, és Fenistil cseppel orvosoljuk a problémát.
Márra a kiütések még mindig virítanak, nyugtalanul alszik, folyik még az orra, köhög.
Majd csak jobb lesz...