Ma volt 7 éve...

hogy megismerkedtem két kislányom apukájával. Ebéd után el is mentünk arra a helyre, ahol találkoztunk, de sajnos zárva találtuk, így egy másik kis hangulatos kávézóba tértünk be, ahol beszélgettünk, nosztalgiáztunk, és ittunk egy-egy finom kávét. Később andalogtunk Szeged hangulatos belvárosában. Jó volt kettesben...

Zárójelentés

Tegnap Pisti elment Noémi zárójelentéséért. Nem derült ki mitől volt a baj. Minden lelete negatív lett. Ennyit erről...

Kiúsztam a feszültséget

Tegnap jól esett végre úsznom. Már május óta nem voltam vízben és nagyon hiányzott. Egy órát úsztam, váltogatva a négy úszásnemet. Már nagyon kellett, mert iszonyú feszült voltam az elmúlt napokban. Ez a legjobb mozgás számomra, ami igazán megnyugtat, ellazít. Talán a monotonitása miatt. Nem kell gondolkozni.

Mivel testnevelés szakos általános iskolába jártam, már elég korán megtanultam minden úszásnemet, kivéve a pillangót! Azt a tesi főiskolán tanultam meg.

Kb 8-9  éves koromban például választás elé állított az úszás tanárom, hogy szeretnék  e profi úszó lenni. Én inkább a kosárlabdát választottam, lehet hogy kár volt...

Mindenesetre igazi kétéltű vagyok, ha tengernél vagyok, akkor is egész nap a vízben vagyok, nem a parton. (Kivéve Olaszországban:))))

A nevem is azt jelenti, a tenger asszonya.

Noémi kórházban volt

Most már tudok erről írni! Eddig képtelen voltam...

Igen, sajnos kisebbik lányom szerda este 8-tól, péntek 2 óráig kórházban volt, a fertőző osztályon.

A rémálom szerdán reggel kezdődött, tisztába tevés után hányt egy nagyot a kis drágám, de ez csak a kezdet volt. A nap folyamán aztán még kétszer-háromszor  tette ezt, bár az kisebb mennyiségűek voltak, emellett alig ivott, evett, hasmenése is volt, kicsi is a súlya, így  délután úgy döntöttünk, hogy irány az ügyelet. Ott megvizsgálta egy doktornő elég alaposan, a torkát látta, hogy egy kicsit piros, meg a belei elég intenzíven dolgoztak. Mivel alig evett-ivott, úgy döntött beutalja az Újszegedi Gyerekkórházba, nézzék meg ott is, mert kiszáradás veszélye fenyegeti. Valahogy én is tartottam ettől, mert készítettem neki már itthon csomagot, ha bent kell aludnia. Mégis mikor közölték velem, hogy bent tartják és kap infúziót, azt hittem elájulok, el  is sírtam magam egy kicsit, de muszáj volt tartanom magam előtte. Bekötötték a kanült  a vénájába és kifeszítették a végtagjait az ágyban, borzasztó látvány volt, mikor azt a pici testét ilyen elgyötörten láttam, azt hittem meghalok. Legutoljára akkor éreztem magamat így, mikor Nikit szülés után a második napon a sárgaság miatt a szemeit letakarva betették fény alá.

Ahogy betették az ágyba, Noémi rángatni kezdte a kötéseket és sikerült kirángatnia a csövet a vénájából. Erre elvitték, hogy megszúrják megint. Én utána mentem, mert természetesen üvöltött, de mondták most menjek el, mert később nehezebb és csak 8-is maradhatok, addig van látogatási idő.

Az megérne egy cikket nekem bárhol, hogy egy ilyen kicsi, éjszaka szopós baba mellett nem lehet ott az anyukája éjszaka, ez egyszerűen kegyetlenség úgy érzem. DE NEM IS FOGOK E MELLETT SZÓTLANUL ELMENNI.

Mit volt mit tenni, ott kellett hagynom úgy, hogy sír. Akinek van gyereke tudja mit érezhettem. Mikor kijöttem onnan csak sírtam sírtam, úgy éreztem elvesztettem a lelkem, kitépték a szívem. Most is mikor írom e sorokat is csak sírok.  Úgy kötődünk egymáshoz, szimbiózisban élünk, hogy nincs rá szó micsoda fájdalom ez.

Mikor Nikiért elmentem tartanom kellett magamat ő előtte is, mert egy anyának erősnek kell lennie. Hazajöttünk, lefektettük Nikit. Utána csak tengtem-lengtem a szobában, melyben együtt alszom az én kis angyalkámmal már csaknem 13 hónapja minden éjszaka, és most nincs ott, a ruháit szorongattam magamhoz és megint meghaltam egy kicsit, nem tudtam enni. Inni a tej miatt kellett. Aludni csak darabokban tudtam néztem az órát , szuggeráltam, hogy múljon már, legyen már 10 óra, hogy induljak hozzá. Ilyenkor bezzeg egy évezred ahogy múlik az idő. Mindenféle rémképek gyötörtek, hogy mi lesz vele ott nélkülem, nem tud majd elaludni, sírni fog egész éjszaka, és hogy nem érti mi történik vele, anyukája miért hagyta egyedül.  Hogy bántani fogják, kiesik az ágyból stb.

Másnap miután mint egy robot  Nikolettámat elvittem az oviba, takarítottam, hogy eltereljem a gondolataimat.

Mikor beértem 11-re Noncsihoz, nem sírt, de kivolt kötözve még mindig kapta az infúziót, már a második adagot, mert az első után sem volt sok pisikéje. Volt vizelet és vér mintavétel. Láttam a szúrásnyomokat a kezén és a fején. A nővérkék próbálták megetetni azt mondták cumisüvegből. Erre válaszoltam, hogy pohárból tud csak inni. Nekem ivott is egy kis teát. Kértem, hogy hadd szoptassam meg. Levették az infúzióról és 150 ml-t benyomott. Nagyon csodálkoztak ezen, hogy szoptatok még ilyen korú gyereket, mintha ufó lennék, mintha az ördögtől való lenne. Pedig ez a legjobb gyógyír!!!

Utána végre a doktornő, pontosabban a méltóságos főorvos asszony is előkerül, miután Pistivel többször kértük, hogy számoljon már be mi a baja kincsünknek. Elmondta, hogy nyákos volt a széklete, volt hőemelkedése, más eredmények a baci meg a vírus csak később érkeznek meg. Kérdezte mit evett, mondtam egy kicsi tejszeletet előző este megkóstolt, mondta lehet, hogy ez volt a ludas.

Mielőtt elment tájékoztatott arról, hogy még hányhat és ezért itt kell még aludnia.

Szegényke olyan rossz állapotban volt, mindenért sírt, ha kimentünk az ajtón üvöltött, nem találta a helyét.

Noémi szobatársa egy 3 és fél  hónapos kisfiú volt, aki mozgásilag nem volt teljesen egészséges, és ebből a kicsinyke életéből 2 hónapot egyfolytában kórházban töltött ilyen-olyan bajokkal. Az anyukája elmondta, hogy kedden már hazavihetik végre.

Szóval, folytatva a dolgot, sokat vigasztaltam a kis drágámat, a karomban aludt egy rövidkét. Fél 2-kor elmentünk Pistivel enni, aztán  vettünk neki vmi plüss állatkát, hadd örüljön. Mikor visszaértünk szóltak, hogy aludt egy kicsikét megint az ágyában. Megint megszopiztattam, majd játszottunk egy kicsit, aztán el kellett mennünk anyukámékhoz, ahol Nikike is volt. Ő is össze volt zavarodva, levágott egy nagy hisztit is. 6-kor visszamentünk a kórházba Pistivel. Megfürdettük lánykánkat, babusgattuk, szopi ,majd eljött a 8-óra és búcsúzni kellett megint.

Otthon eldöntöttük, hogy ha holnap is jól lesz Noémi, hazahozzuk, mert éreztem, hogy lelkileg így is megtörték ezek a dolgok, és gyógyszert adni, ápolni mi is tudjuk, ráadásul a pénz miatt tartják bent a gyerekeket tovább. Mondtam azt is, hogy odakötözöm magam a székhez, de nem hagyom el a kórtermet éjszakára sem.

Másnap szerencsére mivel az eredményei jók voltak kompromisszumot tudtunk kötni a doktornővel és hazaengedte 2-kor. Hétfőn a férjemnek vissza kell mennie a zárójelentésért, és ha bármi gond van hozzuk vissza a kislányunkat.

Most itthon van végre velünk! Nagyon sok türelemre és szeretetre lesz szüksége, hogy visszataláljon hozzám,  hozzánk, hogy bízzon megint bennem, bennünk. Napközben nem akar elaludni, csak éjszaka, emellett mindig a nyomomban van, sír, ha nem lát.

Befejezésként azt még megemlítem, hogy a nővérek, a személyzet nagyon emberséges volt a klinikán.

Kiderült az is ki a jóbarát, ki aggódik veled, ha baj van. 

Kiderült, hogy csodálatos férjem, szüleim vannak, akik tartották a lelket bennem, fogták a kezem, Nikivel foglalkoztak, míg megnyugszom.

Most nőttem fel igaszán.

A LEGFONTOSABB DOLOG PEDIG EZ A KÉT KISLÁNY AZ ÉLETEMBEN, NÉLKÜLÜK MEGHALNÉK...

"Gyermeket vállalni igen nagy elhatározás...Úgy dönt az ember, hogy élete végéig a testén kívül dobogjon a szíve..."

Vásárlás, hajfestés hétvégén

Ahogy legutóbb írtam, szombaton elhatároztuk, hogy elugrunk  kisebbik csemeténkkel farmert nézni nekem. Niki lányom anyukáméknál aludt az este és csak dél körül kellett érte mennünk.

Szóval kiadtam a parancsot, hogy irány a Cserepes sori piac, azaz úgynevezett Lengyel piac más néven,. (reklám) A vásárlás röpke 15 percig tarthatott, ami a kocsikiszállástól, gatyapróbán át a beszállásig tartott. Már megszoktam, hogy ennyi időm van magamra, meg minden másra, mióta két gyerekem van. Célirányosan mentem az egyik helyre, mert  Szilvi barátnőm elmondta, hogy ő ott  vásárolt magának nemrég farmert az édesanyjával, így nem futottam felesleges köröket. Amúgy sem vagyok az a tépelődő vásárló, ha valami megtetszik, megveszem, a férjem amúgy sem szereti, ha hatszázszor próbálok fel vmit.

Elég gyorsan rátaláltam a helyre, nem volt nehéz, tömve volt zömében női vásárlóval, meg farmerek ilyen-olyan sokaságával. Először a bőség zavarában szenvedtem, mert nagyon sok, de tényleg nagyon sok és sokféle pantaloni volt. Szerencsére segítségemre sietett egy hölgy, aki megtippelte a méretemet, mondanom se kell beletrafált és adott egy modellt. Ezután egy kis pléddel elválasztott lukba küldött, hogy próbáljam fel. mellettem vagy 5 másik lány, asszony tette ugyanezt, a fülkék előtt pedig egy hapsi, úgy 35-40 év közötti adogatta be nekik a ruhákat, miközben némelyik nőnemű kijött és mutogatta neki magát, mi a véleménye, ő elmondta, tanácsolt, javasolt. Egész vicces volt, ahogy méregette őket és ugrált ide-oda a nadrágokkal.  (Mondtam is Pistinek, hogy biztos szívesen lenne a helyében, mert büntetlenül nézhet idegen női fenekeket) Én is szóltam, hogy hozzon már ilyet, meg olyat.  Végül a harmadik naci már jó lett. Éppen mikor fizettem Noémi kezdte már elunni magát a kocsijában, a hiszti éppen kibontakozóban volt, és Pisti szeme is forgott. Hát így vásárol egy majd 13 hónapos kisgyermek anyukája...
A következő napon pedig elhatároztam, hogy befestetem a hajam anyukámmal. Már 2 hete megvettem a hajfestéket, ami egy új konstrukció, mert hab állaga van. Szóval elhatároztam, hogy 10 év kihagyás után házilag viszek színt a hajamba, meg az életembe. Valahogy az elmúlt években vagy 10 fodrász kipróbáltam, és a legutóbbit kivéve nem nagyon volt szerencsém velük. Vagy nem tudták a fazont, a színt eltalálni, vagy megvárattak, lassan járt a kezük, de annál inkább a szájuk gyorsabban,  vagy elnézést de kurva drágán dolgoztak. Így úgy éreztem betelt a pohár. A legfőbb érv azért most két kicsi mellett, az időhiány volt.  Gondoltam régen olyan szép szőke árnyalatokat tudtunk anyával festeni, akkor most miért ne sikerülne, meg aztán most sokkal több a választék, meg jobb minőségűek is a festékek.
Nos vasárnap délután kiadtam anyának az instrukciókat, hogyan csinálja, hogy biztos szőke legyen, ne piros vagy zöld. Csak azt tudom, mondani, hogy nagyon bejött ez az innováció, mert egyáltalán nem csöpögött le a hajamról, és sokkal könnyebben boldogultunk vele, mint a krémes állagúakkal. Nem fogta be a ruhámat, és sokkal egyenletesebben fogta be a hajamat. Olyan, mint valami sampon. A végeredmény magáért beszél, mert azóta sokat dicsérték. Kérdezték ez milyen árnyalat , én mondtam, hogy gyöngy szőke akar lenni. Kicsit vöröses, de nem baj, mert zöld a szemem és az kifejezetten jól áll. Úgy érzem jól döntöttem, mert csak össz-vissz a hajmosással, előkészületekkel együtt egy órát vett igénybe, nem bámultak idegenek (főleg azt utálom, mikor férfiak bejönnek a fodrászatba és az ember lánya ott van csavarokkal, alufóliával és színes maszlaggal a fején, én olyankor legszívesebben elküldeném őket, vagy elsüllyednék a föld alá) és 1200 ft volt.
Egyébként kozmetikushoz is csak nagy kezelésekre járok, mert van ugye szemöldökszedő és szemöldökfesték ill. ceruza a világon. Csináld magad...

Mi is történt...

...az elmúlt napokban? 

Noémi egyre kommunikatívabb, aranyosabb. Nikivel már sokat huncutkodnak ,olyan jó látni, ahogy egyre jobban el vannak együtt. Jókat nevetnek együtt, ilyenkor úgy elérzékenyülök, és arra gondolok, milyen jó, hogy ketten vannak. Remélem jó tesók lesznek. Nikike az óvodában is büszkén mutatja be a kishúgát mindenkinek, annyira cuki. Sajnos Niki állandóan cipelni akarja, ezt pedig nem engedhetem neki, nehogy elessenek. Sokat veszekszünk emiatt.

A Kicsike sokat gyalogol, hol a kezemet fogja, pontosabban a mutatóujjamat, hol egyedül bandukol. Most vett anyukám egy Siesta cipőt neki. Nagyon formatervezett. Szinte magától jár a cipő. Sokszor az óvodából hazafele jövet nem viszem babakocsiban, hanem odafele a kezemben visszafele a földön jön. Gyakorlás teszi a mestert na. Nagyon élvezi a helyzetet. Szeret hintázni is, mikor az udvaron belerakom, ki sem akar belőle szállni. Talán mintha az evése is javulna, mert nagyobb adagokat szokott befalni,  sajnos most  is inkább kutyafuttában, mint egy helyben ülve. Az alvása ingadozó, még mindig hol jobb, hol rosszabb.

Szoktunk babás újságokat nézegetni és  rámutat az újságban a babákra a picike ujjacskájával és mondja baba.

Kedden történt egy kis baleset, Noncsi lerántotta az állólámpát és a burája széttört. Megállt bennem az ütő. Éppen a konyhában készítettem az ebédet, mikor hallottam egy nagy puffanást a nappaliból, bemegyek, ő odatipeg, mutogat és csodálkozik, a lámpa eldőlve, a búra ripityára törve, apró szilánkok mindenütt. Én gyorsan megvizsgálom nem lett-e baja csimotámnak, hála az égnek semmi. Addig jár a korsó...Sokszor piszkálgatta, csak ugye nem gondoltam, hogy olyan erős, hogy eldöntheti.

Niki egyre jobban érzi magát az oviban. Múltkor beültem megfigyelni mit csinál, és beszélgettem az óvónénivel, közben Noémit játszott, ismerkedett a hellyel. Szóval beültem, beszélgettem és levontuk közösen a következtetést, a lányom ahogy gondoltam, sokat ábrándozik, nem figyel oda sokszor, mikor hozzászólnak, csak révedezik, szépen rajzol, de a gyakorlatias dolgok nem érdeklik, illetve nem szeret labdázni, részt venni a mozgásos dolgokban, mert nem sok sikerélménye van. Mikor mondtam a foglalkozásom Zsuzsika óvónőnek, összenevettük, hát igen, néha az alma ... Teszem hozzá a rajzolási készséget nem tőlem örökölte, mert én egy antitalentum vagyok benne, Activitizni például azért nem szeretnek velem, mert képtelen vagyok még a legegyszerűbb ábrákat is lerajzolni.
Végül mondta azt is, hogy sokat beszél, olyanokat mond, hogy sokszor néznek, milyen választékosan beszél, honnan veszi azokat a kifejezéseket. Ne ez én vagyok megint.
Hogy magamról is írjak vmi jót: most már azt mondhatnám, hogy súlyomnál vagyok, annyi kb. mint lánykoromban. Át is válogattam a nadrágjaimat és egy csomó már nem áll jól, vagyis túl nagy, vagy kinyúlt, így előnytelen. Nem sok jó darab maradt. Megyek is holnap vásárolni egy új csőszárú farmer nacit...

Szövegelés helyett...

Hát...

...mostanában nem nagyon írtam, egyrészt mert  nincs miről, meg most ért el az alkotói válság, mikor vhogy nincs kedvem, erőm írni, nem jön az ihlet, stb. Ilyet nem nagyon éreztem még, ez van.

Annyi történt, hogy csütörtökön Noémit elvittem az 1 éves státusz vizsgálatra. A hossza jó, korának megfelelő, de a súlya az sajnos még mindig kevés. Nem tudok mit csinálni, én állandóan tömöm, etetem, de a tápszer hiánya sajnos látszik. Hiába próbáltunk ki többféle ízt, nem kultiválja gyermekem egyiket sem. Bezzeg a doktornő jó súlyban van:)))

Már voltunk csemeténkkel hasi ultrahangon, vérvételen nem találtak semmit, most vizelet mintát kell produkálni. Ez nagy kaland lesz, lévén azt a zacskót, amit a pisilója elé kell rakni, mindig elcsúszik, vagy mellécsöpög.

Valami majd lesz.

Ma ebéd után, háromasban az Anna fürdőben kényeztettük magunkat .Rendszeresen szoktunk járni, de a nyarat ki szoktunk hagyni. Májusban voltunk utoljára. Niki nagyon élvezte, egyfolytában énekelt, csacsogott, sikongatott a pihenni, relaxálni vágyó idősebb fürdőzők nagy örömére. Nem győztük csitítgatni. Szaunázni is voltunk (Niki nem:)), de most vhogy nem esett jól, pedig elég sokáig bírom. Ezenkívül volt egy kis jakuzzi, meg ilyen-olyan vízimaszír.

Na nézem az X faktort (ez a reklám helye)!

Gyujtsunk gyertyát...

...az aradi 13-ra és 4 elhunyt embertársunkra, akik a mostani katasztrófában vesztették életüket! Köztük egy 3 éves és egy 1 éves testvérpár. Az én gyermekeim is lehettek volna...