Friss képek: Marika mama 60 éves

Erről el is felejtkeztem milyen jó!!!!

Képek a másik kék szeműről

Karácsonykor az ajándékával

:)))

:)))

Döntöttem

Nincs ovi  Nikinek ameddig nem lesz jó az idő. A fő érv, az, hogy kis Noncsika mindent elkap tőle, és ebből elég. Szegényke mire összeszedné magát, máris jön a következő dózis. Más ha egy 4 éves beteg, mint ha egy 15 hónapos kisgyerek, baba. 

Az óvodában ugyanis az a helyzet, hogy én, mint normális anyuka egészségesen viszem a lányomat el, de sajnos a többség nem. Láttam már sokféle gyereket, begyógyszerezett állapotút, az orrából zöld anyagot lógatót, a láztól dülöngélőt. Rendben van, hogy dolgozni kell, de ez azért akkor sem fer a többi egészséges gyerekkel szemben. Ez egy közösség, annak a szabályai szerint kell játszani. Akkor nem jön, nem dolgozik anyuka, apuka, sajnálom, de nekem meg fizetnem kell a sok gyógyszerért, és ápolgathatom én is a gyerekemet. Nem igaz, hogy nincs legalább egy darab nagymama, barátnő, vagy tudoménki, aki vigyáz ilyenkor a kölökre. Szerintem így kényelmesebb.

A pénz nagy úr, de az egészség ha nincs, akkor fabatkát sem ér nem hogy a pénz, semmi. Nem beszélve arról, hogy lehet később ezeknek a gyerekeknek súlyosabb bajaik lesznek a szövődményektől, mert sosem gyógyulnak meg teljesen.

Írhatnék ezekről a szülőkről bejegyzéseket, de elég annyi, hogy ha az elemi emberi érintkezési formákat sem tudják, pl. köszönni, ha belépünk az óvodában. Van, olyan is aki például tudom, hogy otthon van mint én, de szinte zárásra ér a gyerekéért oda, mondván, hogy jó helyen van a gyerek. Persze legalább fűtenek rá.  Röhej. Nagy az Isten állatkertje, és alacsony a kerítés.

Kicsit eltértem a lényegtől, csak ez kikívánkozott belőlem. Biztos még egyszer írok egy cikket erről.

Szóval a másik baj az, hogy a hidegbe is elég sokáig kint vannak a gyerek az udvaron, belélegzik a levegőt miközben rohangásznak, mikor beérnek akkor meg megizzadnak, máris kész a baj. Jó időbe ugye ez már nem gond. 

Szerencsére Niki jól elvan itthon is, meg anyukámmal, rengeteg helyre viszi, emiatt mindenhol már nagyon szépen tud viselkedni. Színesek a napjai így is. Vannak barátai az utcában is, hetenként találkozik velük. Mondjuk ő bárkivel elbeszélget, barátkozik a buszon, boltban stb. Sőt már nagyon huncut, mert szinte kikezd hímneműekkel is. Mosolyog, kvaterkál, éppen beszéltük Pistivel jó lesz vigyázni később vele, ne legyen azért ennyire nyitott, mert sok az aberrált egyén. Néha felnőtt pasik olvadoznak a kék szemeitől, a csinos pofijától , gyakran megszólítják, kicsit furi. Jó mondjuk kicsit idősebbnek nézik, mert fejlett, magas leányzó, akkor is...

Kék szemű nagylányom

Pedig reménykedtem...

abban, hogy kis Noémi nem kapja el a betegséget a nővérétől. Sajnos nem így lett. Köhögéssel kezdődött a dolog,  most meg már taknya nyála egybe van szegénynek, és éjjelente nem tud aludni, mert fullad szegénykém., csak úgy rázza a kis testét a köhögés. Állandóan orr porszívózzuk az orrát. Nincs étvágya, nyűgös. Semmi nem jó neki. Állandóan sírdogál, kézben akar lenni. Majd meg szakad a szívem, úgy sajnálom. Egyedül ebéd után tud jót aludni. 

Kicsit elegem van már ebből. Ezek megerősítenek minduntalan abban, hogy több gyereket már nem akarok. Még 5 év múlva sem. Esetleg ha mégis lenne egy kis vágyam erre, akkor Pisti biztos nem egyezne bele mert ő már száz százalék, hogy nem akarja, mivel sokkal  nehezebben viseli ezeket az eseményeket. A tűrőképességünk határán vagyunk az biztos. Nem csak ez az oka természetesen, hogy nem szeretnénk több babát, de elég nyomos ok. Én lelkileg egyszerűen úgy érzem nem vagyok olyan erős, hogy végig csináljak még egy kisgyerekes korszakot. Inkább már visszabeszéljenek, szemtelenkedjenek velem, de VÉGET ÉRNE EZ AZ ÁLLANDÓ AGGÓDÁS, HOGY ESZIK-E ALSZIK-E ELEGET, MI A BAJA, MIÉRT SÍR STB..

Tényleg minden elismerésem, csodálatom azok iránt, akik kettőnél több gyereket nevelnek. Nekem itt finito (vége).

Ez kimaradt

Bud Spencer...

alias Carlo Pedersoli önéletrajzát kaptam Karácsonyra bátyámtól és a feleségétől.  80 éves lett nemrég és ennek örömére megírta élete kis eseményeit.

Nagyon tetszett a könyv. Humoros, gördülékeny, és meglepően őszinte. Aki teheti vegye meg feltétlenül mert felejthetetlen élményben részesül azt garantálom.

Vannak filmjei Terence Hillel, amiket képtelen vagyok megunni. A három kedvencem. A kincs ami nincs, És megint dühbe jövünk és a Nyomás utána. A bomba jó bokszoló és az Aranyeső Jukkában is nagy kedvencem, amiben csak Bud-Carlo játszik, hogy csak a legjobbakból idézzek.A filmzenéket is szeretem, amiket Guido és Maurizio De Angelis testvérpár alkotott. Szerintem ők sosem fognak kimenni a divatból.

Mindig ha látom  Bud Spencert, eszembe jut, hogy szegény  Bujtor István már nincs köztünk, ez olyan mint mikor foci Vb van és Knézy Jenő nem közvetít. Nagyon fura érzés.

Egyébként láttam a Kincs ami nincset olaszul is és Terence Hill hangja (olasz anyanyelvű, tehát eredeti)  lényegesen jobban hasonlított a magyar szinkronra (azt hiszem Újréti László), mint Bud Spenceré Bujtoréra.

Ez a kedvenc zeném

 

Ennél meg majd be.......a röhögéstől

 

Niki ...

...már megint beteg. Sikerült 12 napot óvodába járnia. Úgy néz ki mandula gyuszija van, abból is a heveny fajtából. Köhög, tüsszög egyfolytában, az orrporszívó megint munkába állt. A Kicsi még nem kapta el.  Egyelőre...

Uuutálom a telet meg a betegségeket!!!!!!!!!!!!!!!

Egy kis dráma

Sajnos ma nem volt valami jó napunk.

Niki azzal kezdte, hogy telehányta az ágyát a tegnapi feltehetően grizgaluska levessel.  Szerencsére csak a végeredményt láttam, és nem lett nagyobb baj, nem sírt csak nevetve mondta, hogy mi történt.

Aztán délután Noémi 15 hónapos kötelező oltása következett. Szegényke amint meglátta a védőnőnket máris elkezdett nem is sírni, hanem üvölteni, mint aki máris megkapta a szuriját. Mindenki minket bámult. Aztán mikor meg akarták mérni a súlyát meg a lázát, csak fokozódott a dolog. Nem volt mit tenni, be kellett hát vetnem a Pom Bear trükköt. Bevált, mert amint kinyitottam a zacskót, mintha elvágták volna sírását. Jóízűen falatozott addig amíg sorra nem került. Bent aztán folytatódott az üvöltés. Előbb megvizsgálta a doktornő. Majd mikor beadták a két injekciót a lábaiba  nem kapott levegőt úgy sírt, de aztán mintha misem történt volna elhallgatott. Csodálkoztunk is a dolgon. Ezek szerint a macerák jobban megviselték, mint a szúrások. Itthon badtam neki a lázcsillapítót mindenesetre.

Ennél nagyobb drámák azért ne legyenek...

Változások és egyéb

Hűűű de rég nem írtam, most nézem csak. Nem éppen dübörög az élet nálunk, csak az én rózsaszín lányos-kisgyerekes világomban történik egy más. 

Tulajdonképpen most arról szeretnék írni, hogy megfogadtam pár dolgot erre az évre is, mint mindig és vagy sikerül vagy nem, vagy a kettő közt valami. Emellett pont az újévtől kezdve nagyot fordult a világ alvás terén nálunk. A szereplő természetesen Noncsi.

Melyek is ezek a fogadalmak és hogyan haladok egyelőre.

-megfogadtam, hogy nem vagy csak alkalmanként fogyasztok édességet, mert már nagyon elszaladt velem a ló ezzel kapcsolatban. Nos jó úton haladok, mert talán ha kétszer sikerült bekapnom egy-egy bon-bont.

-megfogadtam, hogy heti négyszer mozgok. Ez teljesítve eddig. Két kosárlabdázás, egy úszás és egy torna itthon. Szeptemberre most már ha visszamegyek dolgozni, formába kell lennem kívül belül.

-megfogadtam, hogy nem iszom többé száz százalékos löttyöket, ugyanis drágák, és tele vannak a cukron kívül más hízlaló dolgokkal. Pl. egy liter almalében 440 kalória van. Ki gondolta volna. Sokan szerintem bedölnek annak, hogy ha nincs benne cukor akkor már diétázni lehet vele. A fenéket. Eddig kétszer csábultam el, de lényegesen több vizet iszom.

-megfogadtam, hogy kevesebbet eszem, kisebb adagokat. Nem eszem egyelőre fehér kenyeret, cukrokat, péksütiket, szóval hizlaló dolgokat. Eddig 5-öst kapnék.

-megfogadtam, hogy több gyümölcsöt, zöldséget eszem és a lányoknak is minél több egészséges ételt adok. Most elég bőséges mennyiségben vannak ezekből a kamrában és szerencsére jól is fogynak.

-megfogadtam, hogy hogy 11 körül lekapcsolom a villanyt és alszok. Ez már nagyon jól megy. Korábban jó sokáig fent kukorékoltam még. Ez nem volt egészséges. Ráadásul nekem kb. 8 óra minimum kell, hogy kialudjam magam. A tv meg az internet hatalma...

-megfogadtam, hogy kevesebbet veszekszem, főleg anyukámmal, meg az urammal még ha nekem van igazam  abban az adott szituációban.. Nos némi változás van már, de még nem tökéletes.

Allora (Nos) ezek azok a pici, vagy tán nem is olyan pici területek, ahol tartós sikert szeretnék elérni.

Noémi meg szinte az mondhatnám, hogy január elsejétől végigalussza az éjszakákat a mi kitörő örömünkre.

Lerakjuk 8 és 9 között a kisasszonykát, és alszik 10 óráig reggel. Hát nem magnifico!!! (csodálatos- in italiano).

 Plusz még egy jó dolog, hogy Nikolettám barátnéra lelt az oviban, sülve-főve együtt van druszájával, Balogh Nikivel.  Ja és a rajz tudománya egyre szuperebb, már a szakembereknek is nyilvánvaló  tény.

Na és a legeslegeslegfontosabb, hogy most mindenki egészséges!!!

Vége a szopinak :((( :)))

Nem gondoltam, hogy ez lesz az év első bejegyzése, de ez van. Kisebbik lánykám, úgy gondolta nem kér többet az anyatejből. Ma teljesen végigaludta az éjszakát, egy mukk nélkül, azaz 9-től 9-ig aludt. 

Tegyük hozzá én is segítettem az előző napokban leszoktatni arról, ami már rég nem volt, csak pár korty. Tulajdonképpen már csak cumizás volt egy-két percig., vagy már elfordította eleve a fejét, szinte én erőltettem a dolgot. 2-szer még adtam elalvás előtt, meg hajnalban, aztán kipróbáltam, mi van, ha most már nem adok. Nem berzenkedett, az ujjacskáját bekapta és gond nélkül elaludt ugyanúgy, pedig ez a két szopi még maradhatott volna. Kipihentebbül ébredt, mint valaha, főleg, mikor 2 óránként kérte a jussát.

Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Sír, mert lezárult egy korszak megint, vége az édes összebújásoknak, az anyatej szagú elalvásoknak, és mert valószínű már nem lesz több pici babám, akivel átélhetem megint ezt a csodálatos dolgot. 

Nevet, mert szabadabb vagyok, elmehetek este tovább, mint 8-9 óra,beülhetek inni valahová a barátaimmal. A legjobb, hogy Pistivel is elalszik most már, nem alszok én sem immár vele, hanem  visszatértem apához végleg, és hamarosan átköltözik a tesójához.

Csak remélni tudom, hogy 15 hónap szoptatás után, adtam neki vmi érzelmi és egészségi ultravalót...