Íme az én 4 és fél évesem művei. Szakértők szerint tehetséges ez ügyben. Az óvónénik is errefelé terelgetik.
Nem rám ütött ebben az tuti biztos!
33 éves nő vagyok Szeged városából. Főleg két gyönyörű kislány, Nikoletta és Noémi anyukája vagyok. Emellett gyógytestneveléssel és olasz tanítással Foglalkozom. Szabadidőmben építem a karrierem az Oriflame-nél. Szerencsére imádom a munkáimat. Szeretek minél több emberrel megismerkedni, beszélgetni. Remélem sikerül új barátokat szereznem a blogomon keresztül.
2011. június 30., csütörtök
2011. június 25., szombat
Életképek
2011. június 11., szombat
7 dolog magamról
Eriberi drága megkért, hogy írjak magamról 7 dolgot. Íme (Eccoli):
1. Hirtelen ember vagyok, szenvedélyes. Bár külsőre egyáltalán nem vagyok mediterrán. Olasz vérmérsékletem van, feküdt az olasz nyelv nagyon. Ami a szívemen az a számon típus. Nekem az őszinteség alapvető dolog. Utálom a titkokat, a ki nem mondott dolgokat, a színészkedést.
Már gyerekként is ilyen voltam: egyszer pedagógus napra vittem virágot az osztályfőnökömnek, ezek a virágok apukám szintén pedagógus napra kapott virágjai voltak. Mindig rengeteget kapott, hát miért ne abból vigyek, mindig így csináltuk.
Gyöngyi néni megkérdezte: -De szép virágok, a kertünkből valók?
Én: -Nem, Apa kapta.
Gyöngyi néni-?!
2. Imádok kosárlabdázni. 8 éves korom óta játszom. 8 évig versenyszerűen. Apukám kosáredző és bíró volt, onnan a megfertőződöttség. Most bíró ellenőr. Járok szerdán és pénteken játszani. Nagyon jó kis társaság alakult ki ott. Bánom a mai napig, hogy abbahagytam, de egy idegbeteg edzőm volt, ordítozott, megalázott stb. Én meg hiper-szuper érzékeny vagyok, nem voltam lelkileg erős a versenysporthoz. Apukám sajnálta, mert azt mondta szakmai szemmel, nem mint elfogult szülő, hogy tehetséges voltam, kár értem.
Ez az edző (férfi) a testnevelőm is volt, később kolléga, nehezen néztem a szemébe, nem tudom megbocsájtani neki soha, sajnálom.
3. Nem dohányoztam sosem, nem szeretem a szagát sem, utálom, ha rám fújják, ha gyerekek közelében anyukák dohányoznak, ha terhesek dohányoznak. Ezek a nők hát kevésbé jobbak, mint akik abortuszt végeznek, fúj. csúnya a fog, a hang meg rekedtes.
4. Kedvenc írom, Agatha Christie. Igazi gyűjtő vagyok. Ha élne még szívesen találkoznék vele. A lába nyomát is megpuszilnám, olyan jót tett velem, hogy író lett. Egyszerűen a stílusa fantasztikus. Nem olvastam más krimit még, ami ennyire a fotelhez rögzített. Még van egy pár történet, amit nem láttam, olvastam, de pótolom.
5. Egyszer nyáron, a Tescoban dolgoztam az üvegvisszaváltóban, 10 éve már annak. Megtapasztaltam, hogy sokkal jobb, hogy egyetemre járok és lesz egy normális munkám, mert szabályosan kizsigerelték az embert. A koszos, piszkos munkaruhámban kellett kimennem az áruházba a kozmetikai osztályra , mert nem volt más, aki helyettesítse a kolléganőt, hogy kimehessen ebédelni például. Számos olyan dolgot megcsináltattak velem, ami nem a munkámhoz tartozott. A raktáramba bejöttek a kollégák és ettek a kamera takarásában, loptak tb.
6. Szeretem a kigyúrt, izmos pasikat No nem a szétgyúrt, barnítókrémezett, pipec komákat. Egy kis pocak, hájacska belefér, de a csőtészta alak az kizáró ok. A férjem is ilyen. Amint megláttam, ez kell nekem mondtam magamban. Az ősférfiak is tetszenek (vágott arc, hosszú haj, ősz halánték) az a nagyon férfias, mint fénykorában Vikidál Gyula (az István a királyban rá szabták teljesen Koppány szerepét, nagyon bejött). Tetszik még Sean Conery, Clive Oven, Robert De Nero, Tommy Lee Jones, Al Pacino, Patrik Demsey, George Clooney, de a FŐ. FŐ: JASON ISAACS ALIAS LUCIUS MALFOY A HARRY POTTERBŐL, VAGY Ő VOLT A HAZAFIBÓL LORD TAVINGTON EZREDES. FŐLEG HOSSZÚ HAJJAL.
7. Életem három LEGMEGHATÁROZÓBB élménye a két szülésem, és az esküvőm napja. Természetesen szültem hála az égnek, mert tudom, hogy ez milyen ajándék. Azelőtt sosem értettem, hogy a nők miért beszélnek a szülésükről olyan szívesen, de amióta én is szültem, most már tudom. Kitörölhetetlen élmény, KATARTIKUS. EZÉRT ÉRDEMES NŐNEK LENNI!!!
Időközben még eszembe jutott más is ,majd legközelebb...
SZERETNÉM. HA HAJNI, ILDIKÓ ÉS BALWIN ÍRNA 7 DOLGOT MAGÁRÓL!!!!!
2011. június 9., csütörtök
2011. június 8., szerda
Haladok...
...a vizsga felé. Már kevésbé kapkodok vezetés közben, egyre jobban élvezem, hogy a forgalomban is megyek. Le sem tagadhatnám mivel foglalkozom, nagyon keményen bánok szegény járgánnyal. Már nemsokára megpróbáljuk a rutinvizsgát. Egy kis műszaki tanulmány is kell hozzá.
Jövőhéten kezdődik az elsősegély tanfolyam is.
Vészesen közeledik a munkába állásom napja is, elmúlik a nyár és itt van szeptember 1-je...
2011. június 4., szombat
Olaszországba vágyom
Nagyon erős ez az érzés. Annyira. de annyira hiányzik Itália földje. Sokszor vágyódom álmomban és napközben is oda.
Még 2008 január végén voltam Velencében, a Karneválon. Én voltam a tolmács-kísérő tanárnéni a férjem meg a segítség. Ennek már három éve. Régen volt, nagyon rég.
Még 2008 január végén voltam Velencében, a Karneválon. Én voltam a tolmács-kísérő tanárnéni a férjem meg a segítség. Ennek már három éve. Régen volt, nagyon rég.
A szerelem az olaszok, Olaszország iránt még középiskolás koromban kezdődött. Az olasz nyelvet választottam második nyelvnek az angol mellé. Az angolt nem nagy kedvvel tanultam, nem volt a szívem csücske, nincs a nyelvben számomra semmi. A németet elvből nem választottam, mert borzalmas nyelv, nehéz is, meg durva. A francia tetszett volna még, az valami nagyon szexi nyelv szerintem, de nem volt a gimiben. Az olasz viszont nem véletlenül az opera nyelve. Dallamos, temperamentumos, tele élettel, szenvedéllyel. Csodálatos. Édesanyám már korán megfertőzött Verdi, Puccini operáival. Na meg az olasz fociért is régóta rajongtam, főleg egy játékosért már akkor odavoltam. Paolo Maldiniről van szó.
A végső elkötelezettség a nyelv és a nép iránt igazából akkor tetőzött be, mikor apukám iskolájába olaszok érkeztek, hogy részt vegyenek az iskola kézilabda tornáján. Az ebédlőben találkoztam velük először. Rám nem jellemző módon nem voltam valami bátor, hirtelen torkomon akadt a szó. Még egy pohár vizet sem tudtam kérni, olyan zavarban voltam. Később ők minden évben jöttek kézizni. Aztán 17 évesen végre én is az iskolával mehettem Olaszországba nyáron az ő általuk megrendezett tornára. Hatalmas dolog volt. Életem legszebb nyarai voltak. Egészen 7 éven keresztül élveztük egymás vendégszeretetét. A városka neve Casalgrande volt, amely Emília Romagna tartományban található, székhelye Bologna. Modena található a közelében. Reggel 9-kor Jesolo már rendszerint partjain sétáltunk. Casalgrandéba késő délután érkeztünk meg. A torna két három napig tartott, majd mivel ez a város messze van a tengertől, elbuszoztunk valamelyik tengerpartra, általában Ferrarába és Ravennába. Itt is két három napot voltunk. Rengeteg élmény, vicces dolog történt velünk. Többször csatlakoztak hozzám a barátnőim és a szüleim is. Annak ellenére, hogy néha nagyon fárasztó és kimerítő volt egész nap mindenkinek fordítani, a tengerpart és az olasz lét kárpótolt mindenért.
Gimnázium negyedik osztályában aztán evidens volt, hogy olasz szakra megyek az egyetemre. Egyből felvettek szerencsére. Jól éreztem ott magamat. Négy fiú volt, de csak egy végzett velünk, harminchat lánnyal. Piszok nehéz volt először olaszul gondolkodni, mindent olaszul megtanulni, de túl vagyok rajta, jövőre lesz tíz éve már.
Egy nyáron bébiszitter is voltam Roma Lídó részén. Két nagyobb gyerekre vigyáztam, így nem sok dolgom volt. Szinte egész nap süttetem a hasamat a tengerparton. Zsófi barátnőmmel a Szilveszter és a 19. szülinapom Szicíliában ért. Rengetek városban megfordultam, hosszan sorolhatnám.
Lehettem volna olasz feleség is, ugyanis egy Alessio nevű srác szívesen feleségül vett volna. Most nevelhetném a göndör, barna hajú bambinóimat, ha igent mondok, de képtelen lettem volna a szüleim, a családom nélkül élni. Nem Magyarország hiányzott volna, ezt kijelenthetem őszintén.
Most nagyon sokszor rám tör a nosztalgia Olaszország iránt. Ilyenkor elpityeredem, Pisti ekkor megvigasztal, mondja, ha Noncsi nagyobb lesz biztos felkerekedünk négyen, vagy barátokkal és újra láthatom szeretett országomat.
Ez éltet...
A végső elkötelezettség a nyelv és a nép iránt igazából akkor tetőzött be, mikor apukám iskolájába olaszok érkeztek, hogy részt vegyenek az iskola kézilabda tornáján. Az ebédlőben találkoztam velük először. Rám nem jellemző módon nem voltam valami bátor, hirtelen torkomon akadt a szó. Még egy pohár vizet sem tudtam kérni, olyan zavarban voltam. Később ők minden évben jöttek kézizni. Aztán 17 évesen végre én is az iskolával mehettem Olaszországba nyáron az ő általuk megrendezett tornára. Hatalmas dolog volt. Életem legszebb nyarai voltak. Egészen 7 éven keresztül élveztük egymás vendégszeretetét. A városka neve Casalgrande volt, amely Emília Romagna tartományban található, székhelye Bologna. Modena található a közelében. Reggel 9-kor Jesolo már rendszerint partjain sétáltunk. Casalgrandéba késő délután érkeztünk meg. A torna két három napig tartott, majd mivel ez a város messze van a tengertől, elbuszoztunk valamelyik tengerpartra, általában Ferrarába és Ravennába. Itt is két három napot voltunk. Rengeteg élmény, vicces dolog történt velünk. Többször csatlakoztak hozzám a barátnőim és a szüleim is. Annak ellenére, hogy néha nagyon fárasztó és kimerítő volt egész nap mindenkinek fordítani, a tengerpart és az olasz lét kárpótolt mindenért.
Gimnázium negyedik osztályában aztán evidens volt, hogy olasz szakra megyek az egyetemre. Egyből felvettek szerencsére. Jól éreztem ott magamat. Négy fiú volt, de csak egy végzett velünk, harminchat lánnyal. Piszok nehéz volt először olaszul gondolkodni, mindent olaszul megtanulni, de túl vagyok rajta, jövőre lesz tíz éve már.
Egy nyáron bébiszitter is voltam Roma Lídó részén. Két nagyobb gyerekre vigyáztam, így nem sok dolgom volt. Szinte egész nap süttetem a hasamat a tengerparton. Zsófi barátnőmmel a Szilveszter és a 19. szülinapom Szicíliában ért. Rengetek városban megfordultam, hosszan sorolhatnám.
Lehettem volna olasz feleség is, ugyanis egy Alessio nevű srác szívesen feleségül vett volna. Most nevelhetném a göndör, barna hajú bambinóimat, ha igent mondok, de képtelen lettem volna a szüleim, a családom nélkül élni. Nem Magyarország hiányzott volna, ezt kijelenthetem őszintén.
Most nagyon sokszor rám tör a nosztalgia Olaszország iránt. Ilyenkor elpityeredem, Pisti ekkor megvigasztal, mondja, ha Noncsi nagyobb lesz biztos felkerekedünk négyen, vagy barátokkal és újra láthatom szeretett országomat.
Ez éltet...
Velencében |
Veronában, Júlia szobránál anyával, és még két szőkével |
Szintén Veronában egy olasz fagyival |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)